Egy angyal szállt szobámba, s nyomot hagyott,
S nyomot hagyott ott hol egy ember elhagyott,
Egy ember ki becsületes jó ember volt,
Csak nehéz volt a súly mi a vállán volt,
Zokogtam Sírtam napokon át,
De mit tehetnék?... Hisz ez az egész magával ránt,
Elfelejtem mit tett,s mit tett ellenem,
Tovább lépek s élem az életem...

Egy szép napon jöttél felém,
és mély álmomból felébresztettél.
Mert aludtak a vágyak,
mikor rádtaláltam.
Éreztem a reményt,és a fényt,
kedvesem légy hát örökre enyém.

Most már enyém vagy,
a szerelem elég nagy.
Kedves vagy és gyengéd,
édesem érted élek most már én.

Együtt leszünk este,reggel,
akkor is,amikor a nap felkell.
Veled élem le az életem,
s ezt köszönöm neked kedvesem.

Elveszett létem
Hol vagy már te élet?
Keresem míg élek
Vesztembe vezettem

Mert hát menekül előlem
Éjszakánként utat nyer
És ha egyszer elkapom
Többé már nem engedem

S már lassan elfelejtem
Ki is voltam akkor
Mikor ő volt az enyém
Mindig oda ront.

Ha zászló lennék lobognék serényen
ha szélvész lennék száguldanék
ha fa lennék ,felnőnék az égig,
s felhőkig érnének ágaim.

Vihar ha lennék,mindent lerombolnék,
s ha idő lennék megállítanám
tűz ha lennék én mindent felégetnék,
s aztán ha víz lennék eloltanám.

De így,vajon mit tudnék én tenni?
Hisz az életem olyan sivár,
mint az ég alján esténként lebukó
utolsó sápadt fénysugár.

Szeretek fiatal lenni,
Mert szeretem az életet.
Szeretek néha bolondos lenni
Mert szeretem a vicceket.
Szeretnék egyszer boldog is lenni,
Mert szeretném ha valaha szeretnének.

Szeretem az embereket!
Csak, nem mindegyiket.
Szeretném ha egyszer rám is figyelnének
Csak sajnos ez néha nem lehet.
Szeretem az igazakat!
De rühellem a hazugokat.

Szeretnék egyszer meg is öregedni
Amelett, ki engem egyszer nagyon fog szeretni.
Szeretnék majd egyszer ujra, nagyon szeretni
Egy olyan embert, kire én az életemet merném rábizni.
Szeretnék én sok barátot!
De csak olyakot, kikre mindig számithatok.

Szeretnék még többet is írni,
De már belőlem elég volt ennyi.