Bárányfelhők az égen,
felöltözve fehérben,
úsznak kék ég vizében,
Istennek tengerében.

Subájuk már elázott,
némelyikük megfázott,
hidegben dideregnek,
könnyeik leperegnek.

Hosszú utat megtesznek,
míg szárazföldet érnek,
anyaföldet táplálják,
életüket áldozzák.

Vetett magok kikelnek,
életek megszületnek,
füvek, fák és virágok
tarka, színes világok.

Bárányfelhők, nézzétek,
ezt Ti teremtettétek,
nem kell tovább sírnotok,
mosolyogjon arcotok!

Te lettél életem értelme
Szerelem gyúlt a szívemben.
Te vagy minden óhajom,
Hozzád száll minden sóhajom.

Szemedben millió csillag fénye ragyog,
Ha velem vagy én boldog vagyok.
Nem vágytam én semmi másra,
Csak sírig tartó boldogságra.

Te vagy a lombok susogása,
A lehullott avar halk nesze.
Te vagy a patak csobogása,
Fodrozó habok hűs vize.

Te vagy minden sóhajomban,
Ott vagy minden gondolatban.
Benne vagy a gyertya fényben,
Csillagok közt sötét éjben.

Bús a szívem, fáj a lelkem,
Tenélküled miért éljek?
Te vagy lelkem kívánsága,
Te vagy testem forrósága.

Ez a világ már nem kell nékem,
Nélküled én nem élek!
Te álltál énmellettem,
Két kezem el miért engedted?

Sírod mellett csendben állok,
Kezemben kedvenc virágod.
Emlékek járnak a fejemben,
Mondd Kedvesem! - Nélküled most mihez kezdjek?

Út mentén a büszke platán,
Mely minden vihart kiállt,
Úgy álltál Te is mellettem,
A bajban fogtad a két kezem.

Hálát adok az égnek,
Hogy megismerhettelek Téged.
Ezerszer köszönöm a szépet és a jót,
Minden igaz és őszinte szót.

Boldog voltam, hogy Veled lehettem,
Boldogságom immáron odalett.
Nélküled az élet már nem menne,
Mert Te voltál életem nagy szerelme!

Kopár Hold, irigy csillagok,
Legyetek most boldogok,
Örvendjetek, hisz elértétek célotok,
Látni akarom a mosolyotok,
Mert az én mosolyom már nem igazi,
A könnyek rabja lettem,
Az élet hazudni megtanított,
De felejteni Őt nem!
Keresem a kiútat
Álmaimba menekülve,
Míg ő fekszik koporsóban
A lelkembe temetve...

Fontold meg végre a szeretet fontosságát,
fogadd el mindennapi létjogosultságát.
Nélküle az élet egy feltöretlen ugar,
gyomok hátán gyomok, mely szívet, s lelket takar.

Ne hagyd ki az életedből, ne hagyd elmenni,
szeretne Ő Nálad is lelked része lenni.
Add meg Neki hát Te is a lehetőséget,
varázsolni fog Neked is boldog életet.

Ne tagadd meg Tőle az igazak álmát,
éld át jelenlétének bizsergő hatását.

Apró kis kezek,formás kis ujjak
melyet kezemben tartok boldogan
tétován,lágyan simogatva
megszorítják az ujjamat.

Formás kis száját igazgatva
mintha mondaná! Itt vagyok mama!
S csöppnyi száján mint ezüstszínű hajnal
átsuhan boldog mosolya.

Selymes kis arcát megérintve
úgy érzem most értem haza,
s mint lágy szellő ,szelíden suhanva
járja át szívem mosolya.

Lehet -e boldogabb az ember?
Mint mikor azt mondják mama?
Mindennap új csodákat őriz,
hisz csak most lettem nagymama.