Mily fenséges észrevenni
a természet
kupolája alá rejtett
isteni alkotás
ezernyi apróságait,
ahogy az univerzum végén
túl egy másik
végtelen
időkristály megcsillant
fénye tükrözi szívedből
felém
szereteted csodáját.

Bizalmad és hited
bennem
a korlátlan szeretetet
terraegységen túlra emeli.

Belédrészegedve
szeretem
az életem.
Szívemig hatolna hiányod,
hogy
aritmiás lennék nélküled.

A Nő...

Aki az élet
Mint a végtelen folyama
A gyönyörű
Mint a Földanya maga.

A csillag
Mely körül forog a világ
Aki az otthon
Ahol ölel a puha ágy.

Aki a szerelem
Mint a tűz vihara
A szeretet
Mint az éltető manna.

A gyógyír
Mely forraszt minden sebet
Aki a virrasztó kéz
Mely ápolja a beteget

Akit áldani kellene
Minden nap az évben
De csak egy jutott
Mert beéri kevéssel

Ő az aki
Mint a természet
Szeszélyes
Mégis óv és éltet.

Ő az aki
Naponta megölelhető
Az aki Tisztelendő
Ő , a drága Nő.

A mű mikor terem
A kiállítóterem
Még csak nem is sejti
Mi fán terem
A jövedelem
Gyümölcse.

Szegény Vincent
Néha egy cent
Is jót tett
Volna vele
A jótett
De semmi kiállítás
Nem teremtett
Sem termet
Sem hajlandóság-tettet
Így szegénységben
Lett
Eltemetett.

Bezzeg Dalí
A vagány deli
Tudta
Hogy megteremti
Művészi profitját
És ezért is
Volt zseni.
Vagy picasso...
Aki cascó
Nélkül is biztosította
Hogy képei frankó
És sokáig időtálló
Legyen
Egyszerűen - perfectó.

Van aki korát
Hosszan megelőzi
Van aki csak mellőzi
Akad aki egyedien egyéni
És van aki
Saját korát
Sem tudja utolérni.

Az egyenes mezsgyéjén
Ott lappang a görbület
Lehetősége
Minden atom-pontban
Az abszolút
Irányvonal hajlatán.

Elmék közt
A gondolat-komunikáció
Érzelemtöltéssel
Arányosan finomul
A precizitás skáláján
A szeretet minőségétől
Függően.

Mikor Rád gondolok...
A Te jeled veszem
S így képzeletem
Valós időben
Lelked sugallatára
Alkotott képem.

És hiába kételkedem
Működésében.
Érzelemhullámaink
Attól még
Egy-síkon keveredve
Eljutnak
Szellemünk mélyére.

Akár a térképezett hormonok
Beleszólnak döntések
Végkimenetelébe.

A lényeg belül mélyen lakozik
Ahonnan a jelek
Útjukra erednek
Hogy töltésük párjával
Egyesüljenek.

S a Történetek beteljesedjenek.

Tudom
Ha rám gondolsz
Elküldöd nekem
Szívedből felszálló
Érzelem vegyületed.
Az alkotott kép
Aszociáció
Vetülete tükörként
Veri vissza fényét
Bennem.

A naplemente utolsó
Sugarai közt
Zsong lélek-melegítőn
Az erdő illatos fái felől
Énekes madarak mágikus
Életvidám
Hívogató tavaszkoncertje
Belépőjegy elővétel nélkül.

Homályos pára felett
Hunyorgatva
Letekint pislákolón
Az est-hajnal csillaga
Szikraszemével,
S ha hallaná a zengő melódiát
Mámoros örömtől olvadva
A Földre lecsorogna.

A többszólamú remekmű
Ahogy az est elnehezedik
Csökkenő tempóval halkul
Végül elcsendesül
És a táj lassú szuszogással
Álomba szenderül.

Csillagos ég alatt susogva
Köszön az éjszaka
Rejtö felhők mögül
Kikacsintva
A telihold narancsos fénnyel
Titkokat rejt
Álmot dédelget
Ásító lelkek felett
Virraszt
Ahogy hosszú évezredek alatt.