Ha elfogy a papír és tinta,
Majd ujjammal írok homokba;

Ott hagyom a lelkem nyomokba.
Lesz, ki talán el is olvassa.

Ujjam toll-pótló homok rovó,
Elmálló szólenyomat adó.

Poéta volnék...vagy mifene?
Hát ujjammal írok kifele!

Dunatőkés, 2024. június 28.

Hold-varázs ragyog
Sápadt csillagok között.
Kerekded élmény!
Felhőtlen a fényözön,
Hatásában nincs közöny.

Telihold-szépség,
Éji égen gömb mosoly.
Fotogén-arcú.
Sok szem most eget figyel,
Alvást csak hajnal hoz el.

Megállt a szellő, csüng a levél,
Lombos árnyékban tétlen henyél.
Délibáb réten ringva regél,
Kenyeres álmot kalász remél.

Szárad a széna, szomjas a rét,
Tikkad a föld és petyhüdt a lét.
Izzad a folyó, osztja vizét,
Hálás az erdő, issza levét.

Harmatgyöngy érik nád levelén,
Pihen sok madár fáknak ölén.
Fülledt a nap, forr dél küszöbén,
Ropog a hőség ház tetején.

Verejték csillan, kábul a nép,
Lassul a tempó, fullad a gép.
Olvad az utca, bágyadt a kép,
Tüzel a Nap, most porondra lép.

Búj el a hűsre, mint a madár,
Hőség ha tombol példával jár.
Sziesztázz délben, friss ital vár,
Szundítsál egyet mint a lajhár.

Félénk egy állat,
Szalad, mint a fürge nyúl...
Hangradar füles.
A terep bunda rejti,
Iszkol ha veszélyt sejti.

Állatnak nem árt,
Zamatos zöldet kedvel.
Rágcsáló fajta.
Ha kertedbe beszalad,
Zöldség ott ép nem marad.

Tavaszt híresztel,
Gyarapodás jelképe.
Szapora...mint nyúl.
Kurta farkú kis tüzes,
Hol a tojás nyúlfüles.

Délceg fa árnyéka már régen csonkított,
Viharok villáma testébe harapott.
Vicsorgó szelek az ágait szaggatják,
De erős a gyökér ősi fát megtartják.

Ellent áll időnek sarjad a hajtása,
Legény még a talpán,van neki tartása.
A Korona hűst ád nemzet-t csemetéknek,
Hitet és erőt az összes levelének.

Jó földbe hullott a szép Csodafa magja,
Ármányok őrlője nem fogott ki rajta.
Mélyre nyúl gyökere, őrzi múltját hűen,
Istent dicsőítve megmarad jövőben.

Dunatőkés, 2024. június 26.