Idő 
Értékelés 
Értékelés Fortyogó lelki éhem…
Sose éreztem a bosszú izét, de igen az emberarcú disznók megvetését,
És napjaimban pátyolgattam a bánatos, veszejtő düh, nem is édes érzését…
Sose éreztem a bosszú izét, de igen az emberarcú disznók megvetését.
(10 szavasok)
Bosszúvágy? Hallani rémes!
Megvetés fájdalmat okozni képes,
Az érzés ellenséges.
(HIAQ –k)
Édes ám a bosszú,
Nyalánkság mézesmadzagon.
Torokra forr lassan.
*
A nap megállás nélkül lövellte, egyenletesen tűző sugarát,
Éreztem, rám semmi nem jött, kihagytak, mint régen félbevágott marhát…
A nap megállás nélkül lövellte, egyenletesen tűző sugarát.
Nekem az élet árnyékos oldala jutott,
Fényben néhány pillanat úszott.
Emberek megvetnek.
Mások nyomorát élvezik.
Nincs ez így jól - nem kell!
*
A sorosom, némán hallgatag, fogatlan szája, torzan vicsorított,
Sokszor arra gondoltam, lét-sorsom a sikert nem adja, mert az halott…
A sorosom, némán hallgatag, fogatlan szája, torzan vicsorított.
Sorsom sokszor hallgatott, vagy acsargott,
Jó szót, boldogságot alig adott.
Min múlik a siker?
Éppen úgy, mint a boldogság,
Hozzáállás dolga?
*
A genyó sors-talányt megfejteni nem volt szerencsém,
Én tettem dolgomat, amit kell, működött az elmém…
A genyó sors-talányt megfejteni nem volt szerencsém.
Sors-titkának kulcsát keresem,
Ebben telik életem... ám, meg nem leltem.
Fiatalság titka
Egy egyszerű képlet csupán:
Fitt agy és hű lélek.
*
Fortyogó lelki éhségem, összepárosult... peches magánnyal,
Hej, de sokszor kívántam, tán’ jobb lenne barátkozni halállal…
Fortyogó lelki éhségem, összepárosult... peches magánnyal.
Jött a magány, növelte lelki éhínségem,
Vagy százszor, elvette életigenlésem.
A halál még várhat.
Túl szép az élet - gyorsan fogy.
Okulj ma a múltból...
*
Megfigyeltem, a Hold mindig, mint valami olcsó bizsu állt, lebegett felettem,
Az est meg az alkonyat után, mindig feketével terítette be a létem…
Megfigyeltem, a Hold mindig, mint valami olcsó bizsu állt, lebegett felettem.
Imádom a csillagfényes éjszakákat,
Kaptam morc-felhős, magányos éjszakákat... üres ágyat.
Csillogó ékszerek
Nem tesznek gazdaggá senkit.
Számít -e még benső?
*
Sorsomban bánatos vagyok, keseredett-keserves ember,
Nekem az elmetörődéssel együtt élni neves teher…
Sorsomban bánatos vagyok, keseredett-keserves ember.
Elmém pátyolgatom, ápolgatom,
Ám nem múlik a fájdalom, sem bánatom.
Keserű a bánat.
A megkeseredés is fáj.
Öröm azért még él...
*
Izenek én az életvirágomnak, miért nem nyílt bánatomra?
Biztos nem került volna sokba, ha mellettem hívséges lett volna…
Izenek én az életvirágomnak, miért nem nyílt bánatomra?
Kit nagyon szeretek,
Mellette nem lehetek...
Vajon, hiú reményeket dédelgetek...?
Hűség sokat ér ma...
Mint a szerelem, oly' néha.
Megfoghatatlan, lágy...
*
Mikor az ember hosszan, rosszban van, akkor lesz megbúsult…
Élettel mit kezd, amikor már az, véglegesen fakult…
Mikor az ember hosszan, rosszban van, akkor lesz megbúsult…
Megfakult éveim vállaim nyomják,
Hiányosságok életem tovább rontják.
Végül kiontják...
A rossz is kijár még.
Fakul a boldogság, szépség.
Remény csak egy hajszál.
*
Soha nem sikerült, hogy örömmel, lélekben megnyugvást leljek,
Pedig erkölcsben, értőn, hittel, jártam utam... van, mit cipeljek?
Soha nem sikerült, hogy örömmel, lélekben megnyugvást leljek...
Tiszta szívvel, lelkiismerettel létezem...
Lelkem békéjét mégsem lelem,
Kínos gyötrelem...
Furcsa a lét lelke.
Magától nem ad semmit sem.
Mindig küzdelem van.
*
A vízben halódó, még a hab után is megvadulva kapdos,
Én ki úszni nem tudván, hol kapaszkodok... csak, mint egy kapatos…
A vízben halódó, még a hab után is megvadulva kapdos.
Sorsom vize sodor,
Fuldoklom, életem nem lélekdonor,
Hervad, mint vadrózsabokor.
Haldoklás életben
Elkezdődik sokszor sajnos.
Van, aki nem is él.
*
Régi példabeszéd: „a hatalmasnak, minden meg is adatik”!
A szegény-szerencsétlen meg a rossz sorsában marasztaltatik…
Régi példabeszéd: „a hatalmasnak, minden meg is adatik”!
Gazdagoknak miért jár minden...?
Pórnépnek, száraz kenyér vitrinben...
Valóban minden...?
Ne hidd el soha sem,
Hogy csak akkor vagy értékes,
Ha jókor jó helyen...
*
Vecsés, 2018. augusztus 6. – Szabadka, 2018. szeptember 12. - Mórahalom, 2018. augusztus 22.
-Kustra Ferenc József– a 3 soros-zárttükrös -őket én írtam, a 10 szavasokat: Jurisin Szőke Margit, címük: Sorsom titkát kutatom! A HIAQ –k Farkas Tekla munkája
Sose éreztem a bosszú izét, de igen az emberarcú disznók megvetését,
És napjaimban pátyolgattam a bánatos, veszejtő düh, nem is édes érzését…
Sose éreztem a bosszú izét, de igen az emberarcú disznók megvetését.
(10 szavasok)
Bosszúvágy? Hallani rémes!
Megvetés fájdalmat okozni képes,
Az érzés ellenséges.
(HIAQ –k)
Édes ám a bosszú,
Nyalánkság mézesmadzagon.
Torokra forr lassan.
*
A nap megállás nélkül lövellte, egyenletesen tűző sugarát,
Éreztem, rám semmi nem jött, kihagytak, mint régen félbevágott marhát…
A nap megállás nélkül lövellte, egyenletesen tűző sugarát.
Nekem az élet árnyékos oldala jutott,
Fényben néhány pillanat úszott.
Emberek megvetnek.
Mások nyomorát élvezik.
Nincs ez így jól - nem kell!
*
A sorosom, némán hallgatag, fogatlan szája, torzan vicsorított,
Sokszor arra gondoltam, lét-sorsom a sikert nem adja, mert az halott…
A sorosom, némán hallgatag, fogatlan szája, torzan vicsorított.
Sorsom sokszor hallgatott, vagy acsargott,
Jó szót, boldogságot alig adott.
Min múlik a siker?
Éppen úgy, mint a boldogság,
Hozzáállás dolga?
*
A genyó sors-talányt megfejteni nem volt szerencsém,
Én tettem dolgomat, amit kell, működött az elmém…
A genyó sors-talányt megfejteni nem volt szerencsém.
Sors-titkának kulcsát keresem,
Ebben telik életem... ám, meg nem leltem.
Fiatalság titka
Egy egyszerű képlet csupán:
Fitt agy és hű lélek.
*
Fortyogó lelki éhségem, összepárosult... peches magánnyal,
Hej, de sokszor kívántam, tán’ jobb lenne barátkozni halállal…
Fortyogó lelki éhségem, összepárosult... peches magánnyal.
Jött a magány, növelte lelki éhínségem,
Vagy százszor, elvette életigenlésem.
A halál még várhat.
Túl szép az élet - gyorsan fogy.
Okulj ma a múltból...
*
Megfigyeltem, a Hold mindig, mint valami olcsó bizsu állt, lebegett felettem,
Az est meg az alkonyat után, mindig feketével terítette be a létem…
Megfigyeltem, a Hold mindig, mint valami olcsó bizsu állt, lebegett felettem.
Imádom a csillagfényes éjszakákat,
Kaptam morc-felhős, magányos éjszakákat... üres ágyat.
Csillogó ékszerek
Nem tesznek gazdaggá senkit.
Számít -e még benső?
*
Sorsomban bánatos vagyok, keseredett-keserves ember,
Nekem az elmetörődéssel együtt élni neves teher…
Sorsomban bánatos vagyok, keseredett-keserves ember.
Elmém pátyolgatom, ápolgatom,
Ám nem múlik a fájdalom, sem bánatom.
Keserű a bánat.
A megkeseredés is fáj.
Öröm azért még él...
*
Izenek én az életvirágomnak, miért nem nyílt bánatomra?
Biztos nem került volna sokba, ha mellettem hívséges lett volna…
Izenek én az életvirágomnak, miért nem nyílt bánatomra?
Kit nagyon szeretek,
Mellette nem lehetek...
Vajon, hiú reményeket dédelgetek...?
Hűség sokat ér ma...
Mint a szerelem, oly' néha.
Megfoghatatlan, lágy...
*
Mikor az ember hosszan, rosszban van, akkor lesz megbúsult…
Élettel mit kezd, amikor már az, véglegesen fakult…
Mikor az ember hosszan, rosszban van, akkor lesz megbúsult…
Megfakult éveim vállaim nyomják,
Hiányosságok életem tovább rontják.
Végül kiontják...
A rossz is kijár még.
Fakul a boldogság, szépség.
Remény csak egy hajszál.
*
Soha nem sikerült, hogy örömmel, lélekben megnyugvást leljek,
Pedig erkölcsben, értőn, hittel, jártam utam... van, mit cipeljek?
Soha nem sikerült, hogy örömmel, lélekben megnyugvást leljek...
Tiszta szívvel, lelkiismerettel létezem...
Lelkem békéjét mégsem lelem,
Kínos gyötrelem...
Furcsa a lét lelke.
Magától nem ad semmit sem.
Mindig küzdelem van.
*
A vízben halódó, még a hab után is megvadulva kapdos,
Én ki úszni nem tudván, hol kapaszkodok... csak, mint egy kapatos…
A vízben halódó, még a hab után is megvadulva kapdos.
Sorsom vize sodor,
Fuldoklom, életem nem lélekdonor,
Hervad, mint vadrózsabokor.
Haldoklás életben
Elkezdődik sokszor sajnos.
Van, aki nem is él.
*
Régi példabeszéd: „a hatalmasnak, minden meg is adatik”!
A szegény-szerencsétlen meg a rossz sorsában marasztaltatik…
Régi példabeszéd: „a hatalmasnak, minden meg is adatik”!
Gazdagoknak miért jár minden...?
Pórnépnek, száraz kenyér vitrinben...
Valóban minden...?
Ne hidd el soha sem,
Hogy csak akkor vagy értékes,
Ha jókor jó helyen...
*
Vecsés, 2018. augusztus 6. – Szabadka, 2018. szeptember 12. - Mórahalom, 2018. augusztus 22.
-Kustra Ferenc József– a 3 soros-zárttükrös -őket én írtam, a 10 szavasokat: Jurisin Szőke Margit, címük: Sorsom titkát kutatom! A HIAQ –k Farkas Tekla munkája
Életváram parancsnoka…
(3 soros-zárttükrös)
Életváramban mindig is a keserv herceg volt a parancsnok,
Én, meg mint ki végzet-szülni készül, menekülvén… csak vajúdok…
Életváramban mindig is a keserv herceg volt a parancsnok.
*
(HIAKU)
Kereszt’ –ben születtem,
Nagy hajcihő volt életem.
Osztályrészem semmi.
*
(Senrjú)
Vaktyúk is talál
Szemet, míg meg nem döglik.
Én meg vajúdtam…
*
(Senrjon)
Persze leigázottság
Osztályrészből, kaptam én bőven.
Létem elbujkált.
*
(3 soros-zárttükrös)
Képzeletemben, hű de sokszor énekelt nekem a valóság, tenor érckara.
Néha, bánattól még arra is hajaztam, ez bizony a valóságom jajszava…
Képzeletemben, hű de sokszor énekelt nekem a valóság, tenor érckara.
*
(Bapeva)
Élet
Lényeget
Keresettet
Bírnom kelhetett.
Hajcihő nem kellett,
Ez kit érdekelhetett?
Lelkem szárnyalva lephetett,
Jót vissza… hozni nem lehetett.
Agyam koponyámban keveskedett!
Szám esdeke, meg mér' nem teljesedett?
Vecsés, 2020. december 9. – Kustra Ferenc József– íródott Alloiostrofikus versformában. (A 10 soros bapeva az én fejlesztésem, az apevából!)
(3 soros-zárttükrös)
Életváramban mindig is a keserv herceg volt a parancsnok,
Én, meg mint ki végzet-szülni készül, menekülvén… csak vajúdok…
Életváramban mindig is a keserv herceg volt a parancsnok.
*
(HIAKU)
Kereszt’ –ben születtem,
Nagy hajcihő volt életem.
Osztályrészem semmi.
*
(Senrjú)
Vaktyúk is talál
Szemet, míg meg nem döglik.
Én meg vajúdtam…
*
(Senrjon)
Persze leigázottság
Osztályrészből, kaptam én bőven.
Létem elbujkált.
*
(3 soros-zárttükrös)
Képzeletemben, hű de sokszor énekelt nekem a valóság, tenor érckara.
Néha, bánattól még arra is hajaztam, ez bizony a valóságom jajszava…
Képzeletemben, hű de sokszor énekelt nekem a valóság, tenor érckara.
*
(Bapeva)
Élet
Lényeget
Keresettet
Bírnom kelhetett.
Hajcihő nem kellett,
Ez kit érdekelhetett?
Lelkem szárnyalva lephetett,
Jót vissza… hozni nem lehetett.
Agyam koponyámban keveskedett!
Szám esdeke, meg mér' nem teljesedett?
Vecsés, 2020. december 9. – Kustra Ferenc József– íródott Alloiostrofikus versformában. (A 10 soros bapeva az én fejlesztésem, az apevából!)
(3 soros-zárttükrös. háromszoros belső rímes és önrímes)
Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
Szerelem, szerelem, szerelem! Nincs Földön még egy ilyen veszedelem…
Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
*
(Leoninus)
Majd Te, mint vak ló, csak mészen előre, hang után kergeted libákat mezőre.
Elveszted a fejed, nem érdekel semmi, még az sem, hogy a galiba mennyi.
Gondolod, hogy a boldogság összesen ennyi… ha mással nem tudsz boldogságban élni?
Kérdés az, hogy lenni vagy nem lenni, a boldogságban barátsággal kell lenni.
Rózsaszín ködben látod a világot, de még nem tudod, hogy a ködöt át nem látod.
Ha eluralja lelked az csalfa boldogság, akkor már uralkodik szenvedély, mint bátorság…
Szinte a föld fölött lebegszel, és ha tán’ várható, hogy leesel?
*
(Senrjon trió)
Reggel, ragyogó szemmel
Ébredsz, hibákat nem látsz…élhetsz!
Ó, szerelem!
De azért, ha már fölkelsz
Jól nyisd ki a csipás szemedet…
Ó, szerelem!
És nagyon figyelj, hogy a
Kedvesed, ne vigyék el tőled!
Ó, szerelem!
Vecsés, 2023. március 15. - Kustra Ferenc József. – Íródott; Mészáros Lajos poétatársam (20220129) azonos c. verse átirataként, a szerző engedélyével.
Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
Szerelem, szerelem, szerelem! Nincs Földön még egy ilyen veszedelem…
Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
*
(Leoninus)
Majd Te, mint vak ló, csak mészen előre, hang után kergeted libákat mezőre.
Elveszted a fejed, nem érdekel semmi, még az sem, hogy a galiba mennyi.
Gondolod, hogy a boldogság összesen ennyi… ha mással nem tudsz boldogságban élni?
Kérdés az, hogy lenni vagy nem lenni, a boldogságban barátsággal kell lenni.
Rózsaszín ködben látod a világot, de még nem tudod, hogy a ködöt át nem látod.
Ha eluralja lelked az csalfa boldogság, akkor már uralkodik szenvedély, mint bátorság…
Szinte a föld fölött lebegszel, és ha tán’ várható, hogy leesel?
*
(Senrjon trió)
Reggel, ragyogó szemmel
Ébredsz, hibákat nem látsz…élhetsz!
Ó, szerelem!
De azért, ha már fölkelsz
Jól nyisd ki a csipás szemedet…
Ó, szerelem!
És nagyon figyelj, hogy a
Kedvesed, ne vigyék el tőled!
Ó, szerelem!
Vecsés, 2023. március 15. - Kustra Ferenc József. – Íródott; Mészáros Lajos poétatársam (20220129) azonos c. verse átirataként, a szerző engedélyével.
Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
(leoninus)
El kellett volna futni, de önfeledtem… így csak bámulom az eget, ezt nem feledtem.
Nevethetnékem van megest, igazán… ha elkezdene esni a langy eső, igazán.
A vizes fűben sétálgatnék, min elcsúsznék… közben ovis-kori éneket dúdolnék.
Szomszédban dühöng a gazdagok háborúja, bár ez mindig volt az emberiség átka.
Szomszédban dühöng a gazdagok háborúja, ez növeli, ki holtak kis-nagy csapata.
Szomszédban dühöng a gazdagok háborúja, nem kell ölni, minden régiben maradna.
(Triolett csokor)
Menekülni kellett volna már rég…
De most nézek fel, meredten az égre,
S visszagondolok a jóra, a szépre.
Menekülni kellett volna már rég…
Békétlenség tombol, közel a vég –
Mennyi idő van futni még?
Menekülni kellett volna már rég…
De most nézek fel, meredten az égre.
*
(3 soros-zárttükrös)
Hmm… ez akkor talán visszahozni a boldog békeidőket?
Hmm… ez lenyugosztaná a normálatlan bomba-kergetőket?
Hmm… ez visszahozná a totálra bonbázott, elmúlt szeretet?
Lehetne ismét béke és nyugalom…
Felhőtlen évek fénykorába utazom,
Mikor fehér zászló lengett.
Lehetne ismét béke és nyugalom…
Véget érhetne a rémuralom –
Szeretet robbanna bombák helyett.
Lehetne ismét béke és nyugalom…
Felhőtlen évek fénykorába utazom.
*
(senrjon)
Ma már nincs hova futni,
Atombomba bárhol utolér…
Sok nyerészkedő!
Az igazságot hamis
Váltotta föl, szenátor mondta…
Halálban is pénz!
Gyerekek apa nélkül,
Férj nélküli özvegyek… sokak…
Árvagyerekek!
Hallgat a sok halálos
És félrevezetett ügynők mind…
Magas fizetés!
Van a sok okos-gazdag,
Hisz benne, neki baja nem lesz!
Ő is halandó!
Atombombázás fogja
Földi lényeket kipusztítni?
Nagy marha… gazdag!
A tehetős haszonleső, háborúból jót kaszál –
Gondolván, hogy pénzben, rangban örök életet talál…
A halál nem válogat, pénzest is meglátogat.
A tehetős haszonleső, háborúból jót kaszál –
Mit számít sok áldozat,
Életekkel játszogat.
A tehetős haszonleső, háborúból jót kaszál –
Gondolván, hogy pénzben, rangban örök életet talál…
*
(leoninus)
Hinnünk kéne abban nagy merészen, föld nem pusztulna, megmaradhatna egészen!
El lehetne engedni, nem valós kétségeket, visszakapnánk élet-lényeget…
Nemzeni kéne kisgyerekeket, visszakapnánk a létet és földi életet.
Pusztulás útvesztőjéből kell, hogy legyen menekvés –
Egyetlen kiút létezik: hittel társult cselekvés…
Húzzuk be a vészféket!
Pusztulás útvesztőjéből kell, hogy legyen menekvés –
Tegyük félre a kétséget,
Mentsük meg az értéket!
Pusztulás útvesztőjéből kell, hogy legyen menekvés –
Egyetlen kiút létezik: hittel társult cselekvés…
Vecsés, 2023. június 10. – Pápa, 2023. június 29. - Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi -élő háborús- helyzetéről. Végveszély van! Én írtam az alapokat, a trioletteket: szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta.
(leoninus)
El kellett volna futni, de önfeledtem… így csak bámulom az eget, ezt nem feledtem.
Nevethetnékem van megest, igazán… ha elkezdene esni a langy eső, igazán.
A vizes fűben sétálgatnék, min elcsúsznék… közben ovis-kori éneket dúdolnék.
Szomszédban dühöng a gazdagok háborúja, bár ez mindig volt az emberiség átka.
Szomszédban dühöng a gazdagok háborúja, ez növeli, ki holtak kis-nagy csapata.
Szomszédban dühöng a gazdagok háborúja, nem kell ölni, minden régiben maradna.
(Triolett csokor)
Menekülni kellett volna már rég…
De most nézek fel, meredten az égre,
S visszagondolok a jóra, a szépre.
Menekülni kellett volna már rég…
Békétlenség tombol, közel a vég –
Mennyi idő van futni még?
Menekülni kellett volna már rég…
De most nézek fel, meredten az égre.
*
(3 soros-zárttükrös)
Hmm… ez akkor talán visszahozni a boldog békeidőket?
Hmm… ez lenyugosztaná a normálatlan bomba-kergetőket?
Hmm… ez visszahozná a totálra bonbázott, elmúlt szeretet?
Lehetne ismét béke és nyugalom…
Felhőtlen évek fénykorába utazom,
Mikor fehér zászló lengett.
Lehetne ismét béke és nyugalom…
Véget érhetne a rémuralom –
Szeretet robbanna bombák helyett.
Lehetne ismét béke és nyugalom…
Felhőtlen évek fénykorába utazom.
*
(senrjon)
Ma már nincs hova futni,
Atombomba bárhol utolér…
Sok nyerészkedő!
Az igazságot hamis
Váltotta föl, szenátor mondta…
Halálban is pénz!
Gyerekek apa nélkül,
Férj nélküli özvegyek… sokak…
Árvagyerekek!
Hallgat a sok halálos
És félrevezetett ügynők mind…
Magas fizetés!
Van a sok okos-gazdag,
Hisz benne, neki baja nem lesz!
Ő is halandó!
Atombombázás fogja
Földi lényeket kipusztítni?
Nagy marha… gazdag!
A tehetős haszonleső, háborúból jót kaszál –
Gondolván, hogy pénzben, rangban örök életet talál…
A halál nem válogat, pénzest is meglátogat.
A tehetős haszonleső, háborúból jót kaszál –
Mit számít sok áldozat,
Életekkel játszogat.
A tehetős haszonleső, háborúból jót kaszál –
Gondolván, hogy pénzben, rangban örök életet talál…
*
(leoninus)
Hinnünk kéne abban nagy merészen, föld nem pusztulna, megmaradhatna egészen!
El lehetne engedni, nem valós kétségeket, visszakapnánk élet-lényeget…
Nemzeni kéne kisgyerekeket, visszakapnánk a létet és földi életet.
Pusztulás útvesztőjéből kell, hogy legyen menekvés –
Egyetlen kiút létezik: hittel társult cselekvés…
Húzzuk be a vészféket!
Pusztulás útvesztőjéből kell, hogy legyen menekvés –
Tegyük félre a kétséget,
Mentsük meg az értéket!
Pusztulás útvesztőjéből kell, hogy legyen menekvés –
Egyetlen kiút létezik: hittel társult cselekvés…
Vecsés, 2023. június 10. – Pápa, 2023. június 29. - Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi -élő háborús- helyzetéről. Végveszély van! Én írtam az alapokat, a trioletteket: szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta.
Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…
Tovább folyik a háború, Ti sok okos. Fekete bárányok között is mindig van kos.
Ezek… a mi juhaink, öntörvényű nyájban léteznek, bárányok meg nem fékezhetnek…
Úristen! Mában irtani a nemzedékeket… Őket, kik nem is értik a lényeget…
Nyájban a fekete szőrű bárány
Mindig csak gond és hátrány.
Sosem jó, ha sötét birka
Fejéből pattan ki a szikra.
*
„Háború és Béke” megírva egy regényben. Béke nincs, háború meg benne a létben.
Koncentrálhatna egész világ. Ennél: szerintem többet érdemel az emberi világ.
Fekete kos még regnál, utódja már szarvakat növesztve sorban áll… a hatalomnál.
Báránynak nincsen békéje, nyugalma,
Míg fekete kos a nyájat uralja.
Fekete bárány a nyájat vadítja,
A gidáját is öklelni tanítja.
*
Front prímán működik... eddig is, fekete kosok növelik agressziót, mint eddig is!
Sorban ismertetik a TV -k: lesz már kazettás bomba! Ezzel mindenkinek lesz… több halottja.
Szülők és árva gyerekek, földönfutó nagyszülők… És még veletek mi lesz őzvegy nők?
Kosok tette kész botrány…
Háború oltárán gyűlik az áldozati bárány.
Egyre több juh feketébe öltözik –
Kosok miatt lelkükbe gyász költözik.
*
Bárány-nyáj, fizetett terelőkutyákat tart, nem lézeng, de egy ilyen soha nem eseng…
Kutyák viszik utánpótlást… és készítik a különféle, dehonesztáló listázást…
Terelőkutya fekete szőrű, birkák közt bújik… Fizetésért, soha el nem bukik!
Terelőeb a falka legalja,
Ki saját bőrét a kosoknak eladja.
Juhászkutya, parancsra a nyájat hajtja,
Hogy a lehulló morzsákat felnyalja.
*
Tizenhét hónapja, ömlik hozzánk a menekült, csonka család! Kisfiam, hol az apád?
Kislányom, apukád mond merre jár? Nem tudom… hogy hazajöjjön, az már, nekünk járna már!
Robbanások, zengő parancsszavak! Nagy robbanás és itt ma már nem lesznek parancsszavak.
Szomszédos legelőt éri a sorscsapás…
Szétszéledt nyájnak léte csak rohanás.
Irháját mentené a riadt nyáj-csorda –
Fél… otthonába berepülhet egy bomba!
*
Mekegik fekete bárányok, látnokok, folytatják új négy évre háborút… Látnokok!
Ez kosoktól van és a bűnök bűne, s egyáltalán nem érdekli őket népek dühe…
Ez klassz, nagyon modern, művelt világ, a fekete bárányok közt, nincs kis gyertya-világ
Szegény bárányok lesznek még pácban –
Veszélyes agybaj terjed a nyájban…
A kerge birkák egymásnak esnek,
Vezérkosok meg nagy élvezettel lesnek…
*
Emberek halljátok? Idáig hallom, sírva zúg és bánatos a Keleti Kápátok.
Zivatarból van sok könnye, mert nem szereti a háborút, ami most a világ bőve’…
Emberek halljátok? Képzeljétek, elveszettnek érzi magát a Keleti Kárpátok…
Kelet felől hallatszik fájdalmas bégetés –
Báránynak nincs ínyére a vérengzés.
Elveszett juhok, kínjukban csak sírnak…
Vajon még mennyi szenvedést bírnak?
*
Atyám! Te miért hagyod: apák, gyermekek vére folyjon, sok jó ember haljon a fronton?
Atyám! Jobb lenne védened ártatlanokat, közben kordába tartani a kosokat.
Atyám! Mindannyian kérünk, tégy már békéért, belegárgyulunk háborús semmisségért…
Atyám! Vagy szavunk sem lehet kosokon, kik uralkodnak bárányon, népen, hatalmon?
Kosok gárdája mészárlást csak végig nézi –
Ki fogja őket számon kérni?
Ártatlan bárányok szenvednek, zokognak…
Pásztorbot suhintása kéne már a kosoknak!
Vecsés, 2023. július 21. – Pápa, 2023. július 23. -Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális, háborús- történelmi helyzetéről. Látni TV híradókban: a videókat… „Nyugaton a helyzet változatlan”. A leoninust én írtam, a tíz szavasokat szerzőtársam: Nagyné Vida Renáta.
Tovább folyik a háború, Ti sok okos. Fekete bárányok között is mindig van kos.
Ezek… a mi juhaink, öntörvényű nyájban léteznek, bárányok meg nem fékezhetnek…
Úristen! Mában irtani a nemzedékeket… Őket, kik nem is értik a lényeget…
Nyájban a fekete szőrű bárány
Mindig csak gond és hátrány.
Sosem jó, ha sötét birka
Fejéből pattan ki a szikra.
*
„Háború és Béke” megírva egy regényben. Béke nincs, háború meg benne a létben.
Koncentrálhatna egész világ. Ennél: szerintem többet érdemel az emberi világ.
Fekete kos még regnál, utódja már szarvakat növesztve sorban áll… a hatalomnál.
Báránynak nincsen békéje, nyugalma,
Míg fekete kos a nyájat uralja.
Fekete bárány a nyájat vadítja,
A gidáját is öklelni tanítja.
*
Front prímán működik... eddig is, fekete kosok növelik agressziót, mint eddig is!
Sorban ismertetik a TV -k: lesz már kazettás bomba! Ezzel mindenkinek lesz… több halottja.
Szülők és árva gyerekek, földönfutó nagyszülők… És még veletek mi lesz őzvegy nők?
Kosok tette kész botrány…
Háború oltárán gyűlik az áldozati bárány.
Egyre több juh feketébe öltözik –
Kosok miatt lelkükbe gyász költözik.
*
Bárány-nyáj, fizetett terelőkutyákat tart, nem lézeng, de egy ilyen soha nem eseng…
Kutyák viszik utánpótlást… és készítik a különféle, dehonesztáló listázást…
Terelőkutya fekete szőrű, birkák közt bújik… Fizetésért, soha el nem bukik!
Terelőeb a falka legalja,
Ki saját bőrét a kosoknak eladja.
Juhászkutya, parancsra a nyájat hajtja,
Hogy a lehulló morzsákat felnyalja.
*
Tizenhét hónapja, ömlik hozzánk a menekült, csonka család! Kisfiam, hol az apád?
Kislányom, apukád mond merre jár? Nem tudom… hogy hazajöjjön, az már, nekünk járna már!
Robbanások, zengő parancsszavak! Nagy robbanás és itt ma már nem lesznek parancsszavak.
Szomszédos legelőt éri a sorscsapás…
Szétszéledt nyájnak léte csak rohanás.
Irháját mentené a riadt nyáj-csorda –
Fél… otthonába berepülhet egy bomba!
*
Mekegik fekete bárányok, látnokok, folytatják új négy évre háborút… Látnokok!
Ez kosoktól van és a bűnök bűne, s egyáltalán nem érdekli őket népek dühe…
Ez klassz, nagyon modern, művelt világ, a fekete bárányok közt, nincs kis gyertya-világ
Szegény bárányok lesznek még pácban –
Veszélyes agybaj terjed a nyájban…
A kerge birkák egymásnak esnek,
Vezérkosok meg nagy élvezettel lesnek…
*
Emberek halljátok? Idáig hallom, sírva zúg és bánatos a Keleti Kápátok.
Zivatarból van sok könnye, mert nem szereti a háborút, ami most a világ bőve’…
Emberek halljátok? Képzeljétek, elveszettnek érzi magát a Keleti Kárpátok…
Kelet felől hallatszik fájdalmas bégetés –
Báránynak nincs ínyére a vérengzés.
Elveszett juhok, kínjukban csak sírnak…
Vajon még mennyi szenvedést bírnak?
*
Atyám! Te miért hagyod: apák, gyermekek vére folyjon, sok jó ember haljon a fronton?
Atyám! Jobb lenne védened ártatlanokat, közben kordába tartani a kosokat.
Atyám! Mindannyian kérünk, tégy már békéért, belegárgyulunk háborús semmisségért…
Atyám! Vagy szavunk sem lehet kosokon, kik uralkodnak bárányon, népen, hatalmon?
Kosok gárdája mészárlást csak végig nézi –
Ki fogja őket számon kérni?
Ártatlan bárányok szenvednek, zokognak…
Pásztorbot suhintása kéne már a kosoknak!
Vecsés, 2023. július 21. – Pápa, 2023. július 23. -Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális, háborús- történelmi helyzetéről. Látni TV híradókban: a videókat… „Nyugaton a helyzet változatlan”. A leoninust én írtam, a tíz szavasokat szerzőtársam: Nagyné Vida Renáta.
