A múlt nem feledhető!

Vágyom nagyon is, de vissza nem térnek… holtak.
Tán’ van elég bajuk a kriptában… morcosak…
Vágyom nagyon is, de vissza nem térnek… holtak.

Talán nem kell mélyen a múltunkba tartózkodni
Inkább előre és a jövőt kell várni -nézni…
Talán nem kell mélyen a múltunkba tartózkodni…

Ha halkan beülsz a sorokba, mert bánat ért,
Akkor persze csendben csak emlékezz tanácsért…
Ha halkan beülsz a sorokba, mert bánat ért.

Ha rád vetül a sötétség feketés árnya,
Mond; túl leszek én rajta, a fene sem bánja…
Ha rád vetül a sötétség feketés árnya.

A múltnak legyen csak halk emlékezése,
De embernek legyen fontosabb: jövője…
A múltnak legyen csak halk emlékezése.

Vecsés, 2016. június 18. - Kustra Ferenc József – íródott; 3 soros-zárttükrösben.

Elérkezett végre, a legszebb nap az évbe.
Nézd csak, ma a nap is előbújt végre!
Ezerfelé ontja sugarát,
ezért mosolyogj hát!
Köszönt téged ég és föld.
S akik szeretnek szívből, örökkön!
A .....- a legszebb szám.
Kívánságunk számodra,
ezer rózsa hulljon utadra!
Sose légy szomorú, kerüljön messze gond és bú.
Legyél mindig vidám,
mosolyoddal űzd el mi bánt.
Ígérem fogom kezed örökké,
mint mikor karomba először érkeztél!
Szívembe zártalak, hisz te vagy nekem a fény.
Köszönjük, hogy hozzánk érkeztél!
Isten áldja minden lépted.
Bátor és erős harcos vagy, Isten látja ezt.
Mi pedig mindig óvunk téged.
Szeretettel lépsz be életed következő évébe,
körül ölelve melegséggel.
Születésed áldott napján,
azt kívánjuk számodra.
Legyen életed örömmel tele.
Lépteid kísérje szeretet,
Isten éltessen tégedet!

Legyél fehér vagy fekete,
Hatalmas vagy kicsike,
Karcsú avagy gömbölyded.
Isten tökéletesre teremtett!
Nem vagy más,
Csak egy tökéletes alkotás!
Ne hallgasd azt ki bánt,
S nem látják lelked tisztaságát.
Mosolyod legyen fegyvered,
Ha bántanak téged.
A szeretetnél nincs erősebb!
Mi legyőzhetetlenné tesz!
Ne veszítsd el önmagad soha!
Hisz tökéletesre vagy alkotva!

Hunyd le szép szemed édes gyermek,
Karomban biztonságban pihenhetsz.
Nem érhet semmi sem,
a rossz álmot elkergetem!
Legyen álmod mesésen édes,
hunyd le hát szemecskédet!
Álmodj szépet, álmodj mesevilágot,
Én lehozom neked az összes csillagot!
Hunyd le hát gyönyörű szemed,
álomba ringatlak téged.
Szép álmokat neked!

Olyan sok kérdés kavarog bennem,
s azon tépődöm szüntelen,
tyúk, vagy a tojás volt először?
Azt mondd meg nekem, Istenem!

Ha tojás volt, ki tojta azt meg?
S mikor a héja felrepedt,
mitől lehetett csirke benne,
ha kakas nem létezett?

Ha tyúk volt először, hogyan termett
és kakas nélkül hogy lehet
olyan kétrétű tojást tojni,
amelyből végül csirke lesz?

Ezernyi kérdést sorolhatnék,
amelyre választ nem lelek,
oly sok bennem a bizonytalanság,
amely fölöttem ott lebeg.

Mért nem jut kenyér sok szegénynek,
hiszen a földön megterem,
s jutna belőle bárkinek, ha
ilyen kapzsiság nincs jelen.

Uram! Ha mindent Te alkottál,
mért tűröd azt, hogy így legyen?
Mért nézed el. Hogy a gonosz győzzön
legyűrve igaz népedet?

Mért nézed azt, hogy hitükben ingva,
kétségbeesve küzdjenek?
Amíg népeden nem segítesz,
a gonosz mindent tönkre tesz.

Tehozzád szólna annyi ember!
Mért nem hallod meg, Istenem?
Mért nem látod a szenvedésünk?
Nézz ránk. Segíts meg Istenem!