Magányom korábban már megszoktam,
Így egyedül is jól éreztem magam.
Szívemet páncélba zártam
A gyötrő érzelmek elől,
S ez szolgált nekem védelemül.
Ámor nyila mégis szíven talált,
Keresés, kérés nélkül megtalált.
Nehéz volt ellene a küzdelem,
Feladtam, győzött az érzelem.
De az igazi küzdelem
Csak most kezdődött el nekem.
Minden nap egy újabb gyötrelem,
Csak arra várva, hogy itt legyen.
Az égő érzéssel a szívemben
Már őrjítő volt az életem.
Mindig abban bízva, hogy a holnap
Majd hozhat egy új napot,
S talán boldog lesz holnapom.
Hiába vártam éveket,
Nem változott életem.
Számomra már reménytelen.
Így ezt a harcot feladom,
A küzdelmet tovább nem bírom.
Bezárom hát szívem s lelkem,
Melyet soha többé nem tör fel érzelem.
Majd a magány lesz méltó helyen.
A boldogság adománya
Ebben az életben
Nem jutott énnekem,
Hiába szerettem.

Tűnődöm,miért történt mindez velem,
Miért ez jutott osztályrészül nekem?
Miért ilyen gonosz ez az érthetetlen világ,
Miért nem oldja meg valaki az elfajult hibát?


Egy szomorú napon a lapot koptatom,
Gondolatom tompa,az érzés megfagyott.
Kívülről vidámság,arcomon mosoly,
Belülről érzem csak,milyen is a pokol.


Életemből nem telt még jelentős idő,
Mégis bennem a fájdalom egyre csak nő
Betegség,testi kín rombolja a létet,
Az idő múlik,s növeli a tétet.


Családi boldogság minden ember vágya,
Van ki ebben él,s nem éri el bánat,
De van mikor gyűlölet szakítja a családot,
És mutatja az élet a való igazságot.


Vannak kik túlélik,vannak akik nem,
Akarat kérdése,könnyű dolog lenne,
Ha az emberek változni oly könnyen tudnának,
Élő embert soha nem érne gond,bánat.


Egyszer vége lesz,talán holnap,vagy azután,
A hibát meg nem oldjuk,tengődünk csupán,
Egyszer vége lesz,megszűnik az élet,
De mi lesz addig?Én is mástól kérdem.


Jövőmbe tekintek,meglepetést látok:
Egészség,gazdagság,csodálatos álmok.
Vagy betegség,szegénység,kegyetlen dolgok.
Magamban a kérdés:én melyiket választom?


Másik kép:vén öregember,ismerős az arca,
Fiatal korában e verset ő írta.
Hogy alakult az élete,mi történt vele?
Epilógus:a választ ő már régen eldöntötte...

Nem ő volt a legszebb, nekem mindig ő marad,
sejtjeimbe élő kép, minden kedves szavad.
idő vasfoga hiába, nem lepheti rozsda.
néha csintalan voltam én, mára sok a borosta.
nem korholtál vagy szidtál soha soha.

Ott csüngtem karodon, mint szárítón a ruha,
erős volt két kezed, s mégis oly lágyan puha.
egy kézzel végezted tovább dolgod szüntelen
a bajokból sem kerültem ki mindig sértetlen,
hányszor megígértem,s leléptem kéretlen.

De nem múlt el nap ne jutottál volna eszembe,
ha valamit teszek vagy csinálok ott a fejembe,
intelmek amiket halkan magadnak suttogtál.
az év egy napján a csokortól elpirultál,
gyermekeid mondták szeretünk, amit mindig is tudtál!

Nagyon régen Budapesten egy felsőfokú intézetben, Lacival cimborák lettünk,
egy csámpás, nagy orrú giliszta srác volt.
A fene sem tudja miért,de bukott rá minden csaj.De Ő inkább a csúnyácskákkal állt le,
a gyönyörű csajokat akik megakarták szerezni szélnek eresztette.
Meg is házasodott egy szemüveges csámpás lapos fenekű kancsal penészvirágot vett feleségül.Akinek csinált nem sokára gyereket,de nem is egyet hármas ikreket.
Nehogy a szavaim összekeverjem,ezen a pasin keresztül ismertem meg egy férjes asszonyt Katit.
Első vagy második látásra beleszerettem,
családos volt, sokat beszélt nekem a férjéről.
Ha lementünk a társalgóba, mondta,hogy a pondró csinált neki több gyereket,de nem foglalkozik velük.
Az anyja neveli őket,hogy tudja elvégezni az egyetemet.
Elengedtem a fülem mellett amit beszélt a pasijáról.
Mondta hova jár melózni,de már elfelejtettem.
Kati tudta van a férjének gyereke is valami külföldi csajtól.

Szerettem volna Katit elhívni szórakozni a városba de mindig elutasított,azt mondta sokat kell neki tanulni.
Orvosnak készült.
Ígérte,hogy majd máskor eljön velem.
A tekintettén láttam,hogy szerelmes belém.Lent a társalgóban mindig néztem ahogy a lába közé húzta a széket és körül fonta combjával mert fordítva ült rá,hogy asztalként használja.
Olyan gyengéden ahogy engem kellett volna. Mardosott miatta a vágy.
Kati csak lopást nézett tetőtől talpig végig rajtam.
Tudta szeretem
persze,hogy tudta,tudta azt is cigány vagyok.
El is nevezett énekes madárnak mert az udvaron dúdolva jártam.
Nagyon tetszett a becenév mert ő adta,ha tehettem cserébe mindig raktam a szőke hajába egy piros rózsát.
Amit az udvaron lévő rózsabokorról csentem ha nem látta senki.
Mert szegény voltam virágra nem volt pénzem.
Gyönyörű volt Kati,pláne rózsámmal a hajában.

Megpofozta Katit valami ünnepségen az a pondró.
Rögtön engem hívott,sírva mondta a telefonba,hogy az a tetű ráborította az asztalt.
Másnap eljött hozzám akkor feküdtem le vele először.Teste olyan volt,vagy még annál is szebb amilyennek elképzeltem.
Boldogan fonta derekamra a gyönyörű combját,nyögött,remegett az egész teste az izgalomtól többször elélvezett,
még én a csúcsra jutottam.
Összeköltöztünk Katival minden házimunkát én végeztem munka és suli után,hogy tudjon tanulni, mert készült a diplomára.
Le is diplomázott.
Nagy harmóniában boldogságban éltünk több éven keresztül.
Még gyanús nem lett a sógora, Kati elmondta bemászott az tetű hozzá a kerítésén amikor aludt.
Emiatt bizalmatlanság alakult ki bennem,amely marta éjjel nappal a szívemet.
Nem tudtam hinni.
Pedig Kati mindig mondta,hogy semmi köze a sógorához.
Ott hagytam,
úgy éreztem mindig,hogy Kati átnéz rajtam.Fogott egy sokkal öregebb szívsebészt.
Akivel megesküdött rövidesen,
ott voltam a templomba mikor esküdtek, menyasszonyi ruhában mikor láttam milyen gyönyörű elbőgtem magam.
Azt gondoltam nekem kellene ahelyett a kukac helyén most Kati oldalán állni.
Katinak nőt a hasa látszott rajta terhes.
Mindig felhívott telefonon mesélt,meséltem,úgy tettem mintha boldog lennék a nem létező barátnőmmel.
Küldtem dísztáviratot mikor a gyerek megszületett.
Meg is látogattam őket,
férje az a hernyó ott forgolódott körülötte,mint valami kis kutya. Házi pálinkával megkínált Kati a szomszéd szobába.
Majd szoptatott láttam a gyönyörű mellét.
Kedélyesen csevegtünk olyan csöndesen gyűlöltem,hogy magam sem hallottam meg.
Messzire elkerültem tőle,
sok-sok idő után találkoztam vele a kórházban.
Mert rákos lett a tüdőm,
fia műtött meg.
Aszott volt Kati melle amit láthattam a fehér köpenye alul.
Szíve a régi maradt,
hullott a könnyei arcomra úgy ébredtem műtéti álmomból,hogy simogatta a fejem.
A fia csodálkozva nézte édesanyját,hogy sír miattam.
A betegtársaim mondták.
Ez a sebész doki úgy hasonlít magára mintha a szájából köpte volna ki.
Akkor értettem meg,hogy a sebész nem más mint az édes fiam.

Egy tanyán boldogan vidáman éltünk.
A gyönyörű gyerekkort csak később kezdte beárnyékolni,
a boltba és az iskolába járás.
Mert testvérek között is volt öt kilométerre az iskola,bolt a tanyához.
Szüleimnek sokszor okozott disszonáns hangot az éhes gyomruk korgása.
Nekünk tették félre a kevéske ételüket is.
Akkori időben a cseléd keserű kenyerét a gyerekek is ették,
illetve ették volna csak ha lett volna mit.

Csak nehezen áll össze bennem a szomorú történet.
Amit a megboldogult szüleim beszélgetéséből úgy-ahogy össze tudok rakni.
A tanyával szembe futott a vasút vonal,körülbelül két kilométerre tőlünk.
Ott állott a vasúti őrház,más néven bakterház
ahol a kövesút keresztezte a vasúti síneket.
Természetesen sorompóval,amit a bakternek kellett kezelni.
Odajártunk tejet venni ha jutott rá pénz.

Akkor nyáron került a tanyába egy távoli faluból,
egy jól szituált cigány ember,ez lett a tanyagazda.
Apám már ismerte régebbről,ezért nagyon jó barátok voltak.
A munkából hazafelé szegény apám mindig betért Matyi bácsihoz,
kártyázni,diskurálni.
Néha a pohár fenekére néztek kártyázás és beszélgetés közben de nem részegségig.
A cigány tanyagazdának megvolt mindene
nem volt olyan szegény mint mi.
Anyám haragudott mikor apám később jött haza,mert aggódott miatta.
Pedig nem volt rá oka mert apám nem volt részeges.
Matyi bácsi nagyon jószívű cigány ember volt,
mindig küldött nekünk egy nagydarab házikenyeret és szalonnát.
Mer tudta éhezünk.
Nagyon örült az élelemnek anyám.

Matyi bácsi valamivel messzebb lakott a családjával tőlünk egy takaros kis házban.
Egy vasárnap reggel szörnyű hírrel állított be apám,
munkából jövet,mert volt mikor éjjeli őr is volt,hogy többet keressen.
Képzeld mondta anyámnak az áldott cigány tanyagazdát Mátyást baltával fejbe vágták.
Ma reggel hallottam az emberektől.
Anyámnak sírva mesélte úgy elérzékenyült.

Mind ezt úgy történt mondták az emberek ,hogy várta a búza rakományt,
de szóltak neki telefonon,hogy kipukkant a traktor kereke.
Legyen türelemmel később érkezik a termény.
Gondolta hazanéz a gyerekekre,látta otthon minden rendben van,
kicsit ledőlt pihenni ruhástól az ágyba,el is szunyókált.
Matyinak a felesége odavolt a faluba vásárolni,aki magával vitte a hatéves nagyobb gyermeket.
A kicsik pedig kint játszottak az udvaron,
észre sem vették,hogy valaki bement a házba.
Ez a gyilkos valaki ami később derült csak ki,
egy részeges fehér bőrű juhász volt.
Akit a számadója ki rudalt mert neki is eladott több bárányát.

A gyilkos juhász tudta,hogy a cigány tanyagazda tehetősebb s elment hozzá pénzt rabolni.
Azt gondolta,hogy nincs otthon a mérlegháznál a terményt veszi át.
A konyhába harminc fillért talált a telázsin hiába forgatott fel mindent
többet nem is találhatott.
Mert a pénzt mind elvitte a cigány ember felesége vásárolni.

A belső szobában kezdett matatni,
akkor vette észre az alvó cigány embert az ágyon.
Kezében volt az udvaron talált balta és az ébredező cigány embert azonnal fejbe vágta.
Aki meglepődve kérdezte tőle ahogy meglátta.
-Mit keres itt?.?
Kérdezte volna,de nem volt ideje a kérdést befejezni.
Mert az elvetemült fehér bőrű ember a baltával gondolkodás nélkül a fejére sújtott.
Ezt követően a bukott juhász mint aki jól végezte dolgát beosont a kukoricásba.
Vérbe fagyva hagyta a szegény cigány embert.

Az udvaron játszó 3-4 éves körüli gyerek látta
mikor a házukból kijött a juhász,
ismerte is mert mellettük őrizte sokszor a juhokat.
A kisgyerek bement inni akkor látta,hogy az apja fejéből ömlik a vér.
A tanyától távolabb kapáló emberek felé szaladt,
sírva kiabálta,hogy az apja feje vérzik.

A munkások a haldokló cigány emberhez siettek gyorsan,hívták a mentőket és a rendőröket.
A mentők gyorsan be is vitték eszméletlenül a szerencsétlent a kórházba,
de az ártatlan roma még az éjjel belehalt a súlyos sérüléseibe.
A gyerek kihallgatáskor mondta a rendőröknek,hogy látta mikor a juhász kijött a házukból,
és bement a kukoricásba.
De a rendőrség a kora miatt nem fogadta el a gyerek vallomását.
A juhász megúszta büntetés nélkül a cigány ember meg gyilkosát.
Mert az ügy a fel nem derített bűnügyi akták közé került.
Csupán egy doboz gyufa áráért kellett az ártatlan alvó cigány embernek meghalnia.