Öreg róka, nem vén róka,
Ő már nem menekül.
Szembenéz a puskacsővel…
Csak néz és leül…

Munkája volt a vadászat,
De már ez sem ingerli.
Vadásszanak inkább a fiatalok,
Őt a békesség érdekli.

Úgy mondjuk, ez volt a sorsa,
Keleten, hogy a karmája.
Élet kereke, lassan elgurul,
Ez is benne van a sorsába.

Evett, ivott, vadászott, megöregedett,
Élt egy kínkeserves életet.
Változtatni régin már nem lehet,
Miért rótt ki sors, ilyen életet?

Vecsés, 2005. október 26. – Kustra Ferenc József

Nyugalmas a Balaton partja, alszik a nádas is,
Gólyák állnak fél lábon, miért nem- zörren a haraszt?
Melegben a csendes pihenő antiszociális?
Gólyák meg éheznek, nincs nekik picikényi malaszt!
*
Kínai versforma; Tizenhat szótag "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa
Tó.
Cirógató, csábító.
Cakóknak
Hallal kábító.
**

A csomómentes káka nagyra nőtt, melegben nagyot szundít,
A békák meg a tövében féltve őrzik a sok kis ebit.
Az egyik gólya csak annyit tett, hogy letette a lábát,
Valamire fölfigyelt és ez már elverte az álmát.
*
Kínai versforma; „bambuszliget”: 4x7 szótag „Zhuzchici” = Rímképlet aaxa
Nádasban jó maradni,
Békés dalra fakadni.
Fészkelőkből, békákból,
Kell hozzá egy csapatnyi.
**

Egyedül erre hemzsegett egy motorcsónakos vadállat,
Fordulva, akkor hullámot csapott, beijedt a sok állat!
Ha ez lett volna a déli tünemény-fény, kérünk még párat.
*
Kínai versforma; Tizenhat szótag "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa

Nyár!
Tudom, hogy csak reám vár.
Szépsége
Bús szívembe zár.
**

A kisebb halak beijedtek és menekülnének, de látja a gólya!
A békák meg ugrottak is, a hosszú-lábú, hosszú-csőrű meg ezt látta.
Össze is kapkodott pár falatot, így le is tudta az ebédet legott,
Ügy tűnik neki, hogy ma a türelme sikeres volt, jól beprogramozott!
*
Kínai versforma; „bambuszliget”: 4x7 szótag „Zhuzchici” = Rímképlet aaxa
Elcsendesült a nádas,
Nem kerreg a kis szájas,
Jól lakott már a gólya,
S hál a béka, a hájas.

Siófok, 2017. május 5. – Érd, 2020. augusztus 10. - Kustra Ferenc – a verset én írtam. Kiegészítette kínai stílusban: szerző-, és poétatársam Gani Zsuzsanna!

Idő, folyamatosan halad, a múlt már csak nyomokban…
Elillant az élet, mint a kiloccsant víz a homokban.
Sivatagban víz nélkül, embernek minden eszébe jut,
Még a múltja is, de nem tudja, hogy víz nélkül meddig jut…

Száraz erdőben a kirándulás nagyon veszélyes is lehet,
Ha rossz emberek mindent gyújtogatnak, nem kímélik életet…
Ősembernek valaha a tűz, életet, védelmet jelentett.

Érzem, hogy a napfény öregedő, barázdált arcomon szökdécsel...
Már minek, amikor az éveim száma a fülembe énekel…

*

Időm, elmúlt már,
Vissza semmi nem hozza.
Virradat már nincs.

*

Kikelet oly’ szép,
Dúsacskán napsugaras.
Öreg csak nézi.

*

Tavasz is az ősz
Felé megy, lesz lombhullás.
Jó időt zár… tél.

*

Vidám madárdal
Öregnek? Új életnek?
Vég ajándéka…

Vecsés, 2015. június 3. – Kustra Ferenc József – versben és senrjúban. Csak úgy, egyszerűen leszögeztem a tényeket…

Elbújnak a hangok, eláll a szél,
A sötét… csendben, magának zenél.

A csend terjed, a nagy, végtelen uralmában,
A maradék zajok… rettegett osonásban...

Körülnézek a sötétben, megyek, lepihenek reggelig,
A csend nyugalma áradóan belém hatol… a lelkemig.

Sötétben, a süket csendben, a takaró alatt nem félek,
Akkor lehet, megváltozom, éjszakai életet élek.

Majd az is lehet, hogy álmodok,
De egy biztos: nagyon horkolok.

Reggel jön a nagy zaj, vakító világosság…
Remélem, horkolástól nem lesz másnaposság.

Vecsés, 2015. február 18. - Kustra Ferenc József

Vad az éj, csöndje suhan nesztelen,
Éjszaka ember, állat meztelen,
De mit számít az, amikor alszunk,
Csak álmokban éldegél tudatunk.

Éjszaka sötét van, nem látunk,
Bár a csend miatt jobban hallunk.
Meztelenség az összes ruhánk,
Nem tudjuk reggel mi vár miránk.

Álmodunk vagy sem, eljő a reggel,
A virradat tele új élettel.
Mai borús napot másként látjuk,
Holnapi nap is a mi világunk.

Részben kialusszuk a fájdalmat,
Így is regeneráljuk magunkat.
Mit tehetünk, biz' tovább kell élni,
Jó lenne teljes életet élni...

Budapest, 1997. június 8. – Kustra Ferenc József