Zsoldos vagy, vagy nyomozó?
Enyém leszel pont ma, jó?
Lelkemben nincs félelem,
szívemet mellékelem.

Étkemben te vagy a só,
rab vagyok, s te vallató.
Nélküled nem létezem,
érezzed a két kezem.

Pillantásod átható,
egy csók tőlem kapható.
Rajtad tartom két szemem,
s vizslatom mit is nézel.

Zizzen most a csók hajó,
eső vagyok, s te a tó.
Lelkedben sütkérezem.
hjajj, de miért én teszem,

Angyal vagy és hangadó,
jóságod szív szaggató.
Nagy mosoly száll képeden,
arkangyal vagy énnekem.

Lett neked már adva szólam,
kedvedre talán hat a rózsa.
Arcod nézem éjjeken át csendesen,
hogyan szuszogsz élsz.e még kedvesem.



.

Nincs arra szó, hogy mit érzek irántad,
szívemmel, lelkemmel szeretlek, imádlak.
Benned van minden szeretetem,
az életemet adnám teérted kedvesem.

Szavakkal kifejezni sem lehet,
az irántad érzett szerelmemet.
Öröm táncot jár szívem,
mikor rád gondolok kedvesem.

Itt vagy mellettem és ölelsz engem,
csókjaiddal alszom el minden este.
Karjaidban boldog vagyok veled,
magadhoz szorítasz el nem engedsz.

Érted élek fogd erősen két kezem,
te vagy minden álmom el ne engedd.
Karodba bújva megnyugvást találok,
ölelésed maga a megtestestült mámor.

Bújok hozzád szerelmesen kedvesem,
karjaid közt boldogságtól epedek.
Szoríts magadhoz ölelj szorosan,
érezzem szerelmed minél jobban.

Mellkasodra hajtom fejemet,
hallom szíved milyen hevesen ver.
Szíved, szívemmel együtt dobban,
boldogságom melletted határtalan.

Kezed a kezemben, szíved a szívemben,
minden érintésben veled teljes az életem.
Szeretet adni a legjobb a világon,
szeretet kapni igazi álom.

Barna szemed csillog a fényben,
úgy ragyog mint a nap az égen.
Éjjeli égbolt csillagok fényében,
este a holdfény tükrében.

Mint hegedű húrján szívem dallama,
neked szól nappal, s érted éjszaka.
Szerelem, mely nem varázslat,
végtelen, s örök Isten is megáldja.

Dalol a szívem, mert érzi szívedet,
szíved melegét, a szerelmedet.
Dalol a lelkem, mert érzi lelkedet,
lelked melegét, szíved szerelmét.

Milyen szép ezt átélni, szerelmedet élvezni,
tudni, hogy szeretsz szerelmedet érezni.
Élvezni testedet, megadó lelkedet,
örömnek kitenni szerető szívemet.

Boldogságot adok mert szeretve szeretsz,
boldogságot kapok mert szeretve szeretek.
Olyan szép az élet, ha van kiért élni,
ha boldogan szerethetsz nem kell már félni.

Könyvemet rég belepte a por,
És rejti buzgón az alagsor.
Lapjai közt a levegő sem jár,
Csak nyomtatja egy üres pohár.

Pedig benne megannyi dal ragadt,
Elvágták a selyemből szőtt életfonalat.
S ahogy íróját magához rendelte az Úr,
A könyv azóta ott van; szótlanul.

Szeretünk valakit valamiért egy életen át,
lelkünkben ezer fokon ég a vágy.
Ábrándok, oly sokszor bolond remények között, találunk lelki örömöt.

Szeretünk akkor is ha úgy érezzük,
nincs tovább mert a szeretet a fellegekbe emel.
Igaz a mulandóság néha jeges újjal cibál,
a múló idő gyakran sírni lát.

Összezúz néha belehalunk,
mégis forró lánggal élve szeretni akarunk.
Szeretünk valakit valamiért egy életen át,
akkor is ha néha fáj.

Szeretünk ezer fokon, őrült szenvedéllyel,
néha belezuhanva a szomorúság vermébe. Csalódások néha a bánat útján járunk,
ahol sorra elvérzik összes álmunk.

Szeretünk hol megkeseredve, hol boldogan,
hol bolondozva, hol véresen komolyan.
Szeretünk valakit valamiért egy életen át,
lelkünkben ezer fokon ég a vágy.