Az egyenes mezsgyéjén
Ott lappang a görbület
Lehetősége
Minden atom-pontban
Az abszolút
Irányvonal hajlatán.

Elmék közt
A gondolat-komunikáció
Érzelemtöltéssel
Arányosan finomul
A precizitás skáláján
A szeretet minőségétől
Függően.

Mikor Rád gondolok...
A Te jeled veszem
S így képzeletem
Valós időben
Lelked sugallatára
Alkotott képem.

És hiába kételkedem
Működésében.
Érzelemhullámaink
Attól még
Egy-síkon keveredve
Eljutnak
Szellemünk mélyére.

Akár a térképezett hormonok
Beleszólnak döntések
Végkimenetelébe.

A lényeg belül mélyen lakozik
Ahonnan a jelek
Útjukra erednek
Hogy töltésük párjával
Egyesüljenek.

S a Történetek beteljesedjenek.

Tudom
Ha rám gondolsz
Elküldöd nekem
Szívedből felszálló
Érzelem vegyületed.
Az alkotott kép
Aszociáció
Vetülete tükörként
Veri vissza fényét
Bennem.

A fagyban
Zizeg a zuzmara
Ahogy szállingózva
Aláhull az ágakról.
Sustorog a mező
A dermedő avar
A hólepel roppan
Ahogy lábam
A jégre toppan.
Kesztyűtlenūl
Körmöm alatt
Lángra lobban
Éget a fagyos szél
És az erdő
Most a télről mesél.

A fagyban
A nyártól
Messze maradtam
De a folyó
Még pancsolja a part
Szélén az avart
És a nádasban
Vadkacsa kelt zavart.

Réce rikkant
Szalad a víz tükrén
Elhagyott stég szélén
Jégcsapba fagyott a fény
Az idén
Már senki sem üldōgél
Ott .
A fagyos
Tél bekopogott.

Bekopogott bátran
Mégis alázattal
Ádvent első vasárnapjára
Tömött felhőkkel
Az ég bundájára
Hogy hulljon az áldás
Fehéredjen s tisztuljon
minden lélek és ház
Mikorra jön a messiás.

Holnapra talán
Már más lesz a határ
Tocsogó és foltos
Az erdő bozontos
Frizurája átalakul.
A szürkén ágaskodó pára
Felkúszik a fák koronájára
De bent az első gyertya
Lángja
Fehéren megtisztulva
Meleg-fényt áraszt
A várakozók házába.

Valahol - sok helyen
De leghamarabb
Forrón fortyogó fronton
Hideg pengék
Szótüskék
Dölyfösen
Döfnek inakba
És húsba
Megdermedt rettegést
Amíg kibuggyan
Kesernyés-sós nedve
Véredényekből a szemekbe
Könnyezve.

A Való sokszínű Igaza
Káosszá tornyosul
Az egyszerű lényeg képe
Nagyítón keresztül szemlélve
Torzult formát ölt
És áztatja a bánat
Az elhagyott romos hazákat
Ködös holnap küszöbén
Sikítva reszket
Az alázat
Ne-!-hagyjátok már
A Lázat
Elhatalmasodni !

Ne buzdítsátok
Az apátiás katonákat!
Ne buzdítsátok
A reményvesztett apákat!
Ne buzdítsátok
A síró anyákat!
Ne buzdítsátok
A remegő öreget!
Ne buzdítsátok
A sebzett beteget
És hagyjátok élni a gyerekeket!

Becsületbeli nyílt szó
Átlátszó pohárban
Szomjat oltandó.
Egyezségre törekedni
Dalt fakasztani
A legszebb hangszeren...
...Ha nincs kompromisszum
Értelmetlen.
És amíg ki-ki a magáét
Fújja szüntelen
Szimfónia nem lesz sohasem
Csak visítóan kínzó gyötrelem.
Süket publikumnak tán
Jó lehet a nóta
Ha csillog a díszlet
És a látszat nem csalóka.

Kinek az igaza tisztább hitű
Mikor a bonyodalom sokszínű?
.....
A közös nevező
A válasz
Ha nem ér célba
Sosem lesz Heuréka.
A tükörből
Csak az verődik vissza
Az Emberség
Milyen tiszta.

Ne Hagyjátok
Veszni az Emberkatonákat
Ne hagyjátok veszni
Az Emberpalántákat
Az Anyákat se a beteget
Ne hagyjátok veszni
Az apákat se az öreget !
Az árvákat elesetteket
Ki eteti majd meg?
Ne hagyjátok veszni
Az Egyszeri Életet!

És
Sajnos
Kár minden szóért
Felesleges tett
Mikor a szót
Süket nem hallja
A betűt vak nem látja.

Önelégült gőgös hatalom
Lesi hol s milyen az alkalom
A tereken a keretet
Profitéhség forgatja
A Kereket.

És.....
Hagyjátok veszni
Az Embereket !?

Fehér avar lesz a hópelyhekből szőtt terítő,
Én, majd, ha járok a puha hó selymen,
Lépésem zajtalan, puha, nesztelen.
Hópehelyből az avaron lesz fehér terítő.

Apró dombokat, torlaszokat épít szellő,
Hallgasd a végtelen, nem semmi üzenetét,
Milliónyi lélek várja, minden betűjét.
Fentről meg csak zúdul le a sötét hófelhő…

Kerti asztalunkon, hófehér a terítő,
Éjjel van, már fehér dunna borítja kertet,
A kemény hidegben látni a leheletet.
Fehér a föld, a rét, a csalitos, az erdő.

A tél jeges lehelete most a kertész,
Feltámad a szél, de ezt el nem fújja,
Házunk fala a hótorlaszt felfogja.
Nyáron erre gondolva, legott megáll ész.

Lassan úgy érzem, megállt a fehér idő,
Csillagok messze a felhők fölött ragyognak,
Lehet, erőlködnek, de minket nem láthatnak.
Talán, lesz még tavasz és jön a langy szellő…

Vecsés, 2013. január 13. – Kustra Ferenc József - Landi Krisztián „Havazás” c. verse ihletésével.

A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború…

(senrjon csokor, fél-haikulánc formátumban írva)
Háborúban is vannak
Nagyon jól fizetett ügynökök.
Harc fönntartása…

A beszervező ügynök
Ha ügyes, érti munkáját… győz!
Harc fönntartása…

Beszervezéskor nem kell
Grófi sarj, vagy királyfi… lejjebb.
Harc fönntartása…

A célszemély kis stílű?
Lehet… az tán’ már fél győzelem.
Harc fönntartása…

A célszemély senki se?
Piti, anyagias, tán’ ’sötét’?
Harc fönntartása…

A célnak megfeleljen,
Legjobban erre kell figyelem.
Harc fönntartása…

Egy biztos! Ami biztos!
Milyen a tét? Olyan apanázs…
Harc fönntartása…

Ha kap havi apanázst
És a lelke elég gödrös már…
Harc fönntartása…

Ha színpadi ember az
Illető, beszervező… Bingó!
Harc fönntartása…
*

(3 soros-zárttükrös)
Magas beosztáshoz föl kell ajánlani,
Ő lesz ország helytartója… az isteni…
Magas beosztáshoz föl kell ajánlani.
*

Nagyon meg kell nyugtatni,
Ő adja majd a parancsokat!
Harc fönntartása…

De, ha itt a tél első…
Embernek lenni államfőként?
Harc fönntartása…

Ügynök, ne legyen smucig!
Bért fizetni… milliók, havi!
Harc fönntartása…

Óperencián túli
Üveghegy bank, egyszámlájára!
Harc fönntartása…
*

(3 soros zárt-tükrös)
Fekete kosok, büszkék vagytok? Működik a második, Közel-keleti háborútok,
Már sok ezrek haltak meg… nem is kell már utána számolnotok, naponta több ezer... sok…
Fekete kosok, büszkék vagytok? Működik a második, Közel-keleti háborútok.

Itt már vannak nagy túszejtések,
Öreg nénék, meg kisgyermekek…
Itt már vannak nagy túszejtések.

Mindjárt odaér a parthoz a harmadik anyahajó meg a kisérő egységek,
Az első kettő már lövöldöz, betegítenek, pedig nem is harcoló egységek…
Mindjárt odaér a parthoz a harmadik anyahajó meg a kisérő egységek.

Pár nap múlva millióknak elfogy majd a víz, az élelem, az üzemanyag,
Nemzetközi béketárgyalók nem haladnak előre… halál, futószalag…
Pár nap múlva millióknak elfogy majd a víz, az élelem, az üzemanyag.

Ennél a közelinél meg pár hét és beáll a szokásos jég, hó és tél,
Így aztán itt az emberek imádkoznak, senki semmit ekkor-sem remél…
Ennél a közelinél meg pár hét és beáll a szokásos jég, hó és tél,

Vecsés, 2023. október 13. – Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban egész nap mutatják a valóságot…