Az amis vallási közösségről vázlatosan… (Van lent link…)

(Bokorrímes csokor)
Az "ámis" szó névadója egy Jakob Ammann nevű svájci anabaptista volt
Az ámis nép alapítója és az személy, ki megalapozta a hitet… megvolt.
Ammann levált a mennonitáktól, saját vallás közösségét megalapította
Azok számára, és azokkal együtt, akiknek egyszerűbb életmód volt a vágya.
Ez a csoport ezer hétszázhúsz körül Pennsylvaniában az első államban,
A közép-nyugat területeken telepedett le, ott Ohio államban.

Úgy gondolják az embereknek nagy családokat kell alapítaniuk,
Öt-hét gyerekkel, gyermekkel. A gyermek a legnagyobb áldás. Ez is titkuk.

A megosztás törődést jelent, mi fontos, ha az ámis közösségekről van szó.
Csűröket építenek a közösségnek, ami bográcsozásokra is való.
Mindenki rész vesz, együtt vannak, esznek, beszélgetnek, mindenki élvezete jó!

Közösségen belül a legtöbb dolog megtalálható a társadalmukban,
Mert termesztenek vagy mindent kézzel készítenek. Hisznek öngazdálkodásban.
Zártan élnek, ez lehetővé teszik a számukra… szeretet-magányosan…

Autójuk, elektromosságuk, ami használnának, nincs... elutasítsák.
Lóval dolgoznak földeken, mit kell kocsival, hintóval-lóval szállítják.

Az ámisok nem zenélhetnek és nem hallgathatnak zenét.
Ez szabály… érvénye, hogy ne kövessék el büszkeség bűnét.

A nyolcadik osztály elvégzése után, már nincs lehetőségük tovább tanulni…
Miután nők befejezik az tanulást, elkezdenek főzni és varrni tanulni,
Megismerik házi teendőket és megtanulnak a családjukról… gondoskodni…

Az ámis nőket háziasszonynak szánják, ez szerepük az ámis társadalomban.
Arra teszik fel életüket… vigyáznak gyerekekre, mint bébiszitterek, bolyban.

Ők egy békés közösség. Nincs köztük, aki bevonulna a hadseregbe.
Nem kell végig csinálni kiképzőtábort vagy egyenruhát viselnie…
*
(tíz szavas)
Ők nem hisznek erőszakban.
Természetüknél fogva pacifisták, mióta letelepedtek Amerikában.
*
(kétsoros)
Az ámis hagyomány szerint náluk a legkisebb fiúnak…
Aki mindent megkap, kívánságára jár örökhagyóknak…
*
(leoninus)
Az ámisok Istenben hisznek, nem tudományban, ebben az egyetlen hitvallásban.

Vecsés. 2024. október 4. -Kustra Ferenc József- írtam: ismeretterjesztő anyagnak. Van a forrásban más is, igy jól lejjebb kell menni… (De, mind olvassátok!)
A linkje = https://news.autoguide.com/hu/facts-amish-fascinating?ly=native_one

Szív melengetően simul rám az érkező új tavasz,
Lassan már a sugárkéve is erősödik… jő tavasz…
Szív melengetően simul rám az érkező új tavasz.
*
Meleg szellő száll,
tavasz érint gyengéden.
Szívem mosolyog.

Éled a világ,
lágy sugár simogatja.
Álmodik a föld.
**
Hajnalokban még a télvégi eső szitál, fázok is kicsit,
Szétnézve látom, hogy a felhők nem oszolnak... semmiért semmit…
Hajnalokban még a télvégi eső szitál, fázok is kicsit.
*
Fázós hajnalban,
szitál a semmiből is.
Felhők makacsok.

Hajnali cseppek,
futnak az ablakomon.
Fény visszaalszik.
**
Tegnap hajnalban arra ébredtem, dübörög a kinti ébresztőóra,
Villámlott is és ez talán a tavasz eleje volt, tegnap virradóra…
Tegnap hajnalban arra ébredtem, dübörög a kinti ébresztőóra.
*
Vihar doboltat,
álmok párnáját veri.
Ébred a tavasz.

Kinti morajlás,
villanó álmok között.
Megmozdul a fény.
**
A sárgás sugárkévében ébredt a közép-erős szél, leveleket fujt el,
Két kotorék kutyánk egy házban fáznak, laknak, nem keltek… az isten hidege…
A sárgás sugárkévében ébredt a közép-erős szél, leveleket fujt el.
*
Sárga fény lobban,
a szél leveleket űz.
Kutyák szuszognak.

Fázik a ház is,
üres udvaron remeg.
Két szív melege.
**
Közben már napok óta látom, szemem nem fedi sűrítő ködfátylom,
Mintha színesedne a tájkép, mire vágyok, éremélem nem álom…
Közben már napok óta látom, szemem nem fedi sűríti ködfátylom.
*
Álom, vagy valós?
Tisztul a szemem előtt,
a vágyott tájkép.

Színesedik már…
halk ködfátyol lebbenő.
Hit ígérete.
**

Vecsés, 2025. április 26. – Siófok, 2025, április 27. Kustra Ferenc József- írtam 3 soros-zárttükrösben. A senrjúk, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva munkája.

Húsvétkor…

Itt a húsvét, megjöttem, nekem ez a mai napom,
Hoztam a jó szagomat, ez lesz nekem a címlapom.
Látom a sok lány és asszony izgul, nagyon várva,
Hogy a címlapomra kerüljön, talán még máma.

Hah, látom a nagyi beteg, de a szeme csillog,
De nyugalom a kezemben a szag mindjárt villog!
A nőneműek úgy járnak, hogy meg fogom őket locsolni,
Aki meg most elmenekül, az bizony jól ki fog maradni.

Szóval, a faluvégi friss-fű réten jöttem át,
Hölgyek, gyorsan levetni azt a védő otthonkát!
Én most itt pőre nyakakat szeretnék locsolni!
Most akkor hagyják vagy nem? Szabad-e itt locsolni?

Vecsés, 2016. április 1. - Kustra Ferenc József

Ha szorít, szúr nyelvem s kasom,
Zsibong és fáj a bal karom,
Friss levegőm meg nem kapom,
Pánik ül majd az agyamon.

A veríték buggyan, árad;
Hideg a bőr, s belesápad.
Ezer tőr döf, orvul támad;
Szorongással elme lázad.

Ha PéQéTé közt majd az eReS
Íves lesz és nem egyenes
Szívem se lesz tágas-eres
S tán az időm is végleges...

Totojázni itt nem lehet,
Ismerd fel a vészes jelet,
Gyors segítség menthet heget,
Vagy ez lesz a végső kenet,
S öröklétbe válthatsz jegyet...

Borzalmas az egész, iszonyú világ.
Mikor gyúl már nekem is egy kis világ.
Sírom ajtaját, valaki törhetné
És halotti maszkomat leverhetné…

Meggyilkoltatának. Nem élek többé?
Letaposnak. Válik még sorsom szebbé?
Az én szívem élve eltemettetett,
Várfokról ledőlve betemettetett…

Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc József