Amióta megláttalak,
elraboltad szívem.
Mindenem a tiéd lehet,
tiéd a szerelmem.

Kérlek, ne légy velem cudar,
ne felejts kedvesem.
Te legyél az, kit látok majd,
ha lehunyom szemem.

Először termeljünk zöldségeket.
Répát, sok zellert és gyökeret.
Na, akkor ezzel mar meg is vagyunk.
Nézzük meg, hogy van-e egy fazekunk.

Ha már találtunk egy megfelelőt,
gyüjtsünk a főzéshez lelkierőt.
Tisztítsuk meg az összes zöldséget.
Ételbe tenni, csak tisztán lehet.

Elfelejtettem egy fontos dolgot.
Adjunk kedvesünknek közben csókot.
A legfontosabb majdnem kimaradt.
Hozzávalókból a hús elmaradt.

Lehet bármi, szárnyas,marha,sertés.
De ne a szomszédé, mert az sértés.
Erre nekem van egy jó ötletem.
Én a húst mindíg a boltban veszem.

Kezdjük főzni a húst, ne csak álljunk.
A zöldségekkel egy kicsit várjunk.
Ameddig az én levesem rotyog.
Addig kicsit pihengetni fogok.

Körülbelül fertály óra múlva.
Zöldségnek is levesbe vezet útja.
Sózzuk, borsozzuk ízlésünk szerint.
Közben olvassunk el egy jó magazint.

Mire a művelődéssel végeztünk.
El is készül a finom ebédünk.
Már csak egy kis tésztaféle kell bele.
Meg valaki, ajki velünk megegye.

Pisti, Pircsi homokozik.
Építenek, de jó nekik.
De Pisti ekkor meglátja.
Kis Pircsinek van lapátja.

Csoda lapát, szép piros!
Egyáltalán nem csajos.
Fiúk kezébe való.
Enyém lesz, ez csudijó!

Add nekem a lapátot,
kedvességed nem bánod.
Adok helyette babát.
Fésülheted a haját.

Nem kell nekem baba Pisti.
Neked adom, mondta Pircsi.
Pisti így hát odamászik.
Pisti, Pircsi együtt játszik.

Kisnyugdíjas balladája

Kedves Feri, édes párom,
Mért nem veszel aranyláncot?
Aranyláncot, karkötőt,
Fülönfüggő gyémánt kőt.

Édes Katám, kicsi párom,
Amit kívánsz, az egy álom.
Nyugdíjasnak pénze nincsen,
Te vagy nékem minden kincsem.

Kis nyugdíjam minden bája,
De ha nem kell, dobd a sárba.
Dobd a sárba, pocsolyába,
Szívem, lelkem sír utána.

Tarna folyó Zúgva vágtat,
Messzire sodorja a reszkető vágyat.
Szennyes viskó a Tarna partján,
Gyakran jártunk oda az év sok napján.

A napfényes, harmatos vágyak ölén
Üzen a napfény, s elhallgat a tiltott ködén.
Tüzet varázsló, gonosz napszerelem.
Benned rútul halálomat lelem.

Azok az évek már eltűntek,
Néha-néha még visszanéznek.
Az én bánatom csendes magány,
Elhal lassan a múltunk nyomán.

Felettünk sokat beszéltek terólad!
Te megaláztál, megcsaltál, s én nem hittem a szónak!
Elmúlt, régvolt, viselem a sorsunk,
Mind a ketten nagy bolondok voltunk.

Arannyal, ezüsttel kedveskedtem volna,
De a mély, vérző sebemet vissza-visszahozza.
Szerelmünk sziklafalát leostromoltátok!
Bennem az érzelmet is legyilkoltátok.

Igaz történet alapján.