Idő 
Értékelés 
Értékelés A nagy gondolkodókról már régen is azt tartották, hogy egyetemes,
De ő meg a gondolatával együtt is csak egy ember, aki személyes…
A legbiztosabb jele annak, hogy létezik intelligens élet a Földön
Kívül az, hogy nem próbáltak kapcsolatot keresni... kör a gabonaföldön?
Lett egy korszakos alkotó ötletem,
Terjesztem is mindenkinek… kinek nem…
Figyelem és látom, hevesen terjed, mint tűzvész a záporban,
Figyelem, nem tudom megfejteni, mért élek lelki nyomorban?
A jövendőbeli jogász most vizsgázik, az államvizsgán.
- Mi a bigámia büntetése? - kérdi tőle a bíró.
- Két anyós, kik söprűn versenyeznek, egymást folyvást lehagyván...
A fiú átöleli a lányt a parkban, és a fülébe súgja:
- Drágám, mondj legalább két szót, ami örökre összeköt bennünket!
- Terhes vagyok... kiabálja sírva-ordítva!
Sokakkal előfordul, hogy valaki fontosnak, oly' sikeresnek érzi magát,
Közben kicsinyes érdekei uralják... szerencséje adja ennek látszatát..
A munka élteti az embert, egyet nem... a lógós senkit,
A pihenés meg nem ölt még meg, bármennyit döglött is... senkit!
Most nem is tudom eldönteni, hogy az élet ezért rossz-e, mert rövid
Vagy azért mert nagyon rossz, egész életemben a jó csak ultrarövid...
Kezdetben vala volt a semmi. Majd az Úr mondá: "Legyen világosság!"
Továbbra is vala semmi, de az én Uram... immár az iszákosság.
Ha a papok hisznek Istenben, akkor miért van templomokon több villámhárító?
A hit ereje, mindenható, de a villámnak, templom belecsapásra csábító?
A hisztéria kínos, alattomos és elterjed, főleg női betegség!
A nő kapja meg és a férfi hal bele! Vagy életbe lép a megszökésség...
A munka azoknak való, akik nem tudnak horgászni.
De ott büntetlenül lehet sörözni és szunyókálni...
Vecsés, 2020. december 16. – Kustra Ferenc József - íródott oximoron csokorban. Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció, ám, nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
Harcokban veszteség mindenkit érni fog,
Fájdalmas akkor, amikor ezt felfogod.
De ha küzdened kell, tedd oda magadat,
Ne hagyjad, hogy legyőzzön bármely pillanat.
A harcban győzhetsz, ha nem ismersz félelmet, kegyelmet,
De, hogy Te győzzél, bizony ismerned kell az életet.
Ne is gondolj arra, hogy a vesztés is lehetőség,
Neked csak a siker, ami egy adott eshetőség.
Ha jó harcos vagy, akkor szíved ettől hevesen dobog,
Küzdj, ne kímélj semmit, ha elkerülhetetlen a dolog.
Harc és csata, sok-sok van csak jönnek, mennek,
Kik ezt teszik, azok bizony mind emberek.
Vecsés, 2012. február 1. – Kustra Ferenc József
Fájdalmas akkor, amikor ezt felfogod.
De ha küzdened kell, tedd oda magadat,
Ne hagyjad, hogy legyőzzön bármely pillanat.
A harcban győzhetsz, ha nem ismersz félelmet, kegyelmet,
De, hogy Te győzzél, bizony ismerned kell az életet.
Ne is gondolj arra, hogy a vesztés is lehetőség,
Neked csak a siker, ami egy adott eshetőség.
Ha jó harcos vagy, akkor szíved ettől hevesen dobog,
Küzdj, ne kímélj semmit, ha elkerülhetetlen a dolog.
Harc és csata, sok-sok van csak jönnek, mennek,
Kik ezt teszik, azok bizony mind emberek.
Vecsés, 2012. február 1. – Kustra Ferenc József
(3 soros-zárttükrös)
Már régen fölismertem, hogy a koporsóm az életem ladikja,
Egyben a kalodám is, mert a láncokkal bele vagyok koncolva…
Már régen fölismertem, hogy a koporsóm az életem ladikja.
Úgy is érzem magamat, mint aki az életben föl van koncolva,
Szakíthatatlan láncokkal, hogy ne maradjon üres az ladikja…
Úgy is érzem magamat, mint aki az életben föl van koncolva.
A lélekfájdalomtól csak hörgök, mint kinek tüdőgyulladása van,
Erre orvos nincs, gyógyszer segítség nincs, csak változtatási vágyam van…
A lélekfájdalomtól csak hörgök, mint kinek tüdőgyulladása van.
(Senrjon)
Éltem saját koncában,
Éltem ladikjában utazok.
Szél fú’ ladiknak!
Éltem nagyon hullámzik,
A ladik meg dobál engemet.
Így hova jutok?
Éltem, már jó hosszúra
Sikerült, eddig is… Még mi lesz?
Ladik még bírja!
Könyörgők én kikötve is a kegyetlen sorsomnak,
Adjon már kegyelmet, az öreg, lassan elmúlónak!
Mért is jó ennek, hogy vele egy sorban csak szenvedek,
Holott tudom, nélküle, sokkal jobb ember lehetek…
(3 soros-zárttükrös)
Tudom, hogy ez a trágya élet, másoknak a mocskos hagyatéka,
Pedig én itt, nem is tehet semmiről, mondom múltba belelátva…
Tudom, hogy ez a trágya élet, másoknak a mocskos hagyatéka.
(Bokorrímes)
Átkozott lettem, így születésem óta elátkozott vagyok,
Le vagyok láncolva, pedig tán' jó lenne… ha arcomba marok…
Átok elől nincs menekülés… egy lehet! Élek vagy meghalok!
Vecsés, 2020. november 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában, ami azt jelenti, hogy a vers, téma-azonos de, különféle szerkesztésű versszakokból áll össze!
Már régen fölismertem, hogy a koporsóm az életem ladikja,
Egyben a kalodám is, mert a láncokkal bele vagyok koncolva…
Már régen fölismertem, hogy a koporsóm az életem ladikja.
Úgy is érzem magamat, mint aki az életben föl van koncolva,
Szakíthatatlan láncokkal, hogy ne maradjon üres az ladikja…
Úgy is érzem magamat, mint aki az életben föl van koncolva.
A lélekfájdalomtól csak hörgök, mint kinek tüdőgyulladása van,
Erre orvos nincs, gyógyszer segítség nincs, csak változtatási vágyam van…
A lélekfájdalomtól csak hörgök, mint kinek tüdőgyulladása van.
(Senrjon)
Éltem saját koncában,
Éltem ladikjában utazok.
Szél fú’ ladiknak!
Éltem nagyon hullámzik,
A ladik meg dobál engemet.
Így hova jutok?
Éltem, már jó hosszúra
Sikerült, eddig is… Még mi lesz?
Ladik még bírja!
Könyörgők én kikötve is a kegyetlen sorsomnak,
Adjon már kegyelmet, az öreg, lassan elmúlónak!
Mért is jó ennek, hogy vele egy sorban csak szenvedek,
Holott tudom, nélküle, sokkal jobb ember lehetek…
(3 soros-zárttükrös)
Tudom, hogy ez a trágya élet, másoknak a mocskos hagyatéka,
Pedig én itt, nem is tehet semmiről, mondom múltba belelátva…
Tudom, hogy ez a trágya élet, másoknak a mocskos hagyatéka.
(Bokorrímes)
Átkozott lettem, így születésem óta elátkozott vagyok,
Le vagyok láncolva, pedig tán' jó lenne… ha arcomba marok…
Átok elől nincs menekülés… egy lehet! Élek vagy meghalok!
Vecsés, 2020. november 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában, ami azt jelenti, hogy a vers, téma-azonos de, különféle szerkesztésű versszakokból áll össze!
Pedig érdemtelen vagyok rá…
Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem,
Mert ez a mostani a végső lehetetlenem…
Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem.
Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött,
A csendem a semmi, addig körözött, míg lelkembe nem öltözött…
Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött.
Minden ember ki öregszik, az öregségével, rohan a nagy semmijébe,
Ezzel a léte kiteljesedik, az élete végzetes semmiségébe…
Minden ember ki öregszik, az öregségével, rohan a nagy semmijébe.
Pedig öregek között többen is vagyunk, kik talán jobb sorsra érdemesek,
A sorsok azonban összefogtak, így aztán mi lettünk az érdemtelenek…
Pedig öregek között többen is vagyunk, kik talán jobb sorsra érdemesek.
Az újra törekvő vágyam, talán célszerűbb, ha immár végleg elengedem,
Az idő és így az öregség sem áll meg, létem, sorsom a tehetetlenem…
Az újra törekvő vágyam, talán célszerűbb, ha immár végleg elengedem.
Vecsés, 2019. szeptember 7. – Kustra Ferenc József - íródott: 3 soros-zárttükrös versformában. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az! Ráadásul az ízlésünk sem ugyanaz!)
Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem,
Mert ez a mostani a végső lehetetlenem…
Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem.
Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött,
A csendem a semmi, addig körözött, míg lelkembe nem öltözött…
Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött.
Minden ember ki öregszik, az öregségével, rohan a nagy semmijébe,
Ezzel a léte kiteljesedik, az élete végzetes semmiségébe…
Minden ember ki öregszik, az öregségével, rohan a nagy semmijébe.
Pedig öregek között többen is vagyunk, kik talán jobb sorsra érdemesek,
A sorsok azonban összefogtak, így aztán mi lettünk az érdemtelenek…
Pedig öregek között többen is vagyunk, kik talán jobb sorsra érdemesek.
Az újra törekvő vágyam, talán célszerűbb, ha immár végleg elengedem,
Az idő és így az öregség sem áll meg, létem, sorsom a tehetetlenem…
Az újra törekvő vágyam, talán célszerűbb, ha immár végleg elengedem.
Vecsés, 2019. szeptember 7. – Kustra Ferenc József - íródott: 3 soros-zárttükrös versformában. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az! Ráadásul az ízlésünk sem ugyanaz!)
A szegénységről…
Szegény embernek, az ő bőre alatt szúk vájkálnak,
A feje tetején meg, harkály csőrök kopácsolnak.
Szegénység érdem?
Mely’ filozófiákban?
De a nincs nagy-úr!
*
Aki éhezik
Hallgatja gyomorkorgást.
Irritáló zaj!
*
A korgó gyomor,
Biz' nem jó tanácsadó!
Zavart gondolat…
*
Nem áll a jogában kikérni magának,
Ezt az örökre áldatlan állapotot?
Nincs lehetősége kilépni ebből a kalitkából,
Hogy szabadon és nagyot merítsen az élet kútjából…
*
Sorsa ládája
Fedele rá van csukva.
Rozsdás zsanérok…
Vecsés, 2015. május 15. - Kustra Ferenc József – íródott: Versben és senrjú -ban…
Szegény embernek, az ő bőre alatt szúk vájkálnak,
A feje tetején meg, harkály csőrök kopácsolnak.
Szegénység érdem?
Mely’ filozófiákban?
De a nincs nagy-úr!
*
Aki éhezik
Hallgatja gyomorkorgást.
Irritáló zaj!
*
A korgó gyomor,
Biz' nem jó tanácsadó!
Zavart gondolat…
*
Nem áll a jogában kikérni magának,
Ezt az örökre áldatlan állapotot?
Nincs lehetősége kilépni ebből a kalitkából,
Hogy szabadon és nagyot merítsen az élet kútjából…
*
Sorsa ládája
Fedele rá van csukva.
Rozsdás zsanérok…
Vecsés, 2015. május 15. - Kustra Ferenc József – íródott: Versben és senrjú -ban…
