(3 soros-zárttükrös)
Erdőben vagyok, fák között, kereng, kis lanyha szél.
Az égen súlyos felhők állnak, egyik sem beszél…
Erdőben vagyok, fák között, kereng, kis lanyha szél.
Langymeleg idő, ez már a nyárelő szele,
A sok felhő még tavaszi, de most jött erre…
Langymeleg idő, ez már a nyárelő szele.
(Bokorrímes)
Letérdelek, csendesen elbeszélgetek futó bogarakkal,
Közben, pihenve, sarjadt fűben elgyönyörködők csodálattal.
Amott egy pók szalad, tán' leesett, hálóra vissza, nyolc lábbal.
(Septolet)
Hangtalan neszek,
Ideértek legyek,
Ők fenegyerekek,
Erdőben mit esznek?
Ledőlni fűbe,
Délutáni pihenőbe…
Örömbe.
(Senrjú -s HIAQ)
Élvezem új erdőt,
Mindenhol lélekemelőt.
Esőisten szeret.
Mókus, le is jött már
A fűbe, becses teremtmény.
Lelkem nagyon pezseg.
(Anaforás halmazrímben)
Mindent megsimogatni öt ujjal, de tenyérrel sem bírok,
De a lelkem… a lelkem átölel mindent, efelé hatok.
Mindent szeretek, ember is természetes lény, mit akarok?
De a lelkem… A lelkem átölelős, mást nem akarhatok.
Vecsés, 2019. április 26. – Kustra Ferenc József– íródott; alloiostrofikus versformában.
Erdőben vagyok, fák között, kereng, kis lanyha szél.
Az égen súlyos felhők állnak, egyik sem beszél…
Erdőben vagyok, fák között, kereng, kis lanyha szél.
Langymeleg idő, ez már a nyárelő szele,
A sok felhő még tavaszi, de most jött erre…
Langymeleg idő, ez már a nyárelő szele.
(Bokorrímes)
Letérdelek, csendesen elbeszélgetek futó bogarakkal,
Közben, pihenve, sarjadt fűben elgyönyörködők csodálattal.
Amott egy pók szalad, tán' leesett, hálóra vissza, nyolc lábbal.
(Septolet)
Hangtalan neszek,
Ideértek legyek,
Ők fenegyerekek,
Erdőben mit esznek?
Ledőlni fűbe,
Délutáni pihenőbe…
Örömbe.
(Senrjú -s HIAQ)
Élvezem új erdőt,
Mindenhol lélekemelőt.
Esőisten szeret.
Mókus, le is jött már
A fűbe, becses teremtmény.
Lelkem nagyon pezseg.
(Anaforás halmazrímben)
Mindent megsimogatni öt ujjal, de tenyérrel sem bírok,
De a lelkem… a lelkem átölel mindent, efelé hatok.
Mindent szeretek, ember is természetes lény, mit akarok?
De a lelkem… A lelkem átölelős, mást nem akarhatok.
Vecsés, 2019. április 26. – Kustra Ferenc József– íródott; alloiostrofikus versformában.
Pár csepp boldogság-
Csészéd gondos munkát rejt.
Édes üdülést.
A fáradt perc elnyúló,
Nehéz pilla felgyúló.
Tempós nap után,
Izzadt műszak kifacsart.
A mosoly takart.
Illat-felhős merengés,
Kiérdemelt pihenés!
Gőzölgő nedű
Ringat, mint lágy hegedű...
Lélekbe folyik.
Ízekben a pillanat,
Élénkítő varázslat.
Tea vagy kávé,
Ez régi rituálé.
Hangulat-hozó.
Mindig jó az alkalom,
Szétárad a nyugalom.
Rabul ejtő lé,
Milliók örömcseppje.
Szellemvidító.
Mindennapi lételegy,
Van akinek többször egy.
Csészéd gondos munkát rejt.
Édes üdülést.
A fáradt perc elnyúló,
Nehéz pilla felgyúló.
Tempós nap után,
Izzadt műszak kifacsart.
A mosoly takart.
Illat-felhős merengés,
Kiérdemelt pihenés!
Gőzölgő nedű
Ringat, mint lágy hegedű...
Lélekbe folyik.
Ízekben a pillanat,
Élénkítő varázslat.
Tea vagy kávé,
Ez régi rituálé.
Hangulat-hozó.
Mindig jó az alkalom,
Szétárad a nyugalom.
Rabul ejtő lé,
Milliók örömcseppje.
Szellemvidító.
Mindennapi lételegy,
Van akinek többször egy.
A természet lágy ölén, haikuban…
Ritka-fás lankán,
Fehér vidéki házak.
Napmeleg árnya.
*
Vízparti fűzfa
Ága beleér, vízbe.
Pici hullámok.
*
Fűzfa révedez,
Csobogó patak partján.
Nem ismert bánat…
*
A hárslevelek
Csábító illata száll.
Csodás illatok.
*
A tölgyfák között
Esti szél danolászik.
Vihar készülget.
*
Szilvafán érett
Szemek leszedést várnak.
Lekvár befőzés.
Vecsés, 2017. május 9. – Kustra Ferenc József
Ritka-fás lankán,
Fehér vidéki házak.
Napmeleg árnya.
*
Vízparti fűzfa
Ága beleér, vízbe.
Pici hullámok.
*
Fűzfa révedez,
Csobogó patak partján.
Nem ismert bánat…
*
A hárslevelek
Csábító illata száll.
Csodás illatok.
*
A tölgyfák között
Esti szél danolászik.
Vihar készülget.
*
Szilvafán érett
Szemek leszedést várnak.
Lekvár befőzés.
Vecsés, 2017. május 9. – Kustra Ferenc József
Mint egy pajzs, úgy véd.
Nagy had ott biz nem kelt át.
Pár szem állt csak őrt.
Hős kín - a nagy fal,
Nép könny írt rá csúf dics fényt.
Még ma is őrt áll.
Sok rab halt ott meg.
A zord táj, mint vad had ölt.
Rút sors lett ott por.
Kő út visz fel, le.
Hegy csúcs, mély völgy nem volt gát...
Ma már csak egy mű.
Nagy múlt ez, dics fény.
A hű nép ős trónt nem foszt.
Bud-ha él, nincs vész!
Dunatőkés, 2024. május 30. - íródott: senrjú formátumban, egyszótagos szavakkal.
Nagy had ott biz nem kelt át.
Pár szem állt csak őrt.
Hős kín - a nagy fal,
Nép könny írt rá csúf dics fényt.
Még ma is őrt áll.
Sok rab halt ott meg.
A zord táj, mint vad had ölt.
Rút sors lett ott por.
Kő út visz fel, le.
Hegy csúcs, mély völgy nem volt gát...
Ma már csak egy mű.
Nagy múlt ez, dics fény.
A hű nép ős trónt nem foszt.
Bud-ha él, nincs vész!
Dunatőkés, 2024. május 30. - íródott: senrjú formátumban, egyszótagos szavakkal.
A szerzőpáros tankában filozofált?
Hold, lassan szővi
Az álmok nagy hálóját.
Csillag van benne.
Rég kihunyt, de fénye él,
Dicső múltunkról zenél.
*
Völgybe beszorult
Meleget enyhít eső.
Gaz is felüdül.
Búzaszem között konkoly,
Meg-megbújik és rombol.
*
Alkony szétterül,
Bíborpalástja bársony.
Sötét színre vált.
Holló szárnya verdesi
Ablakod. Csendet lesi.
*
Csendes fuvallat
A meleg hozó szellő,
Napsugárpaplan.
Virgonckodó remények,
Az égről el nem érnek.
*
Őrjöngő vihar,
Cikázva sújtó villám?
Halk dörgés nincsen.
Néma sikoly éri szád,
Fátyol fedi nyíló mád.
*
Nemsokára már,
Zúg a kalász! Aratás.
Széncinke dal száll.
Dalol, mint égi küldönc,
Angyalon szakadó gönc.
*
Lankás szél játszik
Végtelen róna fölött.
Kóborló őzek.
Lelkek suhannak fel s le,
Elveszett a menny elve.
*
Réteken pajkos
Szellő fickándoz. Boldog.
Szabadságérzés.
Furcsán szóló szentbeszéd,
Ki volt az, ki erre kért?
*
Ároknak partján
Áll, árva szárként? kóró!
A magány szobra.
Társ nélkül fáj vágyni is,
A világ infantilis.
Vecsés, 2017. július 28. ? Mórahalom, 2017. augusztus 4. - Kustra Ferenc ? A haikut én írtam, alá a verset, szerző és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: ?Reménytelen?.
Hold, lassan szővi
Az álmok nagy hálóját.
Csillag van benne.
Rég kihunyt, de fénye él,
Dicső múltunkról zenél.
*
Völgybe beszorult
Meleget enyhít eső.
Gaz is felüdül.
Búzaszem között konkoly,
Meg-megbújik és rombol.
*
Alkony szétterül,
Bíborpalástja bársony.
Sötét színre vált.
Holló szárnya verdesi
Ablakod. Csendet lesi.
*
Csendes fuvallat
A meleg hozó szellő,
Napsugárpaplan.
Virgonckodó remények,
Az égről el nem érnek.
*
Őrjöngő vihar,
Cikázva sújtó villám?
Halk dörgés nincsen.
Néma sikoly éri szád,
Fátyol fedi nyíló mád.
*
Nemsokára már,
Zúg a kalász! Aratás.
Széncinke dal száll.
Dalol, mint égi küldönc,
Angyalon szakadó gönc.
*
Lankás szél játszik
Végtelen róna fölött.
Kóborló őzek.
Lelkek suhannak fel s le,
Elveszett a menny elve.
*
Réteken pajkos
Szellő fickándoz. Boldog.
Szabadságérzés.
Furcsán szóló szentbeszéd,
Ki volt az, ki erre kért?
*
Ároknak partján
Áll, árva szárként? kóró!
A magány szobra.
Társ nélkül fáj vágyni is,
A világ infantilis.
Vecsés, 2017. július 28. ? Mórahalom, 2017. augusztus 4. - Kustra Ferenc ? A haikut én írtam, alá a verset, szerző és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: ?Reménytelen?.