Hogy nem az első,
Sárgára irigyedett.
Szagasincs nárcisz.
Pompás dísz a cserépben,
Napnak minden percében.

Hivalkodón szép.
Aggodalomra nincs ok.
Nem alsórendű!
Szabadban is virágzik,
Szirmát zárja ha fázik.

Korai virág,
Alkalmas nőnapi ék.
Szemérmetes báj.
Jó választás csokorban,
Ha néma is, nem szótlan.

Van közte fehér,
Kacér csipkés szélű.
Ártatlanságos.
Réten a kép páratlan,
Lágy szellővel ringásban.

Jótett kedvence,
Szimbólum értékű lett.
Carcinóm-űző!
Gallérokon kitűző,
Szolidáris jellemző.

Dunatőkés, 2024. március 8.

Ezt is megértük, elmúlt a hatvan éved,
Nem öregszel, Te élted, még mindig éled.
Persze, már nem vagy olyan fitt, fiatalos,
De nyugdíjas? megelégedett, mosolygós.

Az élet messze sodort minket egymástól,
Így túl sokat nem merítettünk egymásból.
Együtt voltunk katonák, mint tervtáblások,
Sok élményünk volt, mit nem éltek meg mások.

Van két fiad, de sajna nincsen unokád,
Így fürdőkádban sincsen néktek kicsi kád.
Varrógépműszerész voltál, büfés lettél,
Tudom, családodért mindent meg is tettél.

Most voltunk nálatok, négy napot buliztunk,
Születésed napján, többen is mulattunk.
Kerti partin ünnepeltünk Téged, veled,
Muflon pörköltöt ettünk, ezt hoztak neked

Nincs mit tenni élted javát már leélted,
De, míg élsz, mi biz? szeretni fogunk téged.
A jó Isten, jó hosszú utat adjon még,
Isten éltessen, jó sokáig éljél még!

Vecsés, 2005. augusztus 4. ? Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Olybá lettem, mint melankolikus denevér,
Lógok lefelé, lábamból lecsorog a vér.
Jó dolog? Sokktól látásom elhomályosul,
Néznék... Nem látok, bár szemem forgatom vadul.

Én vagyok, vagy az éjszakai kolónia?
Nem vér dobol fülembe, ez kakofónia.

Érzem, hogy áttetsző vagyok, mint egy bőregér.
Lehet, hogy a jövőben úgy hívnak, denevér...

Vecsés, 2001. december 31. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.

Mert úri kedvem úgy tartotta…

Nincs semmi másom,
Csak vendégszeretetem.
Meghívtam őket.
*
Megyek a boltba
Veszek lisztet kenyérnek,
Adok vendégnek.
***

Lakomát csaptunk.
Volt egy nagy evős napunk.
Pocim degesz lett.
*
Vendégek mennek,
Mi meg kitakarítunk.
Vacsi-maradék...
*
Jól eltelt a nap,
Jól éreztük magunkat.
Máskor mi megyünk.

Vecsés, 2013. március 23. – Kustra Ferenc József– írtam: senrjú csokorban. Önéletrajzi írás.

Az élet olyan, mint egy rossz zongora,
Törött a billentyű, szakadt a húrja.
Monoton zenét játszik, sőt kornyikál,
Sőt, rossz mellett végleg, bőszen kiáll.

Javítani, hangolni ezt nem lehet,
Csak ütni c-t, halkan, mint a lehelet.
Billentyűk közé szorult az ujjam is,
Jó fals hangokat ad ki, csak azért is.

Monoton hangok kavalkádját zengi,
Hogy én dallamra vágytam, nem érdekli.
Lehet, hogy a csellistáknak jobb jutott,
De nekem úgy tűnik, ilyenre futott…

Vecsés, 2006. július 17. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.