A világ sokkal gyönyörűbb mióta vagy életem,
a mindenség vagy nekem a tiéd az életem.
Jöttél hozzám mint egy álom, hogy szeress,
eljöttél, s életem része lettél átölelelted lelkem.

Adott nekem egy szívből jövő szerelmet,
egy álmot mi teljesült, s itt él bennem.
Szívem érted dobban, s lelkem tiéd kedvesem,
csoda vagy amit az élet hozott csak nekem.

Kezemet szorosan fogod el nem engeded,
veled csak veled akarom leélni az életem.
Ajkad, ajkamon megpihen csókra várva,
édes szerelmed szívem legnagyobb ajándéka,

Lelkem húrján dallamok zenélnek csendben,
szemed ragyogása elrabolta az én szívem,
Szemed tükrében magamat látom benne,
s ily tiszta szerelmet régen nem éreztem.

Szeretlek, szeretlek kimondom vagy ezerszer,
teljes szívemből imádlak mert te vagy aki kell.
Veled teljes az életem, te adtál szárnyakat,
hogy repülhessek a szerelem csodájában.

Csak veled létezem minden pillanatban drága,
a mindenség, s lelkem, szívem veled van aranyba foglalva.
Szeretlek az idők végezetéig amíg csak élek,
veled akarom megélni majd az öröklétet.

Két szív egy éjjel a csillagos ég felett eggyé vált,
szép hónapok alatt és éjen át.
Szép volt vidám minden perc,
mit veled töltöttem ezen az éjjelen.
Boldogság és vággyal tele,
ezt érzi az én szívem.

Boldog voltam mint soha tán,
hogy enyém lettél azon az éjszakán.
Szemedben a fény olyan volt,
mint még soha más ezen a bolygón.

Szíved, szívemben dobog és szeret,
ez volt életem legszebb perce.
Olyan volt ez mint egy álom,
megtaláltam a boldogságom.

Közelséged szívem dobbantja,
nincs is ennél szebb csoda.
Mikor szíved hozzám szól,
minden perce olyan megható,

Ez olyan érzés mint egy vágy,
amit a szív mindig kíván.
Szíved szerelme ad nekem erőt,
mert tudja, hogy ez a lüktető erő.

Szívedben a vágy nagyobb,
mint te azt hitted azon a hajnalon.
Szíved tudja mit akar,
az én szívemet magadnak.

Azért szeretsz te annyira,
mert a szíved az én szívem akarja.
Kérted szívem egy hajnalon,
meg is kaptad azt ott akkor.

Szívemben a szíved él,
nincs ember ki ezt elvenné.
Ember párjára úgy talál rá,
hogy szíve halkan muzsikál.

Ezt a dallamot kell meg halljad,
hogy tudjad szíved mit dalolna.
Azt a dallamot üti szíved,
hogy el ne engedd azt a szívet.

Minden csillag azért fénylett,
hogy vedd észre, hogy van egy ember,
ki a te szívedet ragyogja be.
Neked adtam azt a szívet,
hogy ragyoghasson a te szíved.

E két szívnek volt egy álma,
mi beteljesült mostanára.
Szikrázott a boldogságtól,
úgy ahogyan még semmi mástól.

Hogy is kezdjem el leírni mit jelentesz gyermekem,
talán az elején kezdem, olyan jó, hogy vagy nekem.
Köszönöm a jó Istennek,
hogy az Édesanyád lehetek,
mikor még csak reménykedtem,
kicsi szívem, hogy te leszel.nekem.

Téged hordtalak a méhemben, életem kincse,
már a gondolattól is mosolygott a szívem.
S ó még annál is jobban kalapált a szívem, mikor megtudtam valóban gyermeket várok, téged.

Onnantól számomra nem számított,
semmi más csak te,
csak neked éltem, megtettem érted,
mindent, de mindent amit lehetett.

Csak egészséges legyél azt kívántam,
a hasamban odabent.
S kilenc hónapig számoltam,
a napokat, órákat, perceket.

Vajon mikor jön el a pillanat,
s jössz világra kislányom te nekem.
Vártam, nagyon vártam a percet gyermekem,
mert tudtam az lesz a legszebb napom az életben.

S megfogadtam, attól a perctől
egyetlen cél vezérel,
egy csak egy, hogy a legjobb
édesanya lehessek.

Ó Istenem, annyira szép voltál,
mikor megszülettél,
s én a legboldogabb Édesanya,
mert te az én gyermekem lettél.

Engem választott ki a jó Isten -e
megtisztelő szerepre,
s nem tudlak elégszer megköszönni
neki téged sohase.

Mikor először karomba vettelek,
téged a legcsodásabb kincset,
szívem megtelt a legszebb érzésekkel,
mit anya csak érezhet.

Az első perctől kezdve nem tudtam
betelni veled,
te voltál a leggyönyörűbb kisbaba,
kit Isten csak teremthet.

Drága kis kezedet, mikor először puszilgattam,
a kis párnásat, annyira, de annyira imádtam.
Gyönyörű szád, minél szebbet rajzolni nem lehet,
szét puszilgatnivaló volt drága mindened.

Csillagnak születtél, életem legfényesebb csillagának,
köszönöm kicsikém, hogy engem választottál Édesanyádnak.

Hiszem, hogy gyermekeink azért is születnek,
hogy tanítsanak is valamit minden szülőnek.
Legelső tanításként, megmutatjátok,
ti gyermekek,
milyen az igazi, önzetlen, tiszta szeretet.

Nálad tisztább szívű, csodálatosabb,
embert nem ismerek,
legcsodásabb teremtése vagy te e földnek.
Egy Angyal vagy te kislányom, emberi testben,
azért jöttél, hogy bearanyozd az én életem.

Ezt már tudtam ahogy meg pillantottalak,
az első percben, jöttél,
hogy-e világ tőled boldogabb lehessen.
Ha minden ember ilyen tiszta lelkű lenne mint te,
ilyen önzetlen, s ki nem lát senkiben rosszat, csak a szépet,
ez a világ egy igazi csodás paradicsom lenne.

Kedves lányom mivé lettél,
tudom, hogy már felnőtt lettél.
Hol van benned az anyai szeretet?
Valahol félúton lelkedböl, s szívedből kiveszett.

Fél éve már nem láttalak a szívem szakad,
csak a tik tokon, instagrammon látom a fotóidat.
Nem hiányzom? Nem szeretsz már?
Vagy elfelejtetted az Édesanyád?

Hol van belőled az Édesanyád iránti tisztelet?
Elég neked az, hogy felneveltelek?
Az nem érdekel, hogy fájdalmat okozol?
Széttöröd, s megsebzed a szívem, s a lelkembe tiporsz?

Nekem nagyon hiányzol és szeretlek téged,
ezt érdemlem én tényleg tőled?
Kést döfsz a szívembe, mely darabokra hullik,
az életem nélküled örökre eltűnik.

Mikor lesz már időd, hogy Édesanyád lássad,
amikor már késő mert elvisz a bánat?
Hol van belőled az anyai szeretet?
Elfelejtetted irántam a tiszteletet?

Csak látni szeretnélek és megölelni téged,
szeretném hallani, hogy Anya szeretlek téged.
Olyan nagy kérés ez, hogy láthassalak?
Átölelnéd, meg nyugtatnád az Édesanyádat?

Egyszer talán lesz majd rám időd,
csak vigyázz, hogy ne legyen késő.
Mert a sírból vissza nem lehet hozni engem,
utána már hiába sírsz utánam és értem.

Milyen ez a világ,
sehol egy baráti kézfogás.
Nincs érzelem, nincs szerelem,
csak szenvedés az egész élet.

Kihalt az emberekből a szeretet,
pedig csak egy ölelés kellene.
Nincs érzelem csak fájdalom,
minden üres és nincs szánalom.

Együttérzés minek az felesleges szó,
csak bántás és fájdalom az amit kapok.
Nem kell nekem szerelem,
hisz az csak hazugság lenne.

Ez a világ kegyetlen tele gyűlölettel,
ember, embernek farkasa eltaposnak egy életre.
Hát ne hagyd magad állj ki magadért,
ne hagyd, hogy ez megismétlődjék.

Soha nézz hátra csakis előre,
menj tovább az úton és csak magadra figyelj!
Menj tovább és soha ne add fel,
légy önmagad ha valaki szeretni fog így fogad el örökre.