Ős rokonoknál…

Lelkem imája,
Halkan, csendben jön elő.
Esdés, magányban.
*

Fagyos a bánat,
Látogatom őseim.
Havas temető.
*

Temető csendjét,
Növeli hótakaró.
Örökálom csend!
*

Havas faágak.
Havasak a kispadok.
Jégcsapos ágak.
*

A belső hangom,
Hangosan zokog. Bánat.
Kút is szétfagyott.
*

Havat elsöpröm,
Mécsest és gyertyát gyújtok.
Pici láng, jelkép.
*

Némán könnyezek,
Bánatomat csak nyelem.
Vigasz szava nincs!
*

Hó újra esik…
Hópihék ülnek reám.
Egy gondolat mind!
*

Hó, csendben esik,
Temető szűzies lesz.
Üres világom…
*

Hazafelé, oly’
Nehezen indulok. Bú.
Nyomok a hóban…

Vecsés, 2014. november 11. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokor csokorban.

Oximoronos életrészletek…

Rendelőbe állok,
Orvosra várok,
Rinyálok!
Lesz-e embernek egészsége?
Vagy orvos tudja… vége?
Orvostól függ léte?
*

Télen jót szánkózok,
Csúszkálok,
Bukdácsolok.
Cipőm, ruhám elázik,
Lábam térdig majd’ lefázik…
Más; bent rumos-teázik.
*

Virágzik mandula,
Ázott hacuka
Dúlva…
Mandulaszüret esőben,
Száraz termés lehetetlen, de bőven…
Ládák, létrák sátoresőben...

Vecsés, 2019. december 11. – 15 szavas-6 sorban, egy új versforma, amit én alkottam. Első blokk 3 sorban, 5 szóból áll. A 2. blokk 3 sorban, 10 szóból áll. Szóelválasztás tilos és kötelező a rím. A két blokk rímképlete; A és B

Már lassan nem lesz a birtokomban
Az életem lángja.
Már csak parázs van, birtokomban
Az élet maradéka.
Ha kihuny a parázs, szürke hamu lesz
És széthordja a szél.
Ha kihuny a parázs, hosszú hideg lesz,
Már a meleg sem kél…

Vecsés, 2011. július 6. – Kustra Ferenc József

A háborodott
Tegnap holnapja, ma van!
Múló pillanat!
*
Mindennap árnyat vet a múlt a mai napra,
Ez bizony lelkembe ivódott, meg az agyba…
Nem tudok ettől szabadulni... gondolatba.
*
Múlt történések…
Sírva fakadó mosoly!
Átélt pillanat.
*
Minden gondolatnak vannak árnyoldalai,
És ezek belőlünk folyvást csak tolulnak ki.
*
Az idő csendje,
Görnyedve elmenetel.
Múltba masíroz!
*
Múltnak a csendje,
Lélekemelő remény.
Bizalom! Mégis?
*
Fakó a világ,
Jönnek, mennek a napok.
Múltban végződik…
*
Messze utazok én az időtengereken át.
Benne átölelnek hullámok a habokon át.
Rohanvást kéne sietni, mert elfogy az életutam,
De, ha meggondolom, nem csökken a múltbéli fájdalmam…

Visszanézve múltba, hány élettel jöttél a világra?
Van-e valaki, aki figyelmeztet bajra, hibára?
*
Fáradtan ballag,
A jövő a múltunkba.
Napi lét, enyész!
*
Ha elszáll az élet, majd egy kicsinyke fénysugárka hív,
Múltad véglegesen beszippant, utolsót dobban a szív.
Akkor már csak a múltad leszel… milyen kék lesz az ég, hív…

Az utad végén, bármi van is, visszafordulni nem lehet,
Ha van még erős gondolatod, az már csak káprázat lehet…
Ha még alkotnál, késő itt már neked, semmi nem segíthet.
*
Emlék integet,
Volt árnyjáték rám feszül.
Emlékkutatás…

Vecsés, 2015. november 9. – Kustra Ferenc József – íródott: Meditáció versben és európai stílusú haikuban…

Lágy kéz-érintés,
Az lélekközvetítő!
Szeretet jele.
*
Lágy kézérintés.
Virágzó cseresznyefa.
Simogató perc.
*
Durva érintés
A lelket lerombolja.
Sok hámhorzsolás.
*
Lélek simítás?
Összetartozást hozhat…
Bőr, libabőrös.
*
Érzékiségből
Simít, köröm lassan szánt.
Semmi durvaság.
*
Lágy részeken, kéz
Simogatva birtokol.
Lélekperzselő.
*
Simogatással,
Nő lelkébe hatolhatsz.
Vágy, szeretetre.
*
Érzéki simi,
Vágyra, mint, tűzélesztés.
Bőr összerándul.
*
Bőr libabőrös,
Ha simogatás, emlék.
Múlt felidézés.
*
Finom érintés,
Nagy odafigyeléssel.
Szeretet közlés.
*
A simogatás
Vágysugallat közlése.
Szerelmes nézés.
*
Ha simogatás
Célt ér, ez a térnyerés.
Boldog is e perc.
*
Az érzékiség
Simító fokozása!
Lélekrobbanás…
*
Finom simítás
Érzés, bőrirritáló.
Bőr-lélek egység.
*
Lélekrezdülés
Lassú kisimítása.
Csendes simítás.

Vecsés, 2015. március 30. – Kustra Ferenc József – íródott senrjúban.