A csend átölel és erős markával fogva tart,
Kizárja belőlem, mellőlem a vad csatazajt…
Fülembe sutyorog, nagy mocskosságokat,
Majd lesz itt még ordítás… csapkodásokat.

Markol és a lelkemben lehullott falevelet sepreget,
Én meg csak nézem a földig logó, sötétedő felleget.
A csend, mint a csendes eső, rám szitál, de szüntelen,
Én meg csak várom, hogy történjen valami hirtelen.

Lehetne ordítás, kiabálás, netán öröm sikoly!
Vagy lehetne más zaj, szokatlan és rettenetes, mégoly
Hatásos, hogy valami történjen, változzon?
Csend, mint pókmagány, vágyok, nehogy behálózzon!

Fülzúgás csendem, rájöttem, maga a mocsok!
Nincs, elöl- hátul semmi zaj, én meg hallgatok!
A csendem tam-tam dobon játszik, csak úgy veri...dallam bennem elmállik!
Kitörök, ki kell jutnom a zajba és akkor utunk végleg elválik.

Bízok benne, lesz még nóta, lesz még örömordítás!
Vagy ha nem, akkor ez is csak az… egy élet ámítás…

Vecsés, 2013. november 23. - Kustra Ferenc József

Oximoronos versek és HIAQ -k…

Nagyon fontos, az emberek egyéni szabadsága és, hogy megélhessék…
Sokaknak adatott, hogy egész életüket spanyolcsizmában élhessék…

Fák, virágok, és fény
Szerpentinszórás, pezsgőzés.
Éhező gyerekek.
*
Szépen élni, az biz’
Keveseknek adatik meg.
Keserű az élet!

Ki rossz helyre születik, az senki életet élhet.
A király fia királyfi, király lesz, trónt remélhet.

Az életben győzni,
Senkiséggel szemben nehéz.
Felkapott celebek.
*
Az életminőség,
Befolyásol életérzést.
Hajléktalanságban…

Egy nyeremény lottó ötös, jövő alapozó,
De a feltétele, hogy a szelvény beváltandó…
Elveszejtett szelvény, nem örömünnep okozó.

Sikeres életek,
Elenyésző keveseknek.
Végtelen a nyomor!
*
Az erdőben lakó
Emberek, a lét kutyái.
Hegy, csodapalota!

Vecsés, 2016. július 18. – Kustra Ferenc József - Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.

Most a maszkabál idején, maszkot öltünk,
Fölveszem én és abban jól ellődörgünk…
Itt van már a farsangi mulatság ideje,
Megjön, ha az a vízkereszt messzire mene…
*
Az
Egész
Élet csak
Nagy rohanás!
Ez, kis mulatás…
*
Nagy lesz itt a muri és nagy mókázások bálja,
Teleesszük magunkat fánkkal, és van lekvárja.
*
Mindjárt indul... lesz tánc,
Leállás nélkül, padló döng!
Táncosok meg ropják.
*
Lesz ott sok oly’ ismeretlen tekintet,
Álarcból kilátszva, körbe-tekinget.

Látunk sok-sok csábítót, meg ámítót… a lényeg
Ugyan én melyik vagyok és végleg, vagy csak tényleg?

Ablak is berezeg, de andalít is a jó muzsika…
Hajnalban óra jelzi, megjött az év első hajnala.

Vecsés, 2022. január 8. – Kustra Ferenc József – íródott: a farsangról.

Új
Télnek
Hidege
Átöleli
Házak melegét.
*
Tél
Bárhogy
Ölelget,
Ház melege,
Nem pótolható!
*
Tán’
Pár nap
És megyünk
Jót szánkózni!
Ha nem lesz meleg.
*
Tél
Kissé
Huncutos,
Öntörvényű.
Meleg is lehet.
*
Mily’
Jó is
Lecsúszni…
Lesiklani
Lankás dombokról.
*
Tél
Öröm,
De csak ha
Úgy szeretjük,
Mint király a sót!

Vecsés, 2019. július 7. – Kustra Ferenc József – íródott; apeva csokorban.

Versben és haikuban

Havazik, én meg állok, várok… nem a napfényben…
Csak várva és állva, ázok, sűrű hóesésben,
És már a bajuszomat is befehéríttette,
Hideg meg... szám szélét lilásra elkékítette!

Bízok, hogy reggelre a sok-sok jégvirág is kivirágzik,
Lesznek angyalok is… kántor jókedvű lesz és orgonázik…
*
Süvöltve száll a
Tél szele, árkokon át!
Árokparti szél.
*
Szép a fagyos kép,
Összekuszált hópelyhek…
Vízszintesen száll.
*
Hóesés! Szakad!
Kavarodás, fagyos kép!
Úgy dühöng a tél.
*
Reggel megint csak, tejfehér köd takarja be a hűlő testem,
Nagyon erőszakos, csak elállja, hogy messzire lásson szemem.
Kiútkeresésben, hóesésben, ritka-hideg másodpercben,
Keserűnek élt életpercben, hó fények átölelnek csendben.
Ördögi fekete hófelhők sötétjében… alatta mozgok…
Nagy, jéghideg kínok mögött... csak a sok jégcsap között nem romlok…
Vár engem az új élet és vele a sok új gyötrelem?
Mit tegyek, hogy már végleg hagyjon el engem a félelem…
*
Úgy szakad a hó,
Dombra megyünk szánkózni…
Hóba süllyedünk!
*
Reggel megint csak, tejfehér köd takarja be a hideg testem,
És az erőszakos, nem engedi, hogy messzire lásson szemem.

Kiútkeresésben, hóesésben, ritka-hideg másodpercben,
Keserűnek élt életpercben, hó fények átölelnek csendben.
Ördögi fekete hófelhők sötétjében… alatta mozgok…
Nagy, jéghideg kínok mögött... csak a sok jégcsap között nem romlok…

Vár engem az új élet és vele a sok új gyötrelem?
Mit tegyek, hogy már végleg hagyjon el engem a félelem…
*
Ha már hó esik,
Dombon fogunk csúszkálni…
Hóba süllyedünk!
*
Hegyek, fák, lombok, utak és bokros völgyek,
Mind fehérek, hópelyhek befedik őket.
Szállnak, a hópelyhek, repülnek ott fent, a széllel,
Az meg fújja őket mindenfelé, szanaszéjjel.

A hideg uralkodik hófúvással, szanaszét…
Már úgy várom a hófúvás végének kezdetét…
Vajon megérem én a vég kezdetét,
Vagy csak élem soká, a kezdet végét?
*
Gyönyörű, kék ég!
Havas, tejfehér minden.
Gyönyörködtető.
*
Felhőpaplan alól, ha majd kitakarják az égboltot,
Bízok benne, hogy látok én még szép eget… sok csillagot.

Vecsés, 2015. január 01. - Kustra Ferenc József