{Septolet}
Lélek,
Érzelem,
Nem félek,
Nem félem…

Lelkem kitárom,
Nézek körül ködben, nem bánom…
Vágyom…
*
{apeva csokor}
Ó,
Álmom
Számlálom,
Mert köd vakít,
Mint egy véres tőr.
**

{Keresztrím}
Az emberi lélek épp' olyan, hogy nem árt neki,
Ha néhanapján, de kissé meghunyászkodik.
Olyankor jó, ha keresi a fényt távol, messzi…
Mert bebetonozódott, ködben nem látszódik.

*
Vak!
Immár
A szempár
Halott sirály.
Csak száll, tovaszáll.
**

{Kínai versforma; "Shiliuziling" Szótagszám=1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa- (x=szabad)}
Nem
Lelkemben az énem…
Sorsom üt!
Jobb lesz? Nem félem…
*

Hát
Minek
Féljek én?
Hisz itt a fény,
Mely csillagösvény.

Vecsés, 2019. április 3. – Paks, 2022. június 23.- Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. A versszakokat én írtam, az apevákat: szerző-, és poétatársam; Bauman Beatrix Bianka.

(3 soros-zárttükrös)
Sorsom, a pokol göcsörtös kövekkel kirakott talaján cibál,
Ha meg látja, szabadulnék, akkor az útjára, visszaráncigál…
Sorsom, a pokol göcsörtös kövekkel kirakott talaján cibál.
*

(Septolet)
Hepehupás,
Buckás
Életút. Széllel szembe kúszás.

Sorsom sodor
Nem kímél,
Életem nyomor,
Csak ítél…
*

(Oximoron)
A halál vigyorogva közeledett, a kaszáját hanyagul lóbálta,
Én mérgesen anyáztam, ő elment, kaszát lassan maga után cibálta.

(Senrjú)
Halál elérhet,
Nem várhatsz rá tétlenül.
Úgyis elvisz majd.
*

Csak nézem, hogy durván, csak kicsit pislákoló a világ,
És nem hiszem, hogy valaha lesz itt feloldozó világ.

Az ember gyarló,
Te lehetnél talán jó.
Jöjjön szép világ.
*

Ártatlan emberek sokszor ma, pokol bugyraiban járnak,
Sok esetben a gyilkosok is ágyban párnák között halnak.

Biztos bűnös mind?
Ártatlanság vélhető,
Cselekedj végre!
*

Úgy döntött, élethelyzetemben eluralkodik rajtam a mélabú,
De az élet szép, csak mosolyogni kell, nem jó, ha szem nedves-szomorú.

Ne légy szomorkás,
Dühös se legyél másra.
Magad javítsd meg,
*

(10 szavas)
Az elveszett lélek gyásza megmarad,
A megmaradt lélek, életbe ragad.
*
Sorsom bizony fékezhetetlen,
De mit is akarok én már öregen
*

(Apeva)
Fáj!
Elment
Túl korán,
Lelkem gyásza.
Nincs lélek donor.
*
Mit
Akarok
Idősen?
Létből kevés
Maradt… még hátra.

Vecsés, 2019. szeptember 1. – Szabadka, 2019. szeptember 27. – Mórahalom, 2020 január 16. –Kustra Ferenc József– A 3 soros-zárttükrös -t, az oximoronokat, a 10 szavasokat én írtam. A septolet és az apevák; Jurisin (Szőke) Margit munkája. Címük: ’Sorsom sodor’. A senrjú –t Farkas Tekla írta.

Az állatvilág apróságairól eredeti Baso féle tankában írt a szerzőpáros.

A fürge hangyák
Dolgoznak a rét ölén.
Erre, nincs hangyász!
Szorgos kis lények élnek,
Együtt bármit elérnek.
*
Zöld fűben hallik
A tücsökzene koncert.
Szép zöld a pázsit.
Kis hegedű a testük,
Ciripelésben lelkük.
*
Hangyák nyüzsögnek
Meleg, korhadt fatörzsben.
Ott él. Vízhiány!
Nem vár a munka rájuk.
Kész kell, legyen nagy álmuk.
*
Csodás pillangók
Kergetőznek, játszanak.
Múló pillanat.
Mozgó kis szivárványok
Tegnap még árva bábok.
*
A bogárzsongás
Betölti rétet, mezőt.
Dongó elrepült.
A szél, mit szárnya kavart,
Egy percre még itt maradt.
*
Egy tarka lepke,
Magában kóricálgat.
Széllel birkózik.
Oly távoli a Nexus,
Vélt pillangóeffektus.
*
Méhraj döngicsél,
Békésen, mézet gyűjtik.
Haszon-rovar faj.
Nem bántanak. Szépségek.
Csípéssel végbe térnek.
*
Rétre érő kert,
Lepkék táncának helye.
Madáreleség…
Szárnycsapás, csiripelés.
Gyönyör: az élet kevés.
*
Lepkék csak szállnak
Rétek és mezők felett.
Nagy a vidámság.
Mint mesében tündérek,
Napfénnyel táncra kélnek.
*
Vérre úgy vágyó,
Nagyon vad, szúnyogsereg.
Napozás, parton.
Pillanatra áll a lét
Keresi hű szerepét.
*
Pillangók tánca
Lebeg, ég és föld között.
Békesugárzó!
Reményt nevelő szárnyak,
Virgonc szellőre várnak.
*
Langy szelek szárnyán
Pillangók kergetőznek.
Nap is lenyugszik.
Lassan itt az éjszaka,
Halkul a világ szava.

Vecsés, 2017. május 24. - Mórahalom, 2017. június 24. - Kustra Ferenc József- A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: ”Apróságok értékei”!

Hétköznapi pszichológia…

(3 soros-zárttükrös)
A magányom terében egyedüli megbilincselt rab vagyok,
Jó lenne táncot ropni, de csak bilincs a párom, mit elkapok…
A magányom terében egyedüli megbilincselt rab vagyok.

Lelkem, kacarászgatva dudorász,
Tűrésem képmutató lélekmáz.
Lelkem… nincs mire, de mindenre vigyáz!
A magányhoz... készen áll, hogy jól megmász.

Magányom, a cella-életem négy sarkában rappelve mulat,
Látom, ahogy négyfelé oszlottak, nézem-vizsgálom arcukat!
Bilincsem nem ad okot aggodalomra,
Mert rozsdamentes ilyen, vég alkalomra!

(Bokorrímes duó)
Úristen! Micsoda féktelen vihánc megy a sarkokban!
Magánylétem úgy tűnik, úgy érzi, így van egy csapatban…
A sarkok nekem úgy tűnnek, nem vannak-vagyunk haragban.

Saroktól sarokig csatangol a bánatában a tudatom,
Reményt végesen elvesztette, emlékeknek él, ő lett vakom!
Itt most csapat-tudati léttel lett társas, bánatos-magányom...

Vecsés, 2020. február 09. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Szentgyörgy lovagok vagyunk, rendtagok,
Hétszáz éve újulnak lovagok.
Mi, soha nem tagadjuk meg magunk,
Hétszáz éve jó oldalon vagyunk.

Rend, szeretet, lételemünk; fontos,
Rendszeretet, ami nekünk fontos.
Fekete leplünk mögöttünk uszály,
Szeretetet, jót hirdetnünk; muszáj.

Szeretetünk a szegények iránt,
És az elesettekért, megkívánt.
Feladatunk, élő hit védelme,
Morál védelme, lovag érdeme.

Lovagok vagyunk, becsületesek,
Lovag tetteink minősítenek.
Lovagok vagyunk, példás élettel,
Isten és haza iránti hittel.

Ősi felebaráti szeretet
Áthat minket, lovagi lelkeket.
Harcunkat, erkölcsért, hitért vívjuk,
Elismerésként a jó szót várjuk.

Vecsés, 2009. december 29. – Lg. Kustra Ferenc József – a lovagrend felavatott tagja vagyok 2008 óta. Írtam: önéletrajzi írásként.