Keserű mosoly ül kába fejemben,
Bensőm zubog enyhe remegésben.
Magam kis porszemnek érzem,
Ahogy néz le rám e szent perem.

Egy gondolat kopogtat fejemben,
Hogy a kormányrudat elvesztettem.
S a fellegek tovasodorják fénymesém,
Vele minden reményt, ami szép.

Épp csak igent mondtam az életre,
De most fájón hasít az elmémbe,
Hogy szabadulni már nem lehet,
Cipelnem kell súlyos terhemet.

Napra nap jön s éjre az éj,
Ez a megalkuvás nagyon kemény.
De ott ragyog a vakító fény,
A két csodás csillagteremtmény.

Ők fényesítik pislákoló egem,
Erősítik hitem, szívem s lelkem.
Utat mutatnak a csillagösvényen,
Velük teljes a világmindenségem.

2021. március

Tenger partján gyönyörködtem,
kősziklákon lehevertem,
csodáltam a hullámokat,
benne a virgonc halakat.

Messzi hajó csendben úszott,
árbócai alig látszott,
tenger zúgás elaltatott,
hozott nekem csodás álmot.

A kék égben, napsütésben,
lágyan öleltél kedvesem,
szavaid oly' édes nekem,
karjaidban énekeltem.

Ölelj, ölelj én kedvesem,
kezeimet el ne engedd,
ne legyen csak szívem álma,
szereteted megtaláljam.

Avagy: tavasz a télben…

A köd-csokrokban, gyorsan hervad a rossz látás,
Varjúraj repül… ez talán a feltámadás?

Süt
A Nap,
Köd sehol,
Éled minden.
Tavasz van talán?

Tavasz van talán?
Éled minden,
Köd sehol,
A Nap
Süt.

Így tél közepén tavaszt játszik a természet?
Meleg levegő is elárasztja légteret!

Már
Langyos
A légtér.
Tavaszt idéz
Az időjárás.

Az időjárás
Tavaszt idéz.
A légtér
Langyos
Már.

A szélroham is csak, lustán battyog, nem kelt hideg érzetet,
Kopasz erdő alatt, az avar jelenti a füvészetet.
Még dörrent is… de, hordani kell a téli ruha hegyeket…

Nincs
Sehol,
Hó se köd.
Virág fakad,
Télnek nyoma tűnt.

Télnek nyoma tűnt,
Virág fakad.
Hó se köd,
Sehol
Nincs.

Ma az udvarban tíz centis már a hóvirág,
Eltévedt a télben, cserbenhagyta... hó-világ.

Még
Tél van,
Látszat csal.
Ne örüljünk,
Várjuk ki végét...

Várjuk ki végét...
Ne örüljünk!
Látszat csal,
Tél van
Még.

Vecsés, 2016. május 24.-2017. december 30. – Szabadka, 2018. január 1. - Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a tükör- apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin, Szőke Margit. A tükör- apevák címe:”Korán jött a tavasz, vagy mégsem...?”

Rázom a kezem a zsebben,
Képzeletbeli pénz abban cserren.
Mivel a hangját nem hallom,
Rájöttem ébresztő! Álmodozom…

Budapest, 1997. december 6. – Kustra Ferenc József

Harci ló vágtat,
Lovas szeme... könnyezik.
Sorsa… követi.
*
Harci ló nem társ!
Lovas... magányos lovas.
Sorsa… követi.
*
Harci ló segít,
Ha zablája jól kezelt…
Sorsa… követi.
*
Harci ló párja,
De sorsa zablát rángat!
Sorsa… követi.
*
Harci ló is sír,
Közben, erőből vágtat!
Sorsa… követi.
*
Harci ló érti,
Menekvés nincs gazdinak…
Sorsa… követi.

Vecsés, 2020. november 26. – Kustra Ferenc József – íródott: senjrú –fél haiku láncos- csokorban.