(Bokorrímes)
Látótávolságnál nagyobb vizek hullámai partnak ömlenek,
Közben a régi, híres horgászokról ősi regéket mesélnek…
A tengerek óriás hullámokkal zúzva mossák a partokat,
Még akkor is, mikor az alkonyat vörösre festi a dombokat…
*
(3 soros-zárttükrös duó)
Lehet, hogy a tenger is a reménytelenség létében él?
Én meg, ha a csak a szépeket figyelem, a lelkem nem fél…
Lehet, hogy a tenger is a reménytelenség létében él?

Lehet, hogy azért vágyok a tengerek végtelen partjára,
Hogy reményt kapjak esti lefekvés előtt, este… és máma…
Lehet, hogy azért vágyok a tengerek végtelen partjára.
*
(senrjon trió)
Egyelőre késhegyre
Vett saját tehetetlenségem!
Hol van itt remény?

Rég voltam már katona,
Ha lőnének az lenne csoda…
Hol van itt remény?

Igazi remény villan?
Nő a létezhetetlenségem…
Hol van itt remény?
*
(leoninus duó)
Álmaim sürögnek, forognak köröttem, ettől tán jó a lelkem.
Hit, remény, szeretet! Magamévá tettem ezt a nagy egyveleget.
Legnyilvánvalóbb a remény, de, hogy mi lesz, az még nekem is rejtvény…

Az álmaim, vágyaim peregnek nappali viharban és éji dalban.
Reményeim nem-igen szoktak beteljesülni, de nem szoktam kétkedni.
Amig élek, itt vagyok és remélek, bízok, hogy nemhiába így élek!

Vecsés, 2023. augusztus 23. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Tavaszi gyöngyszem,
Fehér fürtös májusfa...
Becézett nevű.

Csalfa orgona...
Rovar-csábítóan hat.
Illatta szúrós.

Láperdők éke,
Zelnicemeggy termése...
Madár eleség.

Lombhullató fa,
Kertek dísze is lehet.
Őshonos fajta.

Dunatőkés, 2024. május 6.

Somló Tamást én
Ismertem, teát főzött.
Japán szertartás!
*
Évszázadokat
Őriznek, hegyi sziklák.
Kiemelkedők.
*
Őserős erdő
A fenyők sokasága.
Rég’ örökzöldek.
*
Kezd meleg lenni...
Lélekből távozzon baj!
Kakaó készül?
*
Az esőfelhő
Lemossa a könnyeket!
Bánat, még maradt.
*
Tört szilánkokon
Ülni esőben… ázás.
Búbánat, marad…
*
Soraidon, jól
Szórakoztam! Nagy élmény.
Sírós mulatság…
*
Most már csönd legyen,
Vagy tovább, én hallgatok!
Bátorság nélkül?
*
Koldusélet jó?
"Emberi" társadalom?
Kutyájával él...
*
Didergő tegnap
Helyett, fűágyon alvás.
Lakhely nélküli…
*
Alak, árny nélkül…
Így nincs, ami rád vetül.
Mulasztott esély.
*
Madár, búgósan…
Vadgalamb, csicsergősen…
Bolondult világ!

Vecsés, 2013. május 5. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban.

Életfeladvány…

Haláltól félni?
Élőként félni, miért?
Az élet része!
Minden idő eltelik,
Mit a bánat megeszik.
*
Vajh’ végleges-e?
Vajh, van-e konkrét oka?
Az élet része!
Átkozott bűn megragadt,
Örökre rajtam maradt.
*
Lélek is hal-e?
Reinkarnáció van?
Az élet része?
Lelkem, kereszténységem,
Tartja egyszerű kérdésem.
*
Én nagyon bízok,
Hogy van visszajövetel…
Az élet része?
Visszajövetelt várok,
Nincs az utamban árok.
*
Ha tudod, nézzed
Magad, hátha lesz új lét…
Mivel jössz… gyalog?
Igazságot keresek,
Az biztos, hogy nem esek.
*
Más testébe, hogy
Születsz bele? Ez kérdés.
Mi az igazság?
A testemet akarom,
Tudom, hogy visszakapom.

Vecsés, 2014. július 30. – Arad, 2023. augusztus 17. - Kustra Ferenc József – senrjú csokorban
rövid meditáció: életről, halálról, feltámadás egy módjáról… Alá a tanka verset írta: Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poétatársam

Volt… micsoda ravasz tavasz!
Hír volt: hegyekben még havaz!

Pedig most volt, kemény telünk,
Hogy vége, örömélményünk!

Lassan túl vagyunk tavaszon,
Már nem csúszkálunk havakon.

Lassan tavasz is elmúlik,
Idő is előbbre csúszik!

Mezőn, virágok kinyíltak,
Fű is vastag, ülni hívnak!

Hajnali harmatcseppek már
Nincsenek, mentes a határ.

Légben a lepkék játszanak,
Méhek, már nagyon dolgoznak.

Állatvilág szaporodik,
A jövőben gondolkozik!

Megjöttek a vándoraink,
Utazó hazafijaink!

Nyárelőre új lakosztály
Kell… nem alkalmatlan hodály.

Magyar fa nyílik már, akác!
Gyalogakác és gömbakác.

Napmeleg, lassan már nyári.
Nap, sárga sugarát hinti!

Vecsés, 2017. március 21. – Kustra Ferenc József