(3 soros-zárttükrös)
Azt, hogy én is meghalok -nem érdekel-, föl sem veszem,
Öregségem végén, nekem is sorsom, hogy el kell mennem…
Azt, hogy én is meghalok -nem érdekel-, föl sem veszem.

(Leoninus)
Isten látja a lelkemet, rossz néven nem veszem, és tartom ehhez elvemet.

Az, hogy sok gazdag asztalnál ül, ott eszik, állán szaft folyik,
Én meg üresen eszem a szárazkenyeret, mi biz’ le nem folyik.
Az, hogy sok gazdag asztalnál ül, ott eszik, állán szaft folyik.

Isten látja a lelkemet, rossz néven nem veszem, és tartom ehhez elvemet.

Ha más, a rabolta kincseken rengeteg élvet teremt,
Nem bánom, én élvek nélkül élem múltat és a jelent…
Ha más, a rabolta kincseken rengeteg élvet teremt.

Isten látja a lelkemet, rossz néven nem veszem, és tartom ehhez elvemet.

Sors edzette kedélyemen, a legnagyobb búm sem változtat,
Vajh’ ennél nem volt volna, nagyobb terhem, győz akarat.
Sors edzette kedélyemen, a legnagyobb búm sem változtat.

Isten látja a lelkemet, rossz néven nem veszem, és tartom ehhez elvemet.

Ha más, bíborban jár és magas hegytetőre épített egy lakot,
Nem érdekel, bár csaknem rongyos vagyok, kunyhómban elvagyok…
Ha más, bíborban jár és magas hegytetőre épített egy lakot.

Isten látja a lelkemet, rossz néven nem veszem, és tartom ehhez elvemet.

Kunyhóm jó meleg, mert a jó napsugár abban is visz meleg,
Hidegtől testemet, eddig is mindig, régi ruhám védte meg…
Kunyhóm jó meleg, mert a jó napsugár abban is visz meleg.

Isten látja a lelkemet, rossz néven nem veszem, és tartom ehhez elvemet.

De, hogy szeginy s gazdag felett más-más törvény virraszt,
Ez nagyon fáj, gyötri lelkemet, és méregként emészti el aszt…
De, hogy szeginy s gazdag felett más-más törvény virraszt.
Vecsés, 2023. május 3. -Kustra Ferenc József- íródott; Lauka Gusztáv (1818 – 1902) azonos c. verse átirataként. [Közzétette: Mucsi Antal Toni műfordító]

Lágy bársony kehely,
Reményt parázsló szépség.
Piros-pozsgás lét.

Nyári csókot küld,
Ábrándos gyönyörűség.
Pipacs-szerelem.

Kalászban parázs,
Tüzel a naplemente.
Pipacs szirom ég.

Mezei álom
Ringató bíbor tenger.
Hullám-ölelés.

Kigyulladó est
Pipacsrengeteg felett.
Virág-lángolás.

Mint isten lelke,
Selymes pipacsok felett...
Béke-galamb száll!

Dunatőkés, 2024. június 18. - íródott haiku csokorban.

Kérdezhetném, voltam-e én himpellér?
Nem, mint ahogy nem voltam én vincellér.

Vagyok-e én egy kiöregedett huligán?
Nem, mert gyermekként másképpen nevelt az anyám.

A kulisszák mögött voltam-e gigoló?
Voltam e én sármos, mert, ha nem, úgyis jó?

Nem voltam pernahajder nem volt rajtam bajusz...
Miért lettem volna… no, egy kicsit gézengúz...

Nem voltam satnya lókötő,
Pikírt és piperkőcködő
De voltam én kévekötő.

Jampi sem voltam, ez bíz' nem az én életstílusom,
A kérdés csak az: voltam-e kakas a szemétdombon?

Vecsés, 2014. március 1. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Keresem az Északnyugati Átjárót,
Mint az életbeli egyetlen folyosót.
Kitörés lehetőségét, keresem... várkaput,
Mert, ha nem találom meg időn belül, úgy kaput.

Az Átjárón túl biztosan van Kánaán
De legtöbbünk nem jut oda csak az álmán.
Itt a letarolt puszta síkján már fű sincs,
Mert mi aranyásók várjuk, lesz-e ott kincs.

A nagy keresésben már sokan elbuktak,
Voltak olyanok is, kiket elárultak.
Ha meggondolom, mikkel nézek még szembe,
Felmerül, belebukok lehetőségbe?

Nincs rakoncám, mire rátámaszkodhatnék,
Sőt szekerem se, miről körülnézhetnék.
Kilátásomat takarja kóró erdő
És ez olyan, mint fövő húson a fedő.

Ki az ki elmondhatja, a jövő mit hoz,
Merre lehet menni, tán az Átjáróhoz?
Keresem az Északnyugati Átjárót?
Eddig még nem találtam csak halálhágót.

Vecsés, 2002. január 25. - Kustra Ferenc József

Szép az idő, harsoghatna a trombitám… ha volna.
Nagyon messzire láthatnék… ha még szemem oly’ jó volna.
De, ember-fia, ha megöregedett… már csak minden ’csak volna’.

Vecsés, 2014. szeptember 28. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.