Sietős léptek a városi sétányon,
Szemlélem, és közben pihenek egy padon.

Felpörgött az áhított péntek délután,
Végre hétvége jön strapás napok után.
Élet-utak ütköznek közömbös utcán,
Hűvös minden tekintet...más volt hajdanán.

Kis szabadság felé, sietős nagy léptek,
Ám leláncol a rendszer, túlhajszolt az érdek.

Siet az élet, fogyóban az idő,
Rohanós az ember, így ma a menő.
Mindenki küzd, de túl kevés a nyerő,
Mire felocsúdunk, már ráncunk kinő.

Álom mérce, hiú vágyak...sérülékeny képlet,
Nem oly szép e fejlődés, ha távol száll a lélek.

Lenge szellő fúj,
Hajkócos cirógatás.
Estéli friss lég.
Hűtött ital jólesik,
Munkanap ha letelik.

Tompuló fények,
Lazac-színes felhő száll.
Esti frissesség.
Lélek-békével itat,
Szép nyáresti hangulat.

Hold sárgulóban,
Lámpásokat gyújtogat...
Nyáresti békét.
Ellazuló ábrándok
Kitárnak szív-ablakot.

Nyitott ablakon
Beoson az éjszaka...
Bizsergő dallam.
Tücskök, békák éneke
Esti tájnak népzene.

Harsan a vidék, szólal a kakas,
Ébredjél tüstént ne legyél avas.
Csillan a hajnal, dala madaras,
Kinek van dolga, korán szorgalmas.
Ha izzad a hőség, lehetsz nyakas,
Ám tetted útja kevésbé vajas.

Hogyha a Nap fent már tüzet okád,
Könnyen megütheted majd a bokád.
Nap hevén vörösre ég a pofád,
És nem segít rajtad kalap-komád.
Örülsz, ha elkerül a hőgutád,
Hol a hűvös árnyék enyhülést ád.

Sok ember dolga a nyáron leáll,
Ki a hűsön pilled, henyél és hál.
A bölcs egyén korán munkába áll;
Mire a tűző Nap magasan jár,
Szorgalmas tette rég mögötte áll.
A jó gazda így példával szolgál.

A művelt nyugat gőzerővel készül az oroszok ellen, az Ukrán háborúba… TV -k harsogják!

(leoninus trió)

Monotonon elmúltak a fiatal évek s közelednek a vég évek.
Vannak, akik totálisan megváltoztak, mit rosszul-élni hajlamosak.
Szép az élet, de ez keveseknek adatik meg és ennek lényege meg…

Nekem irtó nagy szerencsém, hogy a szívem bírja, lelkem meg okos adjutánsa.
Éltem ágai persze már párszor arcon vágtak, de hű híve vagyok hazának.
Káposztalevest mi is készítünk, de az orosz ’scsi’ nekünk biz' nem eledelünk.
Most meg a „művelt Nyugat épp’ a világvégét készíti… meki kellene ki ’scsi’!

Nyájas, jóindulatú a felhők nélküli nap és kék az ég, a mezőnk színes még.
A "Nyugat" háborúzna már, ha lehetne, közben nincsen is elég és új fegyvere…
Olyanok, mint a kocsmai verekedők, csak úgy egymást kergetik… tétet emelik.
A nagy hegytető éppen szemben van, a Nap nézi, itt bizony majd’ háborús helyzet van.
"Művelt Nyugat" csak bevételt akar, halottak semmi... ezért békét nem előkapar…
*

(Senrjon csokor)
Bókol kertben sok virág,
A csúzos öreg fronton meghó’.
Csendes béke nincs.

Észlelem, hogy fönn égben
Felhőtündér gyakorlóban van…
Semmilyen béke.

Nyár is izzad rendesen,
Kisebb felhő „pökik” hevesen.
Zajos béke sincs.
*

(HIQ csokor)
Kékségben
Is megöregszünk.
Háború?

Végtelen
Hosszú öregség.
Háború?

Léthatár
Csak úgy lecsökken?
Háború?
*

(leoninus)
Háború nem kell nekünk… aknára lépve milyen lesz a belünk? Nem vágyja a lelkünk…

Vecsés, 2024 július 6. – Kustra Ferenc József- íródott: életvégről és a „Nyugat” háborúba készüléséről. Európa vezető politikusai! - „pökik” - tájnyelvben köp.

Meg kell már törni a vörös, hajnali, bús csendet,
El kell kezdeni a mára kiszabott új létet!
Minek rettegni az esőfelhős, vöröslő hajnalokat?
A mosolygó léttel várjuk a következő új napokat…

Ne higgy ma már a régen volt meghazudtolt ígéreteknek.
Elő kell venni a belsőből fakadó, saját terveket.
Angyalok! Este imádkoztam, mély hittel hozzátok!
Ma, ha felébredek, nekem, szebb új napot hozzatok…
Napok új ritmusán, ne érkezzen nekem, mi kevésbé tetsző,
Mi bánatot okozó, nem is tetsző, szívemet sajgón metsző.

Életem, ma már ne legyen oly' mint a rabszolgák reménysége,
Ne legyen már a könnyes verejték, tekintettel követése.
Ne legyen kérem, ne, szánalom hamupor a hamuból,
De tán’ legyen végső feloldozás, bocsánat... holtaktól!

Reményből kell építkezni sok-sok új napfénnyel,
Hogy ne kelljen már gyászba borulni az élettel.
A vágyak hajnala adjon ragyogást a mai jövőnek.
Ébredéskor szíveik dobbanjanak, értéket érzőknek.

Vecsés, 2015. január 10. – Kustra Ferenc József