(3 soros-zárttükrös duó)
Gondolataim fönt ülnek a szomszéd pipafüstjén,
A dolmányos varjuk meg a faágak gyenge szélén…
Gondolataim fönt ülnek a szomszéd pipafüstjén.

A cudar élet, jobban gyűlöl engemet, mint én őt!
Pedig nekem volna okom erre, mindenekelőtt!
A cudar élet, jobban gyűlöl engemet, mint én őt!
*

(Senrjon)
Dolmányos varjuk árvák?
Írástudók, kik szerint lárvák?
Buta tömeg győz?
*
Hontalanok szegények?
Védtelenek a határ-szélek?
Rímtelenségek…
*

(Bapeva)
Élek,
Születtem.
Az óta baj,
Fanatikusan
Csak nő, kiút meg nincs!
A halálos szerelem
Hőse sem lehetek ilyen
Kényszerek között. Nincs is kivel!
Rongy élet belekúszik résekbe,
De nem a finomabb... élvezetesbe…
*

Élet miért engem gyűlöl, nem is kéredzkedtem világra!
Anyám megölte húgom, testének végtelen magányába,
De engem kellett volna, és akkor most nekem, nem kellene
Másfélébe kapaszkodnom… alap- gondolkoznom eleve.

(3 soros-zárttükrös)
Az élet tudatos, jobban gyűlöl engem, mint én őt!
Ki vágyott rá? Kimentett, mint fúlásba menekülőt…
Az élet tudatos, jobban gyűlöl engem, mint én őt!

(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös)
Porból lettem, mivé leszek, még holtomban is csak beköpnek a legyek?
Porból lettem, mi ez a végtelen gyűlölet? Akárha por se legyek…
Porból lettem, mivé leszek, még holtomban is csak beköpnek a legyek?
*

(Senrjon csokor)
Maga a születés is
Homályosan vad élethelyzet.
Ez vajh’ tévedés?
*
De ki szület, mit tehet,
Hogy ajándékba kapott éltet?
Örül cicinek!
*
Aki hathetesen hal,
Az még nem kedvence a létnek?
Ugyan! Miért halt?
*
Lét ellen én se semmit!
Gyűlölete, oly’ határtalan…
Én ítéltettem!
*
Idő életre kel az
Élet tengerében… elkísér.
Mindig jelen van!
*
Tiszta-vizet önteni
Élettengerbe, feladatom?
Vajon, mért nekem?
*
Tiszta-vizet önteni,
Életpohárba, feladatom?
Életnek kéne!
*
Ó írástudók, Ti mind
Hiszitek, hogy remek az élet?
Nekem, miért nem?

Vecsés, 2020. október 11. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás: Alloiostrofikus versformában!

A Kövér, fénylő hold gyűrű
Földről atmoszféra művű.
Olyan, akárcsak a műfű,
Illúzió-valós...sűrű.

Egy szép kerekded karika,
Csak léggel játszó grafika.
Hol érzékeli pszichika,
Meginoghat a statika.

A fény törése relytélyes,
Párás erdőben lidérces.
Benyomást fokoz, nem kétes.
Némán is nagyon beszédes.

Csillagok tán irigykednek,
Hold fényébe belevesznek.
Boszorkányok settenkednek,
Mágiával ijesztgetnek.

Teliholkor nagy a hatás,
Sokaknál biz rossz az alvás.
Havonta ismétlelt rendszer
Természetnek fontos vekker.

Dunatőkés, 2024. április 17.

Növényeknek,
Állatseregnek,
embereknek...

Elfolyik lassan létleve.
Dúl világnak keserve,
Földanya meggyötörve.
Harmónia romba döntve.
*
Múló esztendők...
Tervezett vérfürdők...
Tömött temetők...

Profitnak éhsége
Elitnek burkolt betegsége...
Csillapíthatatlan!
Hatalomvágy gyógyíthatatlan!
*
Véres eszköz...
Utazás ördöghöz,
Pusztuló földhöz.

Életet béke terem.
Fegyverem
Szóban lelem.
Istenben reményem.

Dunatőkés, 2024. április 10.

Az ezüst levelű nyárfa törzse
Csontfehéren villan
Párás teliholdkor
A mély-sötét éjszakában.
Fent a dermedt, fénylő koronák,
Alant reszketve kuporog a vakság
Sűrűn szőtt, szuszogó bozótban...
Titkosan hallgatag a némaság.

A szél sem suttog ma.
Beleolvad a csend
Rejtelmes holdvilágba,
És komótosan ködfátyol
Ereszkedik az ásító tájra.
Az elnyúlt pillanat
Csillagokat terel karámba,
A szeplős ég
Hatalmas hold-udvarába.

A hűvös nap végére,
Mint frissen sült kenyér
E nyugalmas béke
Zamata...az égig ér.
Hol száll esti ima hite,
Oda egy angyal betér.

Vízkelet, 2021. február 16.

Levegőzőm és
Sóhajtok.
Volánhoz ülők és
Elhajtok.
Nyomom a gázt és
Elviharzok.
Lassan úgy érzem, hogy
Nem vagyok.

Vecsés, 1999. október 10. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!