Idő 
Értékelés 
Értékelés Nincs apelláta, nem lehetek renitens,
Nem vagyok már érettségiző eminens…
Érettségim van és ballagok az életúton,
Érett vagyok, én már csak elmerengek a múlton.
De nem azért, mert nincsen jövőm! Ó azt még élem,
Igyekszem élvezni, ha hóesésben lesz részem.
Majd megyek az állatkertbe, simogatok orrszarvút
Vagy megyek a hegyekbe és bejárom, mi ősvény út.
Lemehetnék akár Tiszára és kishajóval hajókáznék,
Oda velem eljöhetnének, barátomék, a Poétáék.
Mindezt nem kell megtagadnom, majd jövőre kezdem,
Csak előbb jön a szilveszter, azt jól át kell élnem.
Lassan sötét el is kezdődik, feltekintek az égre,
Azt gondolom, újév lesz mire ennek az éjnek vége.
Nincs apelláta, nem leszek én renitens,
Én… rég voltam érettségiző eminens…
Megesd, év vége jő és lásd a szilveszter került elő
Az éjféli pezsgős köszöntéstől jön az öröm elő.
Ha majd elérkezik az év vége, múlassunk, remek lesz, de
Jókedv domináljon, esetleg gondolatunk szálljon messze…
Ha az élet gyötör, változtatni kellene,
Szilveszterkor fogadd, úgy lesz… akár lehetne.
Éjfélkor durranjon pezsgős üveg, repüljön a dugó,
Jókedvvel koccintsunk, senki ne legyen nagy medve… morgó!
A szilveszterest, petárda szikrázó, csillámló fényülete,
Újév hóviharos, fergeteges mást, évhozó lendülete…
Ha majd elsején kinézek és a táj ködös,
Kiszólok: emberek! Boldog újév is közös…
Nyomás tovább, jönnek az újabb és újabb évek,
Éjfélkor kortyolom a pezsgőt érzem, hogy élek.
Gyerekek! Ünneplők! Szilveszterkor együnk, igyunk, meg táncoljunk
És éjfél után új élet folytatásba végleg kirándulunk!
Így teszek, nincs apelláta, nem vagyok én már eminens,
Én bizony úgy teszek, jövő évben sem leszek… renitens.
Vecsés, 2013. december 8. – Kustra Ferenc József- íródott: szilveszteri önéletrajzi írásként…
Nem vagyok már érettségiző eminens…
Érettségim van és ballagok az életúton,
Érett vagyok, én már csak elmerengek a múlton.
De nem azért, mert nincsen jövőm! Ó azt még élem,
Igyekszem élvezni, ha hóesésben lesz részem.
Majd megyek az állatkertbe, simogatok orrszarvút
Vagy megyek a hegyekbe és bejárom, mi ősvény út.
Lemehetnék akár Tiszára és kishajóval hajókáznék,
Oda velem eljöhetnének, barátomék, a Poétáék.
Mindezt nem kell megtagadnom, majd jövőre kezdem,
Csak előbb jön a szilveszter, azt jól át kell élnem.
Lassan sötét el is kezdődik, feltekintek az égre,
Azt gondolom, újév lesz mire ennek az éjnek vége.
Nincs apelláta, nem leszek én renitens,
Én… rég voltam érettségiző eminens…
Megesd, év vége jő és lásd a szilveszter került elő
Az éjféli pezsgős köszöntéstől jön az öröm elő.
Ha majd elérkezik az év vége, múlassunk, remek lesz, de
Jókedv domináljon, esetleg gondolatunk szálljon messze…
Ha az élet gyötör, változtatni kellene,
Szilveszterkor fogadd, úgy lesz… akár lehetne.
Éjfélkor durranjon pezsgős üveg, repüljön a dugó,
Jókedvvel koccintsunk, senki ne legyen nagy medve… morgó!
A szilveszterest, petárda szikrázó, csillámló fényülete,
Újév hóviharos, fergeteges mást, évhozó lendülete…
Ha majd elsején kinézek és a táj ködös,
Kiszólok: emberek! Boldog újév is közös…
Nyomás tovább, jönnek az újabb és újabb évek,
Éjfélkor kortyolom a pezsgőt érzem, hogy élek.
Gyerekek! Ünneplők! Szilveszterkor együnk, igyunk, meg táncoljunk
És éjfél után új élet folytatásba végleg kirándulunk!
Így teszek, nincs apelláta, nem vagyok én már eminens,
Én bizony úgy teszek, jövő évben sem leszek… renitens.
Vecsés, 2013. december 8. – Kustra Ferenc József- íródott: szilveszteri önéletrajzi írásként…
Reggel óta ködös szél lengi be a téli tájat,
A fák fagyott dérből készíttetik a ruháikat.
Nézem a lakásból, a szórt fényt az ágakon, amin megtörnek.
Érzem orromban az illatát az óévnek és az újesztendőnek!
Alkoholmámoros hajnalon, majd lesz üvöltés,
Hogy jobb legyen az újév, szívszaggató könyörgés...
Ne feledd, bármit teszel a múltra nincs már kegyelem!
Bármit megtettél, az már a tied… már történelem.
Azt véled, hogy értelmetlen minden, és tehetetlen bolyongasz?
Pedig nem! Az életed kezedben van… akkor minek szorongasz?
Az óévi életünk olyan, hogy már épp, hogy csak pislant,
Mindjárt betoppan az újév, ő majd mindent összecsillant…
Fogadjunk együtt: Szeretetet, békességet,
Együttműködést, egészséget, fényességet.
Legyen majd egymáshoz, sok türelmünk
Mert nem jó, ha hamar fogy… így kellünk.
Rögtön éjfél, most csak mulassunk és vigadjunk, bontsunk pezsgőt,
Szeretteinkkel kívánjunk jókat, vigasztaljuk esendőt!
Az újév szele majd elfújja a múlt, romlott élet bűzét,
Jő az újév, és majd visszaadja az emberi lét tűzét.
Vecsés, 2012. december 29. – Kustra Ferenc József
A fák fagyott dérből készíttetik a ruháikat.
Nézem a lakásból, a szórt fényt az ágakon, amin megtörnek.
Érzem orromban az illatát az óévnek és az újesztendőnek!
Alkoholmámoros hajnalon, majd lesz üvöltés,
Hogy jobb legyen az újév, szívszaggató könyörgés...
Ne feledd, bármit teszel a múltra nincs már kegyelem!
Bármit megtettél, az már a tied… már történelem.
Azt véled, hogy értelmetlen minden, és tehetetlen bolyongasz?
Pedig nem! Az életed kezedben van… akkor minek szorongasz?
Az óévi életünk olyan, hogy már épp, hogy csak pislant,
Mindjárt betoppan az újév, ő majd mindent összecsillant…
Fogadjunk együtt: Szeretetet, békességet,
Együttműködést, egészséget, fényességet.
Legyen majd egymáshoz, sok türelmünk
Mert nem jó, ha hamar fogy… így kellünk.
Rögtön éjfél, most csak mulassunk és vigadjunk, bontsunk pezsgőt,
Szeretteinkkel kívánjunk jókat, vigasztaljuk esendőt!
Az újév szele majd elfújja a múlt, romlott élet bűzét,
Jő az újév, és majd visszaadja az emberi lét tűzét.
Vecsés, 2012. december 29. – Kustra Ferenc József
Megkezdjük az újévet,
Éljük tovább életet.
Bízzunk benne, szebb, jobb lesz,
Sikerünk is bőven lesz.
*
Mit hozhat a sors?
Előre nem tudhatjuk.
Találgatások…
Vecsés, 1999. január 3. - Kustra Ferenc József – írtam: bokorrímesben és senrjúban.
Éljük tovább életet.
Bízzunk benne, szebb, jobb lesz,
Sikerünk is bőven lesz.
*
Mit hozhat a sors?
Előre nem tudhatjuk.
Találgatások…
Vecsés, 1999. január 3. - Kustra Ferenc József – írtam: bokorrímesben és senrjúban.
Hétköznapi pszichológia…
Születtem, boldog gyermekkorba, de minek,
Ha így felnőttként, nem kellek senkinek.
Állítólag apám akart, anyám meg nem,
Lettem neki, úgy negyvenegy évesen.
Ifjonti hév bennem is bőven működött,
De ma már tudom, ettől voltam lökött.
Én is azt hittem, a legokosabb vagyok
És most a magam áldozata vagyok.
Az életem, utána én rontottam el,
Mint ifjonc tele voltam csökönyökkel.
Nem fogtam föl butaságból, mi jó tanács
És mi szembejövő gonoszság, a gáncs.
Bár hallgattam volna tanácsra, másokra,
Nem ifjonti, buta gondolatokra.
Én ma már persze, ennyi jó gondolattal,
Tudnám bizony, hogy mit kezdjek magammal.
Vecsés, 2002. október 6. – Kustra Ferenc József
Születtem, boldog gyermekkorba, de minek,
Ha így felnőttként, nem kellek senkinek.
Állítólag apám akart, anyám meg nem,
Lettem neki, úgy negyvenegy évesen.
Ifjonti hév bennem is bőven működött,
De ma már tudom, ettől voltam lökött.
Én is azt hittem, a legokosabb vagyok
És most a magam áldozata vagyok.
Az életem, utána én rontottam el,
Mint ifjonc tele voltam csökönyökkel.
Nem fogtam föl butaságból, mi jó tanács
És mi szembejövő gonoszság, a gáncs.
Bár hallgattam volna tanácsra, másokra,
Nem ifjonti, buta gondolatokra.
Én ma már persze, ennyi jó gondolattal,
Tudnám bizony, hogy mit kezdjek magammal.
Vecsés, 2002. október 6. – Kustra Ferenc József
Hétköznapi pszichológia…
(3 soros-zárttükrös)
Életóceánomról felismertem, én vagyok a háborgó víztükör,
Ez az élet nekem, már snassz, mert könnyen hihetik, mi vagyok én, hatökör...
Életóceánomról felismertem, én vagyok a háborgó víztükör.
Néha vihar kezdeményezek, leverek parti sárga leveleket,
Csak, nézem, hogy a vizes avar hogy vastagodik, eléri térdeket…
Néha vihar kezdeményezek, leverek parti sárga leveleket.
*
(10 szavas csokor)
Minek vagyok én ekkora víz?
Kitalálni, ezt már nyerő kvíz?
Miért vagyok ekkora és háborgó,
Nem találja ki sok nyaraló…
*
Minek nekem a vihar, el vagyok nélküle,
Nem profitálok belőle.
Inkább hagynám, hogy békében élnének halak,
Parton; leomlanának a falak…
*
Avarhoz is bizony, nem sok a közöm,
Nem segít közönyöm…
Falakkal törődjön a gazdájuk,
Persze omláskor, senki ne kerüljön alájuk…
*
Sosem volt könnyű életem,
Ezért, sok is volt… saját lehetetlenem.
Öregen, már túl nehezen viselem,
Hogy zsákutcában életem az életem.
Vecsés, 2019. szeptember 18. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
(3 soros-zárttükrös)
Életóceánomról felismertem, én vagyok a háborgó víztükör,
Ez az élet nekem, már snassz, mert könnyen hihetik, mi vagyok én, hatökör...
Életóceánomról felismertem, én vagyok a háborgó víztükör.
Néha vihar kezdeményezek, leverek parti sárga leveleket,
Csak, nézem, hogy a vizes avar hogy vastagodik, eléri térdeket…
Néha vihar kezdeményezek, leverek parti sárga leveleket.
*
(10 szavas csokor)
Minek vagyok én ekkora víz?
Kitalálni, ezt már nyerő kvíz?
Miért vagyok ekkora és háborgó,
Nem találja ki sok nyaraló…
*
Minek nekem a vihar, el vagyok nélküle,
Nem profitálok belőle.
Inkább hagynám, hogy békében élnének halak,
Parton; leomlanának a falak…
*
Avarhoz is bizony, nem sok a közöm,
Nem segít közönyöm…
Falakkal törődjön a gazdájuk,
Persze omláskor, senki ne kerüljön alájuk…
*
Sosem volt könnyű életem,
Ezért, sok is volt… saját lehetetlenem.
Öregen, már túl nehezen viselem,
Hogy zsákutcában életem az életem.
Vecsés, 2019. szeptember 18. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
