Szófelhő » Kezed » 9. oldal
Idő    Értékelés
Te vagy... nők legjobbika, Aliz!
Anyád tartja, hogy még ne palizz?
Lehetnénk mi egy pár.
Benne repertoár...
Anyád, biztos félt: kezem tapiz.

Bár anyám félt, s ellened lázít -
Széltől is óv ő… de mit számít!
Én már alig várom,
Hogy legyél a párom.
Szerelmedtől szívem nem tágít!
*

Nélküled, doh-szagú az élet,
Találjuk már meg a békémet...
Legalább presszóznánk...
Beindulna "csatánk"...
Érezném, hogy szívem ölelhet.

Érted égő vágyak átjárnak –
Belehalnék, ha nem látnálak…
Leljük meg a békét,
Szívünk érintését.
Presszónál, vagy bárhol… várnálak!
*

Nők legjobbika, Te vagy Aliz!
Te szolgáltatnád, ami: nő-íz!
Foghatnánk kezünket,
Mutatnánk lelkünket.
Lehetne, életünk továbbvisz?

Te vagy a megtestesült álmom,
Lelkem Feléd boldogan tárom.
Vedd kezedbe kezem,
Maradj mindig velem...
Helyem csak melletted találom.

Vecsés, 2019. március 8. – Pápa, 2023. július 2. - Kustra Ferenc József – romantikus LIMERIK csokornak írtam. A párosok, szerző-. és poéta társam, Nagyné Vida Renáta írása.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 442
Te is ugyan úgy jöttél világra,
mint más. Épp olyan meztelen!
Hiába varratsz díszes ruhákat,
jellemed akkor is értéktelen.

Ha el tudsz menni egy nincstelen mellett,
ki éhes, s mégsem kér kenyeret
s lenézed, sokkal rosszabb vagy nála,
mert azt sem tudod, hogy mért ilyen!

Amikor dúskálsz ezernyi jóban,
s két kézzel szórod a pénzedet,
más verejtékén felhevülve,
ne mondd nekem, hogy így helyes!

Hiába vagy te büszke, gőgös,
s nyílik az ajtó százfele!
Téged is elér majd a végzet,
s épp úgy sújt rád a sors keze,

mint azokra, kik most porba hullva
néhány forintért küzdenek,
hiába van most tengernyi pénzed!
Van, amit pénzért nem vehetsz!

Amikor tested görcsbe rántja
kínzó, égető fájdalom,
s nem tudsz már többé semmit adni,
mondd csak? Ki ül az ágyadon?

Lesz-e majd, ki a kezedet fogva
letörli könnyed arcodon?
Vagy fizetett szolga gépies kézzel
törli, mikor már ráfagyott.

Akkor fogod majd szánni-, bánni,
mért voltál olyan mostoha,
s hiába sírsz, nincs visszaút már,
rég belepte a gaz, moha.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 343
Azok a bűvös hajnalok,
amikor tétova kézzel
végigsimított arcomon,
csöpp kezed, az volt az élet.

Azt mondtad halkan, suttogón:
Ölelj át Anya! Hisz félek.
Tudod, ha hozzád simulok,
olyan jó meleget érzek.

Mintha egy puha takaró
lenne a bőröd most nékem,
csöppnyi szívem most úgy dobog!
Hadd bújjak hozzád egészen.

Most is hallom, hogy suttogod:
Anya! Én szeretlek téged!
S mint apró csengő, a kacajod
úgy száll messze a légben.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 912
Írok én a szemetelő, szitáló esőben,
Ücsörgök, a parki ernyő alatt kőszékemben
Egyik kezemmel megfogva, bízok az ernyőben.

Agyamból, szinte betűpermet hullik,
Vágyam, hogy most írjak, biz' el nem múlik!
Írok én szitáló esőben és szitáló gondolatban,
Le is írok mindent, őszintén, de nem álnok fondorlatban.

Ma már rég nem lúdtollal írok,
De golyósok, bizony kifogyók!
Olyankor betétet gyorsan cserélek,
Mert gondolatok útról még letérnek…

Írni, akkor kell, ha eszedbe jut valami,
De akkor gyorsan, papírra le kell karcolni,
Mert különben kiderül, emlékezet bizony rövid,
A legjobb gondolat is elszáll, lelép, marad semmid.
.
Legyen kezed ügyében mindig cetli és ceruzacsonk,
Ezek kicsik, nagy helyet nem foglalók, és már írhatod…

Én lefekvéskor mindig egy kicsit olvasok,
De közben van, hogy öt verset is előrántok,
Mert megszáll az ihlet, ki kell adnom magamból.
Fekve megelevenedik golyóstollamból…

Én csak fogom finoman toll szárát
Ő meg szántja a betű vonalát.
Elálmosodni, majdan csak ezek után lehet,
Mit leírtam, az olvasók örömére…? Mehet!

Az én kezem ügyében kicsi gyertyacsonk is van,
Mert hátha ott ragadok lelkemben, egy kunyhóban!

A sötétben is erőt ad a kis csonk, lángra gyúl,
És bennem így sok romantikus gondolat kigyúl.
Aztán, ha a láng a már piciny testébe belemar,
Akkor vége, az aprócska tűz el is alszik, hamar.
Elhamvadó láng haloványodó fényénél
Még azért, gyorsan írok, majdnem vaksetétnél.

Vecsés, 2015. április 29. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 555
Ó, Te vágyott Istennőm, Dorka!
Csigázhatnád... az ember vágya…
Vérem föléledne,
Buzgalomba menne.
Csókolgatnám kezed… imádva!

Ó, Te vágyott Istennőm, Dorka!
Puszilnék vágyat homlokodra.
Vérem vágyba lenne,
Buzgalmam… éledne.
Simítanám hajad, jól hátra.

Ó, Te vágyott Istennőm, Dorka!
Oldottan ülnék, kanapéra.
Lelkem buzgólkodna,
Eszem futkorászna.
Közel ülnénk, életre várva.

Vecsés, 2021. június 2. – Kustra Ferenc József – íródott romantikus LIMERIK csokorban.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1507