Piros betűs ünnep ? lázas készülődés.
Minden meghitt körben serény sütés, főzés.
Valamit rittyentek, én sem adom alább.
Sütök az ünnepre fejedelmi kaját.

Már a boltban vagyok, szétnézek szélesen.
Dolgozik agyhelyem, mit sütnék szívesen.
Az egyik hűtőben akciós réteslap.
Kipattan a szikra: Rétest eszek holnap.

A konyhában vagyok, épp kicsomagolnám,
De sajnos nem éppen patyolat a konyhám.
Ragad az asztalom ételmaradéktól,
Mindenféle odacsordult kotyvaléktól.

Nem praktizálhatok ebben a mocsokban.
Némi szerencsémre a konyhasarokban
Vasalódeszka áll, azt most kinyithatom.
Műsorom alanyát tiszta helyre rakom.

Ekkor adódik csak probléma igazán,
Mármint hogy a bevásárlást vettem lazán.
Eszembe sem jutott tölteléket venni,
Pedig nem akarok natúr rétest enni.

A kertem sarkában százéves diófa.
Nagy kár, hogy sosem volt szükségem dióra.
Ott rohad alatta,- hála lustaságom.
Szó se lehet róla. Mást kell kitalálnom.

Gondterhelten nyitok az apró kamrába
Szétnézek, mi jöhet kényszerszámításba.
Majdnem üres polcok, sokéves porosan.
Azért keresgélek kitartón, gondosan.

Vizsgálódásomat siker koronázza:
Rozsdásodó doboz, originál zárva.
Letörölve a port: oldalán belseje:
Lejárt sertés májkrém. Most mit kezdjek vele?

Sajnos úr a szükség, kibontom, nincs mese.
Más híján rétesem jól megkenem vele.
Néhány mozdulat és mehet a sütőbe.
Csak aki nem ismer lehet megütődve.

Kétes illatozás- kész a májas rétes.
Mérsékelt étvággyal látok az evéshez.
Remegnek fogaim mikor megharapom.
Ezt a remeket nem szabadalmaztatom.

Fenn a magasban szárnyalva
Kőröz a magasból szégyenkezve nézi
Odalent van e még számára fészek?
Csak menhely vagy menybemenetel!
Lent talán már az sincs
Harcba nem a Hazáért menne
Lejjebb már nem is süllyedhetne

Emeld fel a fejedet és nézz
Nézz körül tenni mit lehetne
Ajkunkról a szó,hogy Haza
Már nem lesz ki meri,és kimondhatja
Csonka kis országból mind kilép
Odakint rabszolgának áll,itt nincs lét
Csak volt valamikor a magyar merész

Elfogytunk nincs ki a Hazáért
Tenne és tenni merni kész
Inkább megalkuszunk a szolgasággal
Mint itthon azonosuljunk a gazsággal
Lehet már lassan sírni sem merünk
Elhagyjuk a Hazát, inkább menekülünk
Adnánk utolsó csepp vérünk ha tudnánk
Préda a Haza, érte könnyeket hullatánk

Szegény Magyarország,rég szárnya szegett
Kormányunknak kinek ellene tenni kéne
Tesznek inkább érte, legyen elesett
Fent a Nagy Házban vannak nagy lázban
Mesterkednek azon, az országból semmi
Még csak híre se maradjon a Hazából
Megélnének ők jól még kevesebből
Nem vérezne a Haza, számtalan sebből

Nem a vérük, mert nekik már nincsen
Kilopták mi volt, Hazánknak kincse
Degeszre tömnék zsebüket ha lehetne
Marakodnak azon mi a miénk volt
Maguk között felosztanák ha még lenne
Mit tesznek ők a Magyar honért?
Számunkra oly nemes otthonért
Miért ontották vérüket apáink régen
Szabadságért,hazáért, hogy életünk jobb légyen

Majd lettünk a világon a legnagyobb szégyen
Volt és vagyunk kik vérünket adnánk cseppig
Az ő vérükben már nem magyar rejlik
Unokákat ha ültetnek az ölükbe
Hogy mertnek majd nézni a szemükbe?
Elmondani, hogy merik majd nekik
Jutott az ország , koldusbotra miattuk
Szégyen nélkül, hogy mondja el nékik
Szivárvány miattuk, nem Magyar az égen

Indulnék... megállok...
indulnék... megállok...
torlódás
műszaki hiba
kamionmentés
lezárt az út
keskeny a sáv
útlezárás
...teli az árok
indulnék... megállok!

- mi jut az eszembe?
hogy lassan haladunk...
sietek... elkések...
elmélkedek...
ilyen az életem!
- mit tehetek?
dühössé tegyenek...?

az élet kulcsa az
életben található.
a kijutás kulcsa...
a kitörés... :
a kitartás a neve!
- hogyha megvolt
előbbre jutottam.
s az igyekezetemmel?
várni is tudni kellet vele!

- és hogyan jutottam ide
most ahol vagyok?
- magam sem értem -
mert elvarázsolt
a torlódott
és a banális
mérgelődésekkel teli
\\'történelmi\\' állapotom!
de mégis előbbre jutottam!
- vagy mégsem?!

Csak az tudja igazán mit jelent szeretni
ki maga is volt már boldogtalan,
ki megtanult mindent magába temetni
s mégsem adta fel álmait soha.

Csak az tudja mit jelent napfényben fürödni
aki sokáig árnyékban lapult,
s fájó szívvel is ,mindent hátrahagyva
egyedül talált rá merre van kiút.

Csak az tudja mit jelent mindent megbecsülni
ki segítő kezet sohasem kapott,
s egyedül tudott mindig talpra állni,
erős akarattal, bárhová jutott.

Csak az tudja igazán ki az igaz ember
akit oly sokan becsaptak talán,
mellette tarts ki! Ő fog megbecsülni!
Nála jobb barátot sehol sem találsz!

Látod ,itt vagyok !Ne aggódj értem !
Túl jutottam már annyi mindenen !
Hidd el ,nem félek !Most is talpra állok ,
bár gyönge lábam még most is megremeg .

Látod ?Nem számít mi történt tegnap !
Én már eltemettem minden álmomat ,
s most újult erővel száguldok a szélben
tüzes villámmal vértezve magam .

Látod , itt vagyok !Nem sírok többé !
Lelkem megtisztult ,bennem nincs harag !
De ha bántanak ,tüzes villámokat
szórok azokra ,kik engem bántanak !