Szófelhő » Kedves
« Első oldal
1
...
of
36
Idő    Értékelés
LÁTOMÁS
Írta: Poór Edit

Szívem közepében,
Életre kell lényed,
Így jelensz meg előttem,
Mitől oly boldog létem!
Nézz reám, csak nézz,
Szeretem szemed tüzét!
Sarkcsillagként ragyog le rám,
A sötét éteren át!
Mosolyod, mint a felkelő nap,
Szívem rögtön lángra kap!
Ajkam csókodra vár,
Tüze éget már!
Illatod tovaszáll,
Az ég felé egy sóhaj száll,
Óh, bárcsak itt lennél már!
Este, amikor lefekszem,
Csillagokkal üzenem,
Jó éjt kedvesem!
Testem alszik már,
Lelkem csak reád vár!
Jössz is felém már,
Az álom ködfátyolán.
Mily csodás ?e világ,
Itt miénk az egész világ!
Az éjszaka sötétjében,
Nappali fényárad,
Szívünk boldog tüze áraszt!
E boldog fény, beragyogja álmom,
S kívánom, hogy ily csodát,
Te is álmodj barátom!
Ha jő is a keserű ébredés,
Mind ez nem valóság, csak álom,
Vidd magaddal a fény ragyogását,
Mert ez valóság és nem álom!
Beküldő: Poór Edit
Így egyszerűen, SZERETLEK!
Mindegy hol vagy, mit csinálsz,
Nem számít sem kor, sem foglalkozás.
Bár, tiszteletem irántad mélységes,
De személyedbe vagyok szerelmes!
Ismerem a lelked régóta már,
Lelkem, lelkedre oly sokat várt!
A sors életünk során,
Többször is segített,
De elmentünk egy más mellett,
Így, elkerülhetetlen találkozás kellett!
Hidd, el nem tehetek róla,
Már az első kézfogás óta,
Csak rád gondolok, rólad álmodok!
Megtettem mindent a felejtés útján,
Ám, harcom hatástalanul hullott vissza rám.
Könnyeim már elapadtak,
Olyanná lett, mint a kiszáradt patak.
Szemed ragyogása számomra a fény,
Minden reggel köszöntelek én.
Látom arcod és mosolyod,
Lelkemben szól kedves hangod.
Estenkénti imám érted szól,
Nevedet szívembe véstem jól!
Álom nélküled soha sem jön szememre,
Lelked tüze örökké él lelkemben!
Beküldő: Poór Edit
Rég láttalak kedvesem,
Hiányodtól sokat szenvedek!
Olykor magam elé révedek,
Lám, rád talál a képzelet.
Majd két szemed tüzében elégek.
Csak mosolyogsz és nézel,
Ahogy utolsó emlékemben megőrizlek!
Látom minden rezdülésed,
Hallom bársonyos hangodat.
Mintha most is szólnál hozzám,
S én örömmel válaszolok.
Érzések kavarognak,
Képek peregnek,
Mint a néma filmekben.
A szavak néha eltűnnek,
Az energia rengetegben!
Búcsúzóul átölelsz,
Én boldogan simulok hozzád,
Biztonságot nyújtó karjaidba.
Pár pillanatra, együtt ver szívünk,
Ám mostoha az élet,
S szétfoszlanak a képek.
A távolból még kedvesen,
Visszaintesz nekem.
Ne félj Kedves,
Míg élek megőrzöm e képet,
S amit irántad érzek!
Csak ez maradt meg nekem,
Majd, ha szólít a végzetem,
Utolsó képként, boldogan átviszem!
Majd egyszer, ott újra találkozom veled,
Addig, híven őrzöm lelkemben,
Az őszinte, mély szeretet.
Egy örök életre drága szerelmem!
Beküldő: Poór Edit
Árnyékban ülök
felfogja előlem a napot
egy nyárfa
csobban a tóban a víz
felszínén nesztelen
fürdik a fény
az alkonyatra várva

Nyár van
forróság közeleg
valószintűtlenül
kék az ég
s kis fellhő- pamacsok
úsznak felettünk
messszi égtájakfelé


Ma vihar
mnennydörgés nem lesz
bújj hozzám mégis
kedvesem
ha félsz
bújj hozzám
karjaimmal majd
átölellek
érintésed vad
vágyakat ver majd
bennem
ha támad a szél
Beküldő: Sz.István Bálint
Ni-csak, ni-csak mi történt,
a csoda most megtörtént,
tintafoltból feléled,
hogy csak álom, reméled.

Alakot ölt, vigyorog,
mindenre csak fintorog,
nincsen senki mellette,
akit ő eljegyezne.

Gondol egy nagy merészet,
túl nagy ő egy egésznek,
jobbra-balra tekereg,
egy kis darab lepereg.

Alakul egy új csoda,
mindene a cicoma,
Paca Csaba csak ámul,
a szíve is meglágyul.

Szép ez a Paca Maca,
- milyen lenne mint ara?
Meg is kéri a kezét,
aranygyűrű a pecsét.

Maca csak rázza fejét,
nem kell neki egy segéd,
herceget vár a lován,
bár jobb lenne egy volán.

Így telnek hosszú percek,
nem érkezik a herceg,
bánja is tettét Maca,
hová vitte a daca.

Szomszédja Paca Csaba,
házán szép csillámpala,
jól működik ipara,
neki is van inasa.

Maca már nem is bánná,
ha Csaba őt imádná,
bevet minden praktikát,
óhajtva romantikát.

Csaba szíve megdobban,
szerelme is fellobban,
Macát sosem feledte,
mindig is őt szerette.

Nincs benne neheztelés,
átölelve kedvesét,
két paca eggyé válik,
csak a szemem káprázik.

Álom volt, vagy valóság?
- Az érzékek csalókák,
semmi sem lehetetlen,
csak az ész tehetetlen.
Beküldő: Kristófné Vidók Margit
Népszerű fórum témák
Legfrissebb kommentek
Új témák