Idő 
Értékelés 
Értékelés Olyan mély csönd van
Ma éjjel a tizedik napon.
Még a fülem sem súg
Nagyon.
Lent a folyó vize csendesen zúg.
Alig hallom
Ahogy a kövekhez csapódik
A sekély parton.
Szinte mozdulatlan
A hónak meglehetősen
Langyos téli levegő,
És a szétszakadt felhők között
Álmokkal takaródznak a csillagok.
Olvad a fagyos paplan
És holnapra bizonyára
Jócskán megcsappan.
Hangtalan oson az idő
Megnyúlt árnyéka
És a sötétben megveti ágyát
A fogyadozó hold.
Takaródzik mint a csillagok.
Ma egyedül vagyok.
A falon csüngő
Ásítozó lámpa
Lágy fénye vissza verődik
A zsugorodó fehér kristályokról,
És a csönd egyre csak hízik.
Haszontalan volt a napi hólapátolás.
Bár az időt is
Valamelyest tovább dobáltam.
Az is egyre csak olvad.
Apad mint a hó.
Elszivárog lassan.
Beleivódik a múltba.
Ma éjjel a tizedik napon.
Még a fülem sem súg
Nagyon.
Lent a folyó vize csendesen zúg.
Alig hallom
Ahogy a kövekhez csapódik
A sekély parton.
Szinte mozdulatlan
A hónak meglehetősen
Langyos téli levegő,
És a szétszakadt felhők között
Álmokkal takaródznak a csillagok.
Olvad a fagyos paplan
És holnapra bizonyára
Jócskán megcsappan.
Hangtalan oson az idő
Megnyúlt árnyéka
És a sötétben megveti ágyát
A fogyadozó hold.
Takaródzik mint a csillagok.
Ma egyedül vagyok.
A falon csüngő
Ásítozó lámpa
Lágy fénye vissza verődik
A zsugorodó fehér kristályokról,
És a csönd egyre csak hízik.
Haszontalan volt a napi hólapátolás.
Bár az időt is
Valamelyest tovább dobáltam.
Az is egyre csak olvad.
Apad mint a hó.
Elszivárog lassan.
Beleivódik a múltba.
Fenyőfaágba simul a sok apró koszorúvirág...
Itt vagyok, valahogy szívemből elillan a borúság.
Márványkövön szétfröccsen a mécses és gyertya lángoltság.
*
Gyertyaragyogás!
Fekete-bársony égbolt…
Csillagfény halmaz.
*
Értük lobognak,
Gyertya, mécses lángjai.
Hosszú fohászok.
*
Koszorúba fonva van a fenyőág, virágok... már mind meghalt.
Emlékezéstől könnyes lesz a szem… ez felemelő pillanat!
Állok és tudom, kedveskéim, ti pihentek a hantok alatt!
*
Mécsesek lángja
Vajh’ élteti a halált?
Éjjel, virrasztás.
*
Sírkert a holtak városa... virágdíszben pompázik.
A kereszten ül egy kismadár, látom, nagyon fázik…
Sok lehajtott fejű ember mormolva imádkozik.
Gyertyákat gyújtok, szellőben, arany fényük remeg,
Hidegben szél kócolja hajam, én emlékezek.
Sok a virág, koszorú a sírokon,
Sok-sok gyertyának a fénye, elhalón…
Lángjuk maradékán táncolva
Égnek a szélben, hajbókolva…
A sötét égen, felgyúlnak a csillagok,
Lenéznek, a mécsesek aranycsillagok…
Én gyújtottam, nekem aranyban csillogók.
Szürke a ködös homály és nedves,
Itt nincsen zaj semmi, minden csendes,
Kedves halottaink itt pihennek,
Soká velünk voltak... elsiettek.
Összekulcsolt kézzel imánkba merengünk.
Lelkünkben, csendben csak befelé könnyezünk.
Levélke, lágy táncot jár, már el nem menekül,
Felhőtlen az ég és a nap fénye ránk vetül.
Közben beszürkül az ég, eltűnik az árnyék,
Mélységes gyászba borul ma… mi sírkert tájék.
Ők a másik oldalon ugyanúgy hiányolnak minket
De eljön idő, amikor sors, összejövetelt hirdet...
És akkor majd minket is föld alá temet a rettenet.
*
Csendben csak ülünk
A padon, lángba nézünk.
Lángoló lelkek.
*
Nap, holnap is kel,
Gyertyák, addig leégnek.
Élet megy tovább…
*
Szabad voltam életben? Én még egy kicsit itt, élők között maradok…
Majd jövők utánatok… Veletek együtt szabad leszek, ha meghalok!
A régen… lángolt tűz bennünk akkor nyomot hagyott,
De Te ott lent, biz már nem érzel csak kemény fagyot…
Az emlékezés visszfénye ragyog sírod felett…
A márványból meg kicsurran a halál lehelet…
Vecsés, 2014. szeptember 29. – Kustra Ferenc József
Itt vagyok, valahogy szívemből elillan a borúság.
Márványkövön szétfröccsen a mécses és gyertya lángoltság.
*
Gyertyaragyogás!
Fekete-bársony égbolt…
Csillagfény halmaz.
*
Értük lobognak,
Gyertya, mécses lángjai.
Hosszú fohászok.
*
Koszorúba fonva van a fenyőág, virágok... már mind meghalt.
Emlékezéstől könnyes lesz a szem… ez felemelő pillanat!
Állok és tudom, kedveskéim, ti pihentek a hantok alatt!
*
Mécsesek lángja
Vajh’ élteti a halált?
Éjjel, virrasztás.
*
Sírkert a holtak városa... virágdíszben pompázik.
A kereszten ül egy kismadár, látom, nagyon fázik…
Sok lehajtott fejű ember mormolva imádkozik.
Gyertyákat gyújtok, szellőben, arany fényük remeg,
Hidegben szél kócolja hajam, én emlékezek.
Sok a virág, koszorú a sírokon,
Sok-sok gyertyának a fénye, elhalón…
Lángjuk maradékán táncolva
Égnek a szélben, hajbókolva…
A sötét égen, felgyúlnak a csillagok,
Lenéznek, a mécsesek aranycsillagok…
Én gyújtottam, nekem aranyban csillogók.
Szürke a ködös homály és nedves,
Itt nincsen zaj semmi, minden csendes,
Kedves halottaink itt pihennek,
Soká velünk voltak... elsiettek.
Összekulcsolt kézzel imánkba merengünk.
Lelkünkben, csendben csak befelé könnyezünk.
Levélke, lágy táncot jár, már el nem menekül,
Felhőtlen az ég és a nap fénye ránk vetül.
Közben beszürkül az ég, eltűnik az árnyék,
Mélységes gyászba borul ma… mi sírkert tájék.
Ők a másik oldalon ugyanúgy hiányolnak minket
De eljön idő, amikor sors, összejövetelt hirdet...
És akkor majd minket is föld alá temet a rettenet.
*
Csendben csak ülünk
A padon, lángba nézünk.
Lángoló lelkek.
*
Nap, holnap is kel,
Gyertyák, addig leégnek.
Élet megy tovább…
*
Szabad voltam életben? Én még egy kicsit itt, élők között maradok…
Majd jövők utánatok… Veletek együtt szabad leszek, ha meghalok!
A régen… lángolt tűz bennünk akkor nyomot hagyott,
De Te ott lent, biz már nem érzel csak kemény fagyot…
Az emlékezés visszfénye ragyog sírod felett…
A márványból meg kicsurran a halál lehelet…
Vecsés, 2014. szeptember 29. – Kustra Ferenc József
Reggelente az első értelem
Köszönt alázatos tisztelettel
S amíg újra behunyom szemem
Egész nap velem leszel.
Magamban őrzöm minden lépted
Szinte érzem szívverésed
És lelked itt van
Hittel- bennem
Eggyé lett a szeretetben.
Összetart a szellem
A szív mágikus ereje
Együtt vagyunk Egész
És nemcsak reggelente.
Köszönt alázatos tisztelettel
S amíg újra behunyom szemem
Egész nap velem leszel.
Magamban őrzöm minden lépted
Szinte érzem szívverésed
És lelked itt van
Hittel- bennem
Eggyé lett a szeretetben.
Összetart a szellem
A szív mágikus ereje
Együtt vagyunk Egész
És nemcsak reggelente.
A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború…
Én már mondtam ezt, amikor a ’mienk’ kezdődött! Az a létünkbe belelökődött…
De ahogy ez most hat napja létünkbe lökődött… a józan ész úgy félre lökődött…
Köztük a videókat a híradókban, Fekete kosok, csendeskednek akolban.
Már első hajnalban ezrek meg ezrek haltak meg, kik ennek végét már nem élik meg.
Az ellencsapásról közben kiderült, még meg sem kezdődött, de megfog, mint kiderült!
A kosok meg osztanak és szoroznak, fenik a nyelvüket, hogy gazdagodhassanak.
Tengeren már meg jelent egy repülőgép hordozó, fölvonult, naná... így alakult.
A másik úton van, kilencven vadászgéppel, ellenzők szava föl ér semmiséggel…
A kettes borzalmat senki nem sejtette, tervezőknek bizony volt lélekjelenléte.
Vasárnap hajnalban isten csapása... már rögtön ezrek vonultak át a túlvilágra.
Végül is világot ugyan az, az kos-kör irányítja, ők küldik népeket halálba.
Végül is a fekete kosok köre gazdagszik, így nem lehet csoda, hogy harcoskodik.
Mi a köznép éreztük, hogy ez lesz és a második már messze nem kontármunka lesz.
Amit tudunk hat nap alatt, nem is sok, de ha ez is kitejed, akkor az lesz a sokk.
Az államok mentik az ott élő, dolgozó honfiakat... döntenek rekordokat…
Még bemutatom, hogy milyen lesz az ősz… de ezereknek már élete sincs, nem lesz ősz...
*
(Senrjú)
Mi kirándulunk,
Ősz zizzen talpunk alatt.
Közben színes csend…
*
(senrjon)
Még sejlik őszi nyárvég,
Színes ruhát vett föl az erdő…
Közben színes csend…
*
(septolet)
Természetben béke honol,
Háborút nem kohol.
Néha van vihar
Mi múlik hamar.
Álomvalóság,
Rakoncátlanság…
A földön negyvenöt' óta nem volt világégés, ennek nyolcban éve… pótolják késés?
Megölnek kisbabákat, felnőtteket, mindennemű embereket… már most! Öregeket...
Hat napja mutatják a TV adók a videókat! De, nem mutatnak békefaragókat…
Sajnálatos ez, az emberiségre nézve! Kit érdekel a világsors, jobb', ha nézve…
A két háború borzalom! De néznünk kell, mert legyen tájékozott minden sokadalom!
Vecsés, 2023. október 13. – Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban folyvást mutatják a valóságot…
Én már mondtam ezt, amikor a ’mienk’ kezdődött! Az a létünkbe belelökődött…
De ahogy ez most hat napja létünkbe lökődött… a józan ész úgy félre lökődött…
Köztük a videókat a híradókban, Fekete kosok, csendeskednek akolban.
Már első hajnalban ezrek meg ezrek haltak meg, kik ennek végét már nem élik meg.
Az ellencsapásról közben kiderült, még meg sem kezdődött, de megfog, mint kiderült!
A kosok meg osztanak és szoroznak, fenik a nyelvüket, hogy gazdagodhassanak.
Tengeren már meg jelent egy repülőgép hordozó, fölvonult, naná... így alakult.
A másik úton van, kilencven vadászgéppel, ellenzők szava föl ér semmiséggel…
A kettes borzalmat senki nem sejtette, tervezőknek bizony volt lélekjelenléte.
Vasárnap hajnalban isten csapása... már rögtön ezrek vonultak át a túlvilágra.
Végül is világot ugyan az, az kos-kör irányítja, ők küldik népeket halálba.
Végül is a fekete kosok köre gazdagszik, így nem lehet csoda, hogy harcoskodik.
Mi a köznép éreztük, hogy ez lesz és a második már messze nem kontármunka lesz.
Amit tudunk hat nap alatt, nem is sok, de ha ez is kitejed, akkor az lesz a sokk.
Az államok mentik az ott élő, dolgozó honfiakat... döntenek rekordokat…
Még bemutatom, hogy milyen lesz az ősz… de ezereknek már élete sincs, nem lesz ősz...
*
(Senrjú)
Mi kirándulunk,
Ősz zizzen talpunk alatt.
Közben színes csend…
*
(senrjon)
Még sejlik őszi nyárvég,
Színes ruhát vett föl az erdő…
Közben színes csend…
*
(septolet)
Természetben béke honol,
Háborút nem kohol.
Néha van vihar
Mi múlik hamar.
Álomvalóság,
Rakoncátlanság…
A földön negyvenöt' óta nem volt világégés, ennek nyolcban éve… pótolják késés?
Megölnek kisbabákat, felnőtteket, mindennemű embereket… már most! Öregeket...
Hat napja mutatják a TV adók a videókat! De, nem mutatnak békefaragókat…
Sajnálatos ez, az emberiségre nézve! Kit érdekel a világsors, jobb', ha nézve…
A két háború borzalom! De néznünk kell, mert legyen tájékozott minden sokadalom!
Vecsés, 2023. október 13. – Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban folyvást mutatják a valóságot…
Van egy közeli-szomszéd háborút, és fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…
Ez a háború
A hiúság vására!
Kos hiúságok.
*
Magukra túlzón,
Pénzre nagyon figyelnek.
Kosék túl hiúk!
*
Mély hiúságból
Háborújukat őrzik!
Kosok népírtók!
*
Segítsetek Emberek! Veletek… Hol vagytok, mikor még vannak gyerekek?
Ó, ti rosszak, ’kedves rosszak’, már nem barátkozunk csak jóbbakkal… ti rosszak!
Rosszak! Én már nem akarom magátokat, utálom a lábnyomotokat.
Ti rosszak a háború közepén álltok… Mi meg várjuk, hogy Ti már mikor málltok…
Rosszak! Ti egy gyilkos-véres háborút csináltok, ettől nem sül le a pofátok?
Fekete kosok! Ti körben mire vártok, hogy élet-gyertyák lengve karcosodók?
Fekete kosok, Ti kiskatona irtók! Ti vagytok a legnagyobb mímelést mutatók…
Lőnek, hallani is egész nap, igy ez nem leány nap… bár pap prédikál még mindennap.
[Reggel mondták a Tv -ben, tegnap hatszázöt katona halt meg egyhelyben…]
Fölöttünk süvítenek a vadászgépek, földön meg immár kihalnak a legények.
Egy bombázás után hevenyek az érzések és torkon ragadnak a rettegések.
Hallom, munkában az amerikai harckocsi, pedig lőszerátmérő nem kicsik.
[Ma már bemondták a TV -ben, a művelt nyugat érdekelt a háború kiterjesztésben…]
Családok otthon félnek, sőt rettegnek, sokuk apa nélkül maradnak, szegények.
Én, ha ezt hallom eleve émelygek, kezeket föl: kin maradnak majd bélyegek?
Nők egyedül, lakás nélkül nevelik gyereket? Élik háborúban lehetetlent?
Mára mér se család, se lakás, se polgári norma… lehet lesz még? Vagy már soha?
Csoda, ha menekülnek az emberek nyugatra? Bár tudjuk, a helyzetük ott is gyatra.
Fekete kosok küldik az új vadászgépeket… hadd élvezzék halált, légőrvényeket.
Fekete kos biztos nem dicsekszik gyerekének… immár hány százezrek éltek a végnek.
Retteghetünk! Ezeket nyereség érdekli! Itt vannak, kiknek ebédre nincs puszedli.
Tetves fekete kosok, Ti rosszak! Miattatok sok népek haldoklóak…
Vecsés, 2023. október 4. - Kustra Ferenc József - íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és valódi háborús- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is… kendőzetlenül!
Ez a háború
A hiúság vására!
Kos hiúságok.
*
Magukra túlzón,
Pénzre nagyon figyelnek.
Kosék túl hiúk!
*
Mély hiúságból
Háborújukat őrzik!
Kosok népírtók!
*
Segítsetek Emberek! Veletek… Hol vagytok, mikor még vannak gyerekek?
Ó, ti rosszak, ’kedves rosszak’, már nem barátkozunk csak jóbbakkal… ti rosszak!
Rosszak! Én már nem akarom magátokat, utálom a lábnyomotokat.
Ti rosszak a háború közepén álltok… Mi meg várjuk, hogy Ti már mikor málltok…
Rosszak! Ti egy gyilkos-véres háborút csináltok, ettől nem sül le a pofátok?
Fekete kosok! Ti körben mire vártok, hogy élet-gyertyák lengve karcosodók?
Fekete kosok, Ti kiskatona irtók! Ti vagytok a legnagyobb mímelést mutatók…
Lőnek, hallani is egész nap, igy ez nem leány nap… bár pap prédikál még mindennap.
[Reggel mondták a Tv -ben, tegnap hatszázöt katona halt meg egyhelyben…]
Fölöttünk süvítenek a vadászgépek, földön meg immár kihalnak a legények.
Egy bombázás után hevenyek az érzések és torkon ragadnak a rettegések.
Hallom, munkában az amerikai harckocsi, pedig lőszerátmérő nem kicsik.
[Ma már bemondták a TV -ben, a művelt nyugat érdekelt a háború kiterjesztésben…]
Családok otthon félnek, sőt rettegnek, sokuk apa nélkül maradnak, szegények.
Én, ha ezt hallom eleve émelygek, kezeket föl: kin maradnak majd bélyegek?
Nők egyedül, lakás nélkül nevelik gyereket? Élik háborúban lehetetlent?
Mára mér se család, se lakás, se polgári norma… lehet lesz még? Vagy már soha?
Csoda, ha menekülnek az emberek nyugatra? Bár tudjuk, a helyzetük ott is gyatra.
Fekete kosok küldik az új vadászgépeket… hadd élvezzék halált, légőrvényeket.
Fekete kos biztos nem dicsekszik gyerekének… immár hány százezrek éltek a végnek.
Retteghetünk! Ezeket nyereség érdekli! Itt vannak, kiknek ebédre nincs puszedli.
Tetves fekete kosok, Ti rosszak! Miattatok sok népek haldoklóak…
Vecsés, 2023. október 4. - Kustra Ferenc József - íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és valódi háborús- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is… kendőzetlenül!
