Az életről, versben és apevában írt a szerzőpáros…

Te nem érzed, amit én érzek, vagy tán' érezhetnék?
Hidegen, velem mindig, egyedül ezt éreztették.
Nem látod te azt, amit én látok az éjszakákban?
Szerelmet vizionálok magamnak, magányomban…

Egy
Esélyt
Kaptunk rég.
Hagytam kárba
Veszni. Harc nélkül.
*
Az én keblem érzése érted állt ki mindig,
És volt, hogy eljutottunk a szerelmes szintig.
A szívem, nem felejt el semmit, mert akkor megfakulna,
És csak vágyamat ölelném magamhoz lélek-vakulva.

Az
Élet
Értékes,
Későn vettük
Észre mennyit ér.
*
Az élet tengerén lehet haladni, nagyon kell evezni!
De szerelmi csalódások tengerében minek evezni?
Mondd, miért?
Mond, kiért?

Hát
Vigyázz,
Hogyan élsz,
Gyorsan elmúlik.
Nem lesz több esély.
*
Lehetnék pára, vagy esőcsepped, de a hópelyhed vagyok,
Magadról lesöpörtél, rám hoztad… jönnek pusztító fagyok.
Amíg Te nekem voltál, az én lelkemben nyár volt.
A szerelem a lelkemben nyári aratás volt.

Tedd,
Amit
Épp kívánsz,
Élj szabadon.
Boldog lehetsz még!
*
Aztán, csak úgy itt hagytál, el is mentél, régen nem vagy már.
Úgy csináltál, mint akinek a szárnya kinőtt, elszálltál.
Végtelen üresség a lelkemben, mi nekem, utánad maradt,
Közben én csak sirattalak, zokogtam, de az idő csak haladt.
Minden nap este, lefekvésem, a szerelmeddel, veled telik,
Reggel meg együtt ébredünk, de nappal bánatban bővelkedik.

Rám,
Figyelj!
Csak egyszer
Mondom neked.
Élj, szeress, míg élsz!
*
Nincs már… de mit ér egyébként is a csók, hogyha nem szeretsz?
Mit ér ölelés, ha elmentél, közelemben nem lehetsz?
Én egyedül álmodok,
Csak utánad vágyódok…

Nem
Bánod
Meg biztos.
Ígérem most.
Szeress mindvégig

Vecsés, 2015. február 2. - Szabadka, 2017. május 4. - Kustra Ferenc József- A verset én írtam, közé az apevákat, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. Az apevák összefoglaló címet kaptak: „Rövid az élet”.

Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad,
Bizony, már régen kiapadt a szeretet kutad…
Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad.

Kisfiú voltam… benned volt a szeretetem lángja,
Mire serdülő lettem, kialakult egy nagy máglya…
Kisfiú voltam… benned volt a szeretetem lángja.

A Te élted úgy alakult, ki kellett lépned a családból,
Anyám elzavart tégedet, nagyon mély, beteg csalárdságból…
A Te élted úgy alakult, ki kellett lépned a családból.

Így most úgy emlékszem, nincs apám, nagyon rég' kit ünnepeljek,
Téged amott, a másik családban vajon még ünnepelnek?
Így most úgy emlékszem, nincs apám, nagyon rég' kit ünnepeljek.

Tőled, már nagyon régen megörököltem az ács-szekercédet,
Néha, ha használom, akkor feltolja a gyermeki emléket…
Tőled, már nagyon régen megörököltem az ács-szekercédet.

Vecsés, 2020. július 3. – önéletrajzi írás. Íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága.

Erdős Sándor : Titkos szerelem

Gyöngyházfényű tekintetedben fürdök.
Beleremeg a lelkem,ha reám veted.
Bús, szerelmes gondolatokat őrzök.
De sohasem mondhatom el neked.

Te csak délibáb vagy nékem a valóban.
Megfoghatatlad,de létező csoda.
Őrült, vad szerelmem tiéd titokban.
Sajnos nem lehetsz enyém soha.

Háborúból hazafelé,éhezett a katona.
Bárhová is kopogtatott,enni nem kapott soha.
Bejárta az egész falut, adnának-e alamizsnát.
De mit kapott nem fedezte szegény vacsoráját.

El is határozta gyorsan, felkapva egy nagy követ.
Főzök ebből levest én! Keresek olyan helyet
Első falu első házán kopogott a katona.
Gondolta, hogy itt lesz kőből mindjárt finom vacsora.

Öregasszony nyitott ajtót. Köszöntötte a legény.
Alamizsnát jöttem kérni bár nem vagyok én szegény.
Vizet, s lábost tud-é adni?Főzni valót hoztam ám.
Finomabbnál finomabb kővel teli a tarisznyám.

Ámult-bámult a vénasszony. Kőből főzni lehet-e?
Ha megtanul bizonyára gazdag lesz az élete.
Gyere-gyere invitálta. Mutasd hogyan csinálod.
Mindent adok mi kell hozzá, ahogy te csak kívánod.

Lábost, vizet hozzon kend,tegye fel a tűz fölé.
Mikor a víz már rotyogott, kavicsot dobott belé.
Kevergette,kevergette.Az öregasszony meg csak leste.
Finom leves lesz majd ebből, mire leszáll az este.

Kóstolgatta,kóstolgatta.Csettintgetett nagyokat.
Egy kanál zsír kéne belé, ha a háznál az akad.
Hogyne lelkem akad az itt.Van kint a kis kamrában.
Ha kell bele egy csipet só is, mondjad nekem csak bátran.

Csipet só is,s egy kis krumpli édesíti a követ.
Ha hozna bele, ha már megy, a kamrából jövet.
Serény asszony lótott-futott. Hozott mindent, amit kért.
A vidám obsitos az apróságért jó vacsorát ígért.

Mondja hősünk:-nagyon finom, szinte kész is.
Valami tán, egy kis kolbász kéne bele mégis.
Hozom-hozom mondá szüle, s szinte suhan.
Ahogy titkos kamrájába a kolbászért rohan.

Kész is lett a kőleves. Jól laktak tőle nagyon.
Gondolta az öregasszony, ez a kő egy vagyon.
Sokat ér az. Sokat ér az. Kőből levés. Nahát!
Sosem látott a vénasszony még ekkora csodát.

Add el nékem a csodakövet. Kérlelte a legényt.
Szinte ráncigálta, nem engedte elmenni a szegényt.
Nohát, legyen. Nohát, legyen. Száz forint az ára.
Gazdag lett a szegény legény. Pedig eddig felkopott az álla.

(3 soros-zárttükrös)
Rögvest itt van már a gyermeknap,
Óvodás unokámnak váltás-nap…
Rögvest itt van már a gyermeknap.

Három unokám, aki elhagyta az óvodát,
És mindegyik örömmel belakta iskolát…
Három unokám, aki elhagyta az óvodát.
*
A negyedik, a Szandra, aki készül már az iskolába,
Az első négy foghiánnyal vicces, amikor mondja,
Hogy ősszel ő már nem lesz óvodás… de az iskola!
Emlegeti, kérdezősködik, hogy miben más az iskola?

Mindennap megy is rendesen, délután meg mesél nekem
A barátairól, akikkel majd kapcsolatát hiányolja, lelkem.
Mint ovisnak, én még mondtam neki mondókákat,
De az iskolában, majd másképp éli meg a mákat.

Oviban, még pár napig, csak játék van nekik,
De a szeptember vészes gyorsan közeledik.
Ott ő már nem csak gyerek lesz, de iskolás gyerek!
Szandra, ott több lesz a tanulás, kevés játék nektek…

(10 szavas)
Nagyjából ez, utolsó felhőtlen gyereknapod,
Jó, ha váltást őszintén akarod…

Vecsés, 2021. május 21. – Kustra Ferenc József – íródott: gyermeknapra!