Idő 
Értékelés 
Értékelés Finoman sárga a fény, ha megindul a napfelkelte,
Gyúló fénye átfesti a természetet nagy remekre…
Fárad éjnek sötét színe, mint levetett pelerinje…
Reggel van, felébredtem, kávéztam, túl vagyok az őrült álmokon,
Elmúlt, már nincsen, mi éji rettenetes örvénybe vissza húzzon
Kimegyek, és az udvarban nincs, de elücsörgök egy ködzsámolyon.
(3 soros-zárttükrös)
Álom gyötörte lelkem vészterhes, nem is tudja, mi legyen, így hajnaltájt,
Az éjjeli emlékeket tartsa melegen? Még azokat is, ami fájt?
Álom gyötörte lelkem vészterhes nem is tudja, mi legyen, így hajnaltájt.
(Septolet)
Hajnal burokban
Éled, azonban
Felébred életburokban.
Egyenes út
Mára kihalt!
Peng a csend,
Esend?
(HIAQ)
Hajnalban nyomorog
Lelkem: éjjel volt gyötrelem.
Szép nap sárga hajnal!
(Anaforás, belső visszatérő rímes, önrímes)
Az új, sárga fényben, erdős sötétben bolyongok,
Az új, sárga fényben, magányomban csak bolyongok.
Az új, sárga fényben, vaksötétemben bolyongok,
Az új, sárga fényben, még emlékekben bolyongok!
(Senrjú)
Gyönyörködök én
Mai szépséges napban.
Nap-sárgult világ.
(Anaforás, belső visszatérő rímes, önrímes)
Finoman sárga a fény, sem felhő, de, még köd nincsen,
Finoman sárga a fény, köd- takarta felhő nincsen.
Finoman sárga a fény, sajnos, boldogság se... nincsen!
Vecsés, 2016. július 1. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott.
Gyúló fénye átfesti a természetet nagy remekre…
Fárad éjnek sötét színe, mint levetett pelerinje…
Reggel van, felébredtem, kávéztam, túl vagyok az őrült álmokon,
Elmúlt, már nincsen, mi éji rettenetes örvénybe vissza húzzon
Kimegyek, és az udvarban nincs, de elücsörgök egy ködzsámolyon.
(3 soros-zárttükrös)
Álom gyötörte lelkem vészterhes, nem is tudja, mi legyen, így hajnaltájt,
Az éjjeli emlékeket tartsa melegen? Még azokat is, ami fájt?
Álom gyötörte lelkem vészterhes nem is tudja, mi legyen, így hajnaltájt.
(Septolet)
Hajnal burokban
Éled, azonban
Felébred életburokban.
Egyenes út
Mára kihalt!
Peng a csend,
Esend?
(HIAQ)
Hajnalban nyomorog
Lelkem: éjjel volt gyötrelem.
Szép nap sárga hajnal!
(Anaforás, belső visszatérő rímes, önrímes)
Az új, sárga fényben, erdős sötétben bolyongok,
Az új, sárga fényben, magányomban csak bolyongok.
Az új, sárga fényben, vaksötétemben bolyongok,
Az új, sárga fényben, még emlékekben bolyongok!
(Senrjú)
Gyönyörködök én
Mai szépséges napban.
Nap-sárgult világ.
(Anaforás, belső visszatérő rímes, önrímes)
Finoman sárga a fény, sem felhő, de, még köd nincsen,
Finoman sárga a fény, köd- takarta felhő nincsen.
Finoman sárga a fény, sajnos, boldogság se... nincsen!
Vecsés, 2016. július 1. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott.
Ez az időjárás, roppantul, nagyon jő! El is...
Nem a véletlenek összejátszása és csakis…
(3 soros-zárttükrös)
Eltévedtünk az élet kövezett országútján,
Most haladunk a sors sártócsás, vizes föld útján…
Eltévedtünk az élet kövezett országútján.
*
(Septolet)
Jobb már idő,
Mínusz családfő
Nem jő.
Kiskabát kellő,
Menő!
Lelkem epedő,
Nyár jő?
*
(Senrjú)
Nekem az is jó,
Ha előbb, tavaszodik!
Tavasznyíláskor!
Vecsés, 2020. február 12. – Kustra Ferenc – íródott: Alloiostrofikus versformában.
Nem a véletlenek összejátszása és csakis…
(3 soros-zárttükrös)
Eltévedtünk az élet kövezett országútján,
Most haladunk a sors sártócsás, vizes föld útján…
Eltévedtünk az élet kövezett országútján.
*
(Septolet)
Jobb már idő,
Mínusz családfő
Nem jő.
Kiskabát kellő,
Menő!
Lelkem epedő,
Nyár jő?
*
(Senrjú)
Nekem az is jó,
Ha előbb, tavaszodik!
Tavasznyíláskor!
Vecsés, 2020. február 12. – Kustra Ferenc – íródott: Alloiostrofikus versformában.
(Anaforás, trió belső rímekkel, bokorrímmel)
Imádlak, mint hídpillér a folyó sodrását, de most a meder száraz, ó Hildegárd!
Imádlak, mint hídpillér a víz zubogását, de most a parti szélnek szól; fújdogáld!
Imádlak, mint hídpillér a víz rombolását, de most csak autókban; még, rohangáld!
(LIMERIK)
Megőrölök, kedves Hildegárd!
Szerelmünk olyan, mint egy nomád?
Elkerüljük egymást,
Mint isis, iskolát...
Kapcsolatunk, mint életlen bárd...
(Bokorrímes)
Szerelmünk tetőfokára nagyon vágyok,
Ha akarod, ezért mindent megcsinálok!
Gyere, szeretetből beléd palántázok...
(Septolet)
Gyere, hozd szerelmet,
Nekem kegyelmet,
Eleget!
Feleresztem vágyam füstoszlopát,
Építem totemoszlopát!
Magány halálsikolya,
Futásba...
(Senrjú)
Ragyoghatna már
Lelked nekem, árny nélkül!
Vágyom... fényedet.
(Sedoka)
Vágylak, mint vad szél,
Fák lombjait borzolni,
Mint zápor meglocsolni!
Vágylak, szerelmes
Szívvel, megsimítani,
Lelkedbe behatolni!
(HIAfo)
Nagyon szeretnélek!
Nélküled nincs élet,
Így életem, rothadt mocsár.
(3 soros-zárttükrös)
Gyere Cicuskám, ne várakoztass,
Esténként engemet el, Te altass...
Gyere Cicuskám, ne várakoztass!
Vecsés, 2020. október 13. – Kustra Ferenc – a szerelemről íródott: Alloiostrofikus versformában.
Imádlak, mint hídpillér a folyó sodrását, de most a meder száraz, ó Hildegárd!
Imádlak, mint hídpillér a víz zubogását, de most a parti szélnek szól; fújdogáld!
Imádlak, mint hídpillér a víz rombolását, de most csak autókban; még, rohangáld!
(LIMERIK)
Megőrölök, kedves Hildegárd!
Szerelmünk olyan, mint egy nomád?
Elkerüljük egymást,
Mint isis, iskolát...
Kapcsolatunk, mint életlen bárd...
(Bokorrímes)
Szerelmünk tetőfokára nagyon vágyok,
Ha akarod, ezért mindent megcsinálok!
Gyere, szeretetből beléd palántázok...
(Septolet)
Gyere, hozd szerelmet,
Nekem kegyelmet,
Eleget!
Feleresztem vágyam füstoszlopát,
Építem totemoszlopát!
Magány halálsikolya,
Futásba...
(Senrjú)
Ragyoghatna már
Lelked nekem, árny nélkül!
Vágyom... fényedet.
(Sedoka)
Vágylak, mint vad szél,
Fák lombjait borzolni,
Mint zápor meglocsolni!
Vágylak, szerelmes
Szívvel, megsimítani,
Lelkedbe behatolni!
(HIAfo)
Nagyon szeretnélek!
Nélküled nincs élet,
Így életem, rothadt mocsár.
(3 soros-zárttükrös)
Gyere Cicuskám, ne várakoztass,
Esténként engemet el, Te altass...
Gyere Cicuskám, ne várakoztass!
Vecsés, 2020. október 13. – Kustra Ferenc – a szerelemről íródott: Alloiostrofikus versformában.
(anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes)
Mint madárdal, szeretnék szárnyalni köd nélküli, pirkadó hajnalon,
Mint madárdal, berepülnék a lélekbe fogadó, lélek ajtódon…
Mint madárdal, szeretnék szárnyalni köd nélküli, pirkadó hajnalon.
(anaforás)
Szeretnélek, mint hegytetőn a jelzőfüst a parazsát,
Szeretnélek, együtt élnénk át a szerelem mámorát…
Szeretnélek, messzire odáznánk a lelkek halálát.
(Septolet)
Szeretnélek,
Ölelnélek,
Dédelgetnélek…
Szeretnélek, de nagyon,
Ölelnélek, de nagyon,
Dédelgetnélek, de nagyon…
De… nagyon!
(HIAQ)
Hívnálak lelkembe,
Az eszembe bevésődnél…
Magányunk elfutna!
(3 soros-zárttükrös)
A lelked nyugalmába bevinném a csendem,
Te meg közben, csendben szeretgethetnél engem!
Ez nekem csak álom, vagy a lehetetlenem?
Vecsés, 2020. október 15. – Kustra Ferenc – a szerelemről íródott: Alloiostrofikus versformában.
Mint madárdal, szeretnék szárnyalni köd nélküli, pirkadó hajnalon,
Mint madárdal, berepülnék a lélekbe fogadó, lélek ajtódon…
Mint madárdal, szeretnék szárnyalni köd nélküli, pirkadó hajnalon.
(anaforás)
Szeretnélek, mint hegytetőn a jelzőfüst a parazsát,
Szeretnélek, együtt élnénk át a szerelem mámorát…
Szeretnélek, messzire odáznánk a lelkek halálát.
(Septolet)
Szeretnélek,
Ölelnélek,
Dédelgetnélek…
Szeretnélek, de nagyon,
Ölelnélek, de nagyon,
Dédelgetnélek, de nagyon…
De… nagyon!
(HIAQ)
Hívnálak lelkembe,
Az eszembe bevésődnél…
Magányunk elfutna!
(3 soros-zárttükrös)
A lelked nyugalmába bevinném a csendem,
Te meg közben, csendben szeretgethetnél engem!
Ez nekem csak álom, vagy a lehetetlenem?
Vecsés, 2020. október 15. – Kustra Ferenc – a szerelemről íródott: Alloiostrofikus versformában.
TANQ –ban elmélkedés…
Két kézzel markolom,
Kívülről rácsot… szaggatnám…
Sír lelkem… csontvázam!
Nem akartam én már láncot,
Meg nem, elvi szabadságot…
Vecsés, 2015. május l. – Kustra Ferenc - Széles Kinga, azonos c. verse TANQ átirata. A szerző engedélyével.
Két kézzel markolom,
Kívülről rácsot… szaggatnám…
Sír lelkem… csontvázam!
Nem akartam én már láncot,
Meg nem, elvi szabadságot…
Vecsés, 2015. május l. – Kustra Ferenc - Széles Kinga, azonos c. verse TANQ átirata. A szerző engedélyével.
