Sírboltban, nagyon nyirkos a hideg.
Kemény a márvány, olyan rideg.
*
Csuklós busznak, sok a kereke,
Akárki nem lehet a vezetője.
*
Spejzban, almabefőtt romlik,
Kenderkötél, lassan elbomlik.
Gatyakorc lassan, hosszan foszlik.
*
Tekintetében öröm, indokolatlan félelem keveredett.
Látszott rajta, érzés, lélekkel elegyedett.
*
Három lépés előre, három hátra…
Ez a rabmadár szoba hátránya.
*
Különös beszélgetés folyhat normális mederbe,
Rab nem mehet ki… vederbe.
*
Repülő ködben nem szállhat fel,
Akadályozza őt, nem virtuális tejfel.
*
A versenyautó kanyarban, ha kisodródik,
Versenyt elveszti… kiszáll szerelő, munkálkodik.
*
Esőben ázva élvezni az áldást…
Vizes háttal várni napot, száradást…
*
Delfin, mentett meg már embereket,
Csodálkozva nézi kétlábú, fulladozó öntelteket.
*
Szülinapi torta, gyertya nélkül, mit ér?
Ünnepelt várt… izzad, remél.
*
Akácerdő töményen illatosítja levegőt…
Illat terjed, befedi erdőt, mezőt, legelőt.

Vecsés, 2015. július 1. –Kustra Ferenc József- íródott: 10 szavasokban…

A tavasz…

Itt van biz’ tavasz már.

Mi egy új életszakasz,
Így derű felé haladsz.
Itt van már a tavasz.

Élvezhetjük a jó időt,
A kellemes langy levegőt.

Itt van várt tavasz már.

Jó kiszabadulni lakásból,
Meg kell szabadulni… kabáttól.

Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc József – 9 soros versforma.

Van, hogy láng vadul kisarjad a szürke hamu alatt,
Ami aztán, amorffá kormozza a maradt falat.

Vadonatúj hóember eladó,
És házilag összeállítandó!

Az árnyas szobámban sok meleg napfény, hirtelen összegyűlik,
A sivatagi kaktuszom már elszáradt, most gyorsan kinyílik…

Míg egy szép barnamedve, a bokrosban a somot legelészi,
Addig tán’ fölséges öröm lesz, ha csendben messzire tudsz futni…

Ha a csóka, szemet vetett a fénylő szemlencsédre,
Vesd magad hasra és élvezd, hogy milyen a sötétben.

Van tojásunk, sonkás tojást csinálhatnánk,
De a hűtőnk üres, nincs egy szelet sonkánk.

Egykedvű lett már minden megálmodott álmunk…
Szenvedélyes lesz tűz, még lobbanásra várunk.

Mostanában több mint rongáltan és rossz passzban vagyok
És magam alatt, égig érő mélységekben… lakok.

A szakítás talán lehet kedves a szívünknek,
De, mindenképpen szomorú a bánó lelkünknek.

A téma, figyeld, mind az utcán hever,
Ha felismered, majd lábadról lever!

Az életben érheti bármekkora, sorsfordító tragédia is a peches embert,
Valami kimozdítja lelkiállapotából, változtatásra, cselekvésre késztet…
Utólag kiderül, ebben a vigasztaló humor, gyógyító ereje bőszen részt vett.

Vecsés, 2019. január 3. – Kustra Ferenc József

Eszperente nyelven…

Ejnye-bejnye, teremtette,
Ember, nedveket szerette.
Fenekedve erjesztette.

Nedveknek lenyelete kellemes,
Szerette! De reggel rettenetes!
Léte ezért, szétszedett, elegyes.
Lehelete, egyenest fertelmes.
*
Lélek, defektes,
Cselekedet sekélyes.
Megfeneklett kedv.
*
Kelyhet, remegve vette kezébe,
Bevette e nedvet nyeldekébe,
Lekergette bélésébe,
Bele evett levesébe.

Észrevette, nedve régen elment,
Helytelen cselekedete mellett,
Kellene, szerezzen rendes kedvet!

Véreres szeme elmerengett,
Lelkecske éppen, felleledzett.
Életet kerget cselekedet.
*
Cselekedetek,
Elvégezhetetlenek.
Ferde nézések…

Vecsés, 2013. május 3. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában.

Messze távol ring a szántó,
Boronált föld magvat váró.
Lenge szellőt nap hevíti,
Kopár fákat rügy feszíti.

Nap sugara csalogató,
Felhőtlen ég mosolyt adó.
Borús lelket fény telíti,
Komorságát elveszíti.

A sok csíra feltörekvő,
Csiklandozza enyhe idő.
Kikandikál téltemető,
Tavaszi szél jeget verő.

A naptár is észre vette
Fagyos télnek olvad lelke.
Levetette hósapkáját,
Kigombolta nagy kabátját,
S mint egy bűvész átváltozott,
Kikeleti napot hozott.