Idő 
Értékelés 
Értékelés A lét hullámvasútja mikor ránt vészféket?
(leoninus)
Eddigi éltem, már jó hosszú volt, de nem létem ki avarnokolt…
Ami eddig volt, az a régmúlt, még a vége, mikor lesz kifakult?
Ki az ki ismeri a jövőt, bár többel is találkoztam én lökött…
Fontos-e, hogy az ember ezt jól megfigyelje? Hogy mikor lesz elege?
(HIQ duó)
Álom bíz’
A hosszú élet…
Mivé lesz?
Öregen
hosszú életet?
Mivé lesz?
(Apeva)
A
létem
Ketyereg…
Hosszú volt már,
Vég… úgyis eljő!
(Senrjú)
Sors furkálódik?
Mintha köze lehetne…
Ismeretlen vár?
Vecsés, 2026. július 19. Kustra Ferenc József
Ui. az olvasóknak:
Éber bennem a gondolatom, várni, míg élettavam sors: „én kiszárítom”!
Csak hullámvasút kerék ne legyen pont épp velem defektes, mert az végzetes…
Az biztos: nőmet látva, arcom lesz mosolyos, ha látom és nem válogatós…
Asszonyom bizony maga tetszik nékem; jó, ha látlak, még élnénk, mert imádlak…
Ó, honfiság, szerelem, asszonyom, Ti lelkemben vagytok… kellene maradnom!
Nőm! Emlékszel még… szép volt múltunk, tavunkban lubickoltunk…
Nőm emlékszel még? Minden szép volt a tóban… emlékszel még?
Kustra Ferenc József
(leoninus)
Eddigi éltem, már jó hosszú volt, de nem létem ki avarnokolt…
Ami eddig volt, az a régmúlt, még a vége, mikor lesz kifakult?
Ki az ki ismeri a jövőt, bár többel is találkoztam én lökött…
Fontos-e, hogy az ember ezt jól megfigyelje? Hogy mikor lesz elege?
(HIQ duó)
Álom bíz’
A hosszú élet…
Mivé lesz?
Öregen
hosszú életet?
Mivé lesz?
(Apeva)
A
létem
Ketyereg…
Hosszú volt már,
Vég… úgyis eljő!
(Senrjú)
Sors furkálódik?
Mintha köze lehetne…
Ismeretlen vár?
Vecsés, 2026. július 19. Kustra Ferenc József
Ui. az olvasóknak:
Éber bennem a gondolatom, várni, míg élettavam sors: „én kiszárítom”!
Csak hullámvasút kerék ne legyen pont épp velem defektes, mert az végzetes…
Az biztos: nőmet látva, arcom lesz mosolyos, ha látom és nem válogatós…
Asszonyom bizony maga tetszik nékem; jó, ha látlak, még élnénk, mert imádlak…
Ó, honfiság, szerelem, asszonyom, Ti lelkemben vagytok… kellene maradnom!
Nőm! Emlékszel még… szép volt múltunk, tavunkban lubickoltunk…
Nőm emlékszel még? Minden szép volt a tóban… emlékszel még?
Kustra Ferenc József
Jó lenne végre, kedvesem…
Te drága, szívem-szottya, Zsuzsó!
Tudod, hogy lelkemnek így nem jó?
Lám… Te csak fütyülsz rám,
Hogy pátyolgass, várnám…
Ez így, semmi állapot Zsuzsó!
Elvinnélek egy cukrászdába,
Belekóstolnánk, több tortába…
Térdünk összeérne,
Lelkünk ezt még kérne…
Kóstolhatnánk, kapucsínóba…
Meg korzózhatnánk kézen fogva,
Biz’ megtehetnénk mutatóba!
Hívnék én egy konflist,
Így csökkenne a list’.
Mikor már? Szívem-szottya, Zsuzsó!
Vecsés, 2020. október 18. – Kustra Ferenc József – szerelemről: LIMERIK csokorban.
Te drága, szívem-szottya, Zsuzsó!
Tudod, hogy lelkemnek így nem jó?
Lám… Te csak fütyülsz rám,
Hogy pátyolgass, várnám…
Ez így, semmi állapot Zsuzsó!
Elvinnélek egy cukrászdába,
Belekóstolnánk, több tortába…
Térdünk összeérne,
Lelkünk ezt még kérne…
Kóstolhatnánk, kapucsínóba…
Meg korzózhatnánk kézen fogva,
Biz’ megtehetnénk mutatóba!
Hívnék én egy konflist,
Így csökkenne a list’.
Mikor már? Szívem-szottya, Zsuzsó!
Vecsés, 2020. október 18. – Kustra Ferenc József – szerelemről: LIMERIK csokorban.
A kávéháznak ablakába ülök belül,
Kortyolgatom a finom kávémat egyedül…
A kávéháznak ablakába ülök belül.
Ahogy nézek kifele, egyedül, kedvetlenül,
Hevesebben kortyolom kávémat, kelletlenül…
Ahogy nézek kifele, egyedül, kedvetlenül.
Bentről nézem, milyen rideg eme téli este,
Otthon meg a gázláng csak pislákol, összeesne…
Bentről nézem, milyen rideg eme téli este.
Míg jöttem hazafele, embereket megfigyeltem,
Jőve-menve csak sétálgattak, én meg elviseltem…
Míg jöttem hazafele, embereket megfigyeltem.
Láttam egy fiatal párt, kik szerelmesen csevegtek,
Közben csak úgy suhantak és egymásba belevesztek…
Láttam egy fiatal párt, kik szerelmesen csevegtek.
Láttam még egy ifjút, ki lépdelt és kis barna lányka az oldalán,
Az ifjú tűzzel beszélt, a lány csendben somolygott a bal oldalán…
Láttam még egy ifjút, ki lépdelt és kis barna lányka az oldalán.
Mielőtt hazaindultam, valami árnyék takarta el lelkemet,
Szívem csöndes búba, vágyba, zoktalan, biztos ez fedi a lelkemet…
Mielőtt hazaindultam, valami árnyék takarta el lelkemet.
Kinéztem még egyszer az utcára, a sétálók hadára
És láttam két szöszit, ettől 'fájó' szívemnek nőtt a vágya…
Kinéztem még egyszer az utcára, a sétálók hadára
Mai napom is eredménytelen volt, megint legyőzött... undok magány,
Megittam a kávémat, finom volt, de ma is uraskodott a magány…
Mai napom is eredménytelen volt, megint legyőzött... undok magány.
Vecsés, 2023. október 26. – Kustra Ferenc József – íródott: ’Semlyéni Aladár’ (?-?) azonos c. verse átirataként… 3 soros-zártükrös csokorban. {A saját kifejlesztésem. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben és akkor meglesz a versszak 2 elvisége.}
Kortyolgatom a finom kávémat egyedül…
A kávéháznak ablakába ülök belül.
Ahogy nézek kifele, egyedül, kedvetlenül,
Hevesebben kortyolom kávémat, kelletlenül…
Ahogy nézek kifele, egyedül, kedvetlenül.
Bentről nézem, milyen rideg eme téli este,
Otthon meg a gázláng csak pislákol, összeesne…
Bentről nézem, milyen rideg eme téli este.
Míg jöttem hazafele, embereket megfigyeltem,
Jőve-menve csak sétálgattak, én meg elviseltem…
Míg jöttem hazafele, embereket megfigyeltem.
Láttam egy fiatal párt, kik szerelmesen csevegtek,
Közben csak úgy suhantak és egymásba belevesztek…
Láttam egy fiatal párt, kik szerelmesen csevegtek.
Láttam még egy ifjút, ki lépdelt és kis barna lányka az oldalán,
Az ifjú tűzzel beszélt, a lány csendben somolygott a bal oldalán…
Láttam még egy ifjút, ki lépdelt és kis barna lányka az oldalán.
Mielőtt hazaindultam, valami árnyék takarta el lelkemet,
Szívem csöndes búba, vágyba, zoktalan, biztos ez fedi a lelkemet…
Mielőtt hazaindultam, valami árnyék takarta el lelkemet.
Kinéztem még egyszer az utcára, a sétálók hadára
És láttam két szöszit, ettől 'fájó' szívemnek nőtt a vágya…
Kinéztem még egyszer az utcára, a sétálók hadára
Mai napom is eredménytelen volt, megint legyőzött... undok magány,
Megittam a kávémat, finom volt, de ma is uraskodott a magány…
Mai napom is eredménytelen volt, megint legyőzött... undok magány.
Vecsés, 2023. október 26. – Kustra Ferenc József – íródott: ’Semlyéni Aladár’ (?-?) azonos c. verse átirataként… 3 soros-zártükrös csokorban. {A saját kifejlesztésem. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben és akkor meglesz a versszak 2 elvisége.}
(anaforás, négyszeres belsőrímes)
Ugye eljössz még, ha hallod majd a szívdübörgést?
Ugye eljössz még, ha hallod a csöndes ücsörgést?
Ugye eljössz még, ha látod, veled szemben a szerelmemet?
Ugye eljössz még… látod majd' elveszteni józan eszemet?
(anaforás, ötszörös belső rímes, bokorrímes, bokorrímes)
Kiscicám, ó, Te Karolina, nem jönnél gyorsabban… dorombolva?
Kiscicám, ó, Te Karolina, jönnél már, rólam bőn' áradozva?
Kiscicám, ó, Te Karolina, jönnél? Tükröm lenne mosolyodba!
(anaforás, hatszoros belsőrímes, bokorrímes)
Akkor várlak, kedvesem Karolina, legyél nekem a szív záloga!
Akkor várlak, kedvesem Karolina, legyél lelkem pátyolgatója!
(leoninus)
Gyere Karolina, jőj, igyekezz, nem bírom soká’ hiányod. Gyere… kegyelmezz!
(TANQ)
Szerelmem töretlen,
Jössz és kimutatom Neked!
Szerelmünk végtelen!
Hívlak, várlak, hiányollak!
Szívem, lelkem... majd csókolnak!
Vecsés, 2021. január 30. – Kustra Ferenc József – íródott: a szerelemről.
Ugye eljössz még, ha hallod majd a szívdübörgést?
Ugye eljössz még, ha hallod a csöndes ücsörgést?
Ugye eljössz még, ha látod, veled szemben a szerelmemet?
Ugye eljössz még… látod majd' elveszteni józan eszemet?
(anaforás, ötszörös belső rímes, bokorrímes, bokorrímes)
Kiscicám, ó, Te Karolina, nem jönnél gyorsabban… dorombolva?
Kiscicám, ó, Te Karolina, jönnél már, rólam bőn' áradozva?
Kiscicám, ó, Te Karolina, jönnél? Tükröm lenne mosolyodba!
(anaforás, hatszoros belsőrímes, bokorrímes)
Akkor várlak, kedvesem Karolina, legyél nekem a szív záloga!
Akkor várlak, kedvesem Karolina, legyél lelkem pátyolgatója!
(leoninus)
Gyere Karolina, jőj, igyekezz, nem bírom soká’ hiányod. Gyere… kegyelmezz!
(TANQ)
Szerelmem töretlen,
Jössz és kimutatom Neked!
Szerelmünk végtelen!
Hívlak, várlak, hiányollak!
Szívem, lelkem... majd csókolnak!
Vecsés, 2021. január 30. – Kustra Ferenc József – íródott: a szerelemről.
(Fabula a vágyakról)
Csigabiga, a házában ülve,
unatkozik, bánatában elmerülve.
Körötte a világ rohan, szalad,
de Ő mindebből lemarad.
Hason csúszkál szegény pára,
míg rátalál egy tyúklétrára,
mely szebb napokat is látott,
Mikor a kakas még reá mászott.
A létra csúcsán kukorékolt,
s rá ébredt hajnalban az égbolt.
Csigánk szíve nagyot dobban:
- A világot is láthatnám onnan.
De az első fok oly messzi fent volt,
hogy a nyújtózásba majdnem megholt.
Hiába minden erőfeszítések ára,
Sehogy sem ért fel hozzája.
Szegény csigát a háza is húzta,
az első fokot elérni sem tudta.
Látta ezt egy szarka, segített rajta.
Csigánkat a földről azonmód felkapta.
- Repülök! - Szólt a csiga lelkesen.
Világot látni ugyan nem megyen,
de a madár fészkéhez felérve,
a fiókák lelkesen fogadták ebédre.
S mi lehetne mesém tanulsága?
Ki földhözragadtan kell éljen,
ne vágyjon a magos tyúklétrára!
Budatétény 2026.jónius. 28.
Csigabiga, a házában ülve,
unatkozik, bánatában elmerülve.
Körötte a világ rohan, szalad,
de Ő mindebből lemarad.
Hason csúszkál szegény pára,
míg rátalál egy tyúklétrára,
mely szebb napokat is látott,
Mikor a kakas még reá mászott.
A létra csúcsán kukorékolt,
s rá ébredt hajnalban az égbolt.
Csigánk szíve nagyot dobban:
- A világot is láthatnám onnan.
De az első fok oly messzi fent volt,
hogy a nyújtózásba majdnem megholt.
Hiába minden erőfeszítések ára,
Sehogy sem ért fel hozzája.
Szegény csigát a háza is húzta,
az első fokot elérni sem tudta.
Látta ezt egy szarka, segített rajta.
Csigánkat a földről azonmód felkapta.
- Repülök! - Szólt a csiga lelkesen.
Világot látni ugyan nem megyen,
de a madár fészkéhez felérve,
a fiókák lelkesen fogadták ebédre.
S mi lehetne mesém tanulsága?
Ki földhözragadtan kell éljen,
ne vágyjon a magos tyúklétrára!
Budatétény 2026.jónius. 28.
