Poharam, mindig csak félig volt teletöltve,
Soha nem sétáltam szerencsével karöltve.
De még nem adtam föl, bízok és reménykedem,
Meglátom, szerencsésebb lesz-e az életem.

Sokszor a küszöbön álltam... néztem befelé,
Sokszor álltam ott, de nem ülhettem tűz mellé.
Sokszor volt jó ötletem, mibe belefogtam,
Másoknak ez sikerült, én meg belebuktam.

Élet nekem, habzó, foszforeszkáló tenger,
Saját karmám nem hagyja, hogy lehessek ember.
Dobok és fuvolák zenéje fölöttem zeng.
Nekem meg itt lent csak villámlik, és az ég zeng.

Nem sírok, már minek, ez úgy sem segít semmin,
Tovább töröm magam, hogy túllépjek a semmin.
Csak azért is dolgozok egy rossz jóslat ellen,
Bízok, nagyon várom, hogy eltűnjön az ellen.

Gyál, 2005. november 2. – Kustra Ferenc József

Minket láthatóan megtámadó a vihar,
Ide fog érni és le is fog gyűrni hamar…
Minket láthatóan megtámadó a vihar.

Ha lett volna periszkópunk, jól, időben láthattuk volna,
Hogy milyen a vihar, milyen fajta, és vajh’ mi a szándéka?

Néztünk a bokrok közül, néztünk egy motoros repülőgépet,
Körözgetett, mert nem tudott leszállni, kereste menedéket?

Próbáltam a nap helyzetét pontosabban vizsgálni,
A felhők, résen át, kevéssé engedték meglátni.
A fele le volt takarva! Napfogyatkozást látni?

Még induláskor, verőfényes nap ígérkezett,
A napsugár csillogott, villogott, így érkezett…
Még induláskor, verőfényes nap ígérkezett.

Időnként, nagy, sötét felhők ráérősen úsztak az égen,
Ilyenkor eltakarták az erőlködő napot, egészen.
Láttuk némely felhő, fekete volt és nedvességgel teli,
Csupán idő kérdése kirándulókra, mikor önti ki.

És lám! Megjelent egy út és csodás buszmegálló,
Még nem áztunk, de megmenekültünk... buszmegálló...
És lám! Megjelent egy út és csodás buszmegálló.

Vecsés, 2019. július 10. – Kustra Ferenc József

Halk patak partján,
Nincs rohanás. Nyugalom…
De víz, rohangász…
*
A nyár, még maradt
Volna, de idő, véges!
Csókoknak vége!
*
Már esteledik,
Alkony is leszáll lassan.
Hőség, már múlik.
*
Hold-kifli nézte,
Még meddig melegedhet…
Ruhatár csere.
*
Már sok esőcsepp
Kopog, kint a teraszon.
Felhőkből, sapka!
*
Szép zuhatagként
Omlik ide lágy szellő.
Falevél zizeg.

Vecsés, 2014. május 1. – Kustra Ferenc József – íródott: Eredeti Baso féle haikuban.

Bőséges a hőség,
Ebből van bő bőség…
Bőséges a hőség.

Bőséges a lövellő, sárga napsugár,
Hűsben is izzadva úgy szenved az agár…
Bőséges a lövellő, sárga napsugár.

Bőséges izzadtság folyik homlokomról a szemembe,
De ez végre egy nyár és hogy ne legyen, nem jut eszembe…
Bőséges izzadtság folyik homlokomról a szemembe,

A gyerekek rohannának a Balcsi vízébe… nem hűsölni, játszani,
A szülők meg utánuk, mert gyerekére mégis csak neki kell vigyázni!
A gyerekek rohannának a Balcsi vízébe… nem hűsölni, játszani.

Vízből kiráncigálni őket, még ebéd ígéretével is csak erőszakkal lehet,
És igaz, ami igaz, gyerekként én is pontosan így tettem… ezt is csak nyáron lehet…
Vízből kiráncigálni őket, még ebéd ígéretével is csak erőszakkal lehet.

Vecsés, 2022. augusztus 5. – Kustra Ferenc József – íródott: 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)

Első nap az iskolában
De hatalmas az iskola,
belépek hát rajta.
Szorítom az anyukám kezét,
el ne tévedjek én!
Anya biztos jó lesz itt nekem?
Nem kell semmitől sem félnem?
Túl sok itt a gyerek!
Mi lesz ha nem szeretnek?
A könnyes szemem felemelem,
s egy kedves arc néz engem.
Ki lehet ő vajon?
Hát nem más mint a tanítóm!
Nem is félek immár,
mert vigyáz rám egy kedves tanár!