- A szívem remél, amíg csak dobban,
a jövőről a jót - csak valót szomjaz.
Álmodik rózsákat, tündérszép kertet,
tűzvörös szirmokat, féltve őrzött percet.

Napfényben lángoló, parázsló szemed,
ezeregy éjszakán - kitáruló szíved.
Szemednek tükrében a fénylő nap sugarát,
kezed érintését, ajkadnak mosolyát.

- A szívem remél, amíg csak dobban,
néha álmodik, hogy rajzolok a porban.
Rajzolom lépteim, miben nincsen lábnyom,
úgy járom utamat, hogy senki meg ne lásson.

Suttogom titkaim, s féltve őrizem,
megtört szívemen reményem tépkedem,
nélküled nincs semmim, én sem létezem,
nem dobban a szívem, elaludt édesen.

Mesélek egy szívről:
- Aluszik csendesen, álmodik, hogy él
- Tündérszép kerteket!

Mindig piti, senki emberektől
Függött sorsom. Nekem bizony ettől
Nem sikerült soha szabadulnom
Így mindig kísértett a rossz sorsom.

Alkoholisták voltak, én meg nem.
Így aztán választásom nem volt, sem
Jó kitörési lehetőségem,
Hogy kamatoztassam tehetségem.

Ez van, mert az idő nagy kerekét
Visszafordítani, vagy szellemét
Megváltoztatni most már nem lehet,
Így marad minden… bevégeztetett.

Budapest, 2000. július 4. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás

(HIAQ)
Őszelőben hűvös
Szél grasszál már erre-arra.
Pad… még szerelmet vár.

Nyoma veszett a forró nyárnak, hűvös szél táncot jár.
Didereg a pad, szerelmes párokra hiába vár.
Nyoma veszett a forró nyárnak, hűvös szél, táncot jár.

Nyár,
Álom
Nem csüng már
Fák ágain.
Ősz mindjárt itt lesz.

Ősz mindjárt itt lesz.
Fák ágain
Nem csüng már
Álom,
Nyár.
*

(10 szavas)
Nyári éj emlékei már eltűnőben,
A heves szenvedély már fékeződőben.

Csóktól fűtött nyári éjszakák, már csak szép emlékek,
Kósza szellő szárnyán messze szálltak a szenvedélyek…
Csóktól fűtött nyári éjszakák, már csak szép emlékek.

Ősz.
Szépül,
Éled már.
Levél zizeg…
Fújdogál a szél.

Fújdogál a szél,
Levél zizeg,
Éled már.
Szépül,
Ősz.
*

(sedoka)
Nap, langyos sugár
Kibocsátására is
Alig képes. Idő hűl.

Őszben, nincsen már
Nyári meleg. Szél is hűt.
Hideg eső közeleg.

Nap sugara sápadt, szél háborog, várható eső.
Hűvös már az idő, elkel a kendő s az esernyő…
Nap sugara sápadt, szél háborog, várható eső.

Nap.
Süt még,
Sugara
Sápadt kicsit.
Lassan csókol már.

Lassan csókol már,
Sápadt kicsit.
Sugara
Süt még.
Nap.
*

(Oximoron)
Őszi hűvösben még meg lehetne izzadni,
Ha a szerelem még föl tudna támadni…

Életed őszében is lehetsz szerelmes,
Ha szívedben van még szeretet s nem jeges…
Életed őszében is lehetsz szerelmes.

Tűz!
Sárga,
Vöröses.
Szívekben él,
Mint levél a fán.

Mint levél a fán,
Szívekben él.
Vöröses,
Sárga
Tűz.
*

(Bokorrímes versszak)
Könyörgő vágy-áhítat még fölérhet az égig,
De nem tudni, csók kitart-e a beteljesülésig.
Az kellemetlen, ha a szenvedély csak félig…

Az égig érő vágyak, beteljesülésre várnak...
Hazudik-e a remény, és maradnak csak ábrándnak?
Az égig érő vágyak, beteljesülésre várnak...

Csend.
Az ősz
Szép remény -
Álmos élmény.
Beteljesülés?

Beteljesülés?
Álmos élmény,
Szép remény -
Az ősz.
Csend.
*

(HIAfo)
Őszidő, rosszalja!
Lemondás ideje,
Emberekben vannak vágyak.

Ősszel a szív szeretetért kiált! Mert nagyon fázik.
Elnémul a vágy, elmúlás gondolata burjánzik…
Ősszel a szív szeretetért kiált! Mert nagyon fázik.

Fáj.
Most is
Hideg van.
Elmúlsz lassan.
Jön a borússág.

Jön a borússág,
Elmúlsz lassan.
Hideg van.
Most is
Fáj.
*

(Kínai versforma = „Zhuzchici” 7,7,7,7 = Rímképlet aaxa)
Levél is kezd hullani,
Erdőág kopaszodni.
Szerelem ideje múlt…
Ki akar itt, megfázni?

Csupaszodnak az ágak, hullnak a fonnyadó levelek.
Az ősz elűzte a nyarat, vele tűntek a szerelmek…
Csupaszodnak az ágak, hullnak a fonnyadó levelek.

Egy
Levél -
Marad csak,
Semmi más sem.
Minden földre hull.

Minden földre hull.
Semmi más sem
Marad csak,
Levél -
Egy.
*

(Kínai = „Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
A
Szenvedély ön-magánya
Téblábol
A szélben fázva.

A magányos szív, hideg szélben csak vacog...
A szenvedély s a vágy fázósan toporog…
A magányos szív, hideg szélben csak vacog...

Szív.
Magány.
Szomorú
Fájdalmas lét,
Szerelem nélkül.

Szerelem nélkül
Fájdalmas lét.
Szomorú
Magány.
Szív…
*

(Haiku)
Sárga levelek,
Nagyobb színváltozatban!
Avar színes lesz!

Látnod kell a csodát, az ősz végtelen szín kavalkádját.
Élvezd a sárga, zöld és barna szín minden árnyalatát…
Látnod kell a csodát, az ősz végtelen szín kavalkádját.

Szín.
Csoda
Őszben… szép
Zöldessárga.
Remény foltjai.

Remény foltjai.
Zöldessárga
Őszben szép,
Csoda
Szín.
*

(TANQ)
Tarka ruhájában,
Illeg-billeg már az erdő.
Szél, levetkőzteti!
Szerelem, reszketve figyel,
Majd, egy jó nyarat kiikszel.

Nem fél! Színes ruhát ölt az erdő, táncol, mint a kis menyecske.
A szél, ruháját tépi, nászra kéri... mosolyog szája csücske.
Nem fél! Színes ruhát ölt az erdő, táncol, mint a kis menyecske.

Nincs
Félsz már,
Csak játék.
Vidám táncok,
Szélnek hűsében.

Szélnek hűsében,
Vidám táncok.
Csak játék.
Félsz már
Nincs.
*

(Tanka)
Sötét reggelnek,
Köd lett a pelerinje.
Vaksi utazás.
Levélhullás, már zizeg.
Pad árva, már nem piheg…

Vecsés, 2017. január 4. – Szabadka, 2018. május 5. – Mórahalom, 2018. június 11. – Kustra Ferenc József- én írtam a 11 féle alapot, alájuk a 3 soros-zárttükrös –t (címük: „Az ősz elűzte a nyarat”) Jurisin (Szőke) Margit. A tükör apevákat írta: Farkas Tekla.

De jó a sok ó, az olyan megkapó!
Ha kedvesem simuló, odaadó és nem nagy az ego.
Szeme ha rám tekint csillogó és nem fakó.
Szája édesen csókoló és nem oly' hideg, mint a hó.
Karja szorosan átkaroló és nem távoltartó.
Keze bársonyosan simogató és nem durva posztó.
Hangja kedvesen búgó, muzsikáló és nem elutasító.
Fürtjei mint a rugó, kunkorodó és nem kisimuló.
Illata csábító, mámorító és nem orrfacsaró.
Jelenléte megnyugtató és nem zavaró.

Aki megbízható és nem széltoló.
Aki igazmondó és nem mesemondó, hazudozó.
Aki szorgoskodó és nem naplopó.
Aki illemtudó és nem tapló, tuskó, surmó.
Aki számára fontos a diszkréció és nem kidumáló.
Aki mértéktartó és nem nagyivó.
Aki egy cukorborsó és nem gúnyolódó.
Aki jóravaló, odaadó, szavatartó és nem áruló, kígyó.
Aki óvó, imádó és nem bántó, gátló, én is dettó.
Aki hódító, vonzó, kitartó fickó, az méltó és pont hozzámvaló.

Érzései időtálló és nem tavalyi hó.
Tudom az ilyen ember ritka, mint a fehér holló.

Ó, ez alig hihető, pedig mondom ilyen Ő!
Így lett az óból Ő.

Siófok, 2023. augusztus 18. - Gránicz Éva

/Ima/

Aki dalolsz a némaságban,
Tanítasz bennünket hangtalan,
Fény - értelemre vezess csendben,
Hogy léptem mindig jót reméljen.

Útjaimon hadd tanuljam meg,
Más céljában mi rejtezik meg.
A kezem legyen szelíd, nemes,
Érintése gyengéd és kegyes.

Nyelvem hadd szóljon tiszta hangon,
Lélekből, ne haragból, bántón.
Ne ítéljek senkit könnyelműen,
Engedd, hogy én csak figyeljek csöndben.

Ne hagyd, hogy fájdalmakat hagyjak,
Legyek forrása, napnak, dalnak.
És ha majd egyszer hazatérek csendben,
Helyettem tovább csak az Ének éljen.

Siófok, 2025. május 23. - Gránicz Éva - Írtam: Ausztrál őslakosok ima-éneke alapján.