Mit számít az hogy hányan állnak sorba
tőled remélve lopott csókokat?
Talán jut néked néhány boldog óra,
De lesz e ki holnap melletted marad?

Mit számít az hogy hányan várják tőled
az elmúlt szenvedélyt,s lopott örömet?
Bár téged csókolnak mégis mást szeretnek,
s holnapra talán egyedül leszel.

Mit számít az hogy mennyi bókot kaptál?
Hányan gondolják vajon komolyan?
Hányan maradnak vajon majd melled,
amikor eljő a hűvös alkonyat?

Mit számít az, hogy mit gondolsz most rólam?
Ne gondold azt hogy játékod leszek!
Inkább eltűnök a zúgó téli széllel,
mintsem elviseljem minden gőgödet!

Bolond világ ez amelyben élünk,
minden gonosz,és oly reménytelen,
sötét ármánnyal elrabolják tőlünk
ami miénk volt, s észre sem veszed!

Bolond világ ez hol oly nehéz élni,
s messze menni vágyom szüntelen,
oly messze ahol zöld még a fű is,
s talán néhol még virág is terem.

Bolond világ ez, hol az ember élet
kevesebb, mint egy kóbor kutya!
Bolond világ , hol elvehetnek mindent,
hiába van zárva bárki otthona!

Bolond világ , hol dőzsöl a gazdag,
s fillérekért reszket a szegény,
a tisztes munkából nem jut már kenyérre,
s biztos holnap csak emlékedben él.

Bolond világ, hol bezárul az ajtó,
hiába döngetik beteg gyermekek,
a gazdag sunyít ,kincseit számlálva,
míg a szegények egymásnak gyűjtenek.

Bolond világ ez! Térjetek már észhez!
És ne egymásra irigykedjetek!
Hiába jut most több egy-két falattal,
holnap egyformán lesz üres zsebetek!

Bolond világ ez !Fogjatok hát össze!
Hisz egyformán nyúznak titeket!
Űzzétek el, ki koldusbotra juttat,
cseléddé téve gyermekeitek!

Neked csak játék kell,könnyű préda,
azt hitted én is az vagyok,
azt hitted néhány kedves szótól,
s ölelésedtől elolvadok.

Neked csak játék,nekem több kell!
Lábtörlő nem leszek senkinek,
vagy szerethetsz,és engedj szeretni,
vagy ha nem, messzire elmegyek.

Neked csak játék, szenvedély kell,
míg kitombolod a vágyadat,
azután eltűnsz mint a villám,
s nem számít már, mi itt marad.

Neked csak játék! Nekem az élet!
s nem várok hazug bókokat,
csak úgy szeress ,ahogy szeretnéd
hogy másoktól is visszakapd.

Minden mi belülről éget,
forrongó düh,és fájdalom,
nem tud már csitulni bennem,
s most önmagamat vádolom.

Minden jó, amiben hittem
most összeomlott hirtelen,
feltörve, őrjítő erővel,
s most önmagamat keresem.

Minden, mit feledni szeretnék
csapongva tör fel hirtelen,
ezernyi fájó édes emlék,
melytől még most is könnyezem.

S most mégis itt hagyok mindent,
bár feledni sosem tudom,
hisz sosem lesz többé ily csöndes,
meghitt és kedves otthonom.

Ha szeretsz, nem számít semmi,
ha szeretsz,én melletted leszek,
hiába tesznek,vagy mondanak bármit,
én megtört szívvel is csak érted létezem.

Ha szeretsz, én megbocsájtok mindent,
felejtsük el a fájó tegnapot,
zúgó orkánként messzire söpörve
mielőtt végleg mindent itt hagyok.

Ha szeretsz ,most fogadj el engem,
amíg még melletted vagyok,
ne vívj harcot a száguldó idővel!
Ki tudja még, hogy lesz e holnapod?