Szeretni valakit úgy teljes szívedből,
őszintén és szenvedéllyel mindenestől.
Amely soha sem múlik el, mert szívből jövő,
lelkedből szóló pillanat, mely eget rengető.

Szereted szemét, tekintetét, s elveszel benne,
amely tükrözi a vágyat, amely elemészthet.
Szereted az ajkát, amellyel csókolja a szádat,
szereted ölelését, amely oly biztonságot ad.

S szereted egész lényét, s ő neked a varázslat,
mindent jelent ő neked, mert maga a csoda.
Vele élsz meg mindent, bánatot, s örömet,
számodra neked jelenti a világ mindenséget.

A mindene vagy, s még annál is több,
boldog vagy, mert létezik, s szerelme örök.
Foghatod a kezét, ölelheted, csókolhatod,
mert viszonozza és végig melletted van.

Minden gondolata csak körülötted jár,
veled ébred reggel, s az ajkad csókjára vár.
Szíve hevesebben dobog a szerelemtől,
ölelésedre vágyik, bújj hozzà és szeresd őt.

Hogy is kezdjem el leírni mit jelentesz gyermekem,
talán az elején kezdem, olyan jó, hogy vagy nekem.
Köszönöm a jó Istennek,
hogy az Édesanyád lehetek,
mikor még csak reménykedtem,
kicsi szívem, hogy te leszel.nekem.

Téged hordtalak a méhemben, életem kincse,
már a gondolattól is mosolygott a szívem.
S ó még annál is jobban kalapált a szívem, mikor megtudtam valóban gyermeket várok, téged.

Onnantól számomra nem számított,
semmi más csak te,
csak neked éltem, megtettem érted,
mindent, de mindent amit lehetett.

Csak egészséges legyél azt kívántam,
a hasamban odabent.
S kilenc hónapig számoltam,
a napokat, órákat, perceket.

Vajon mikor jön el a pillanat,
s jössz világra kislányom te nekem.
Vártam, nagyon vártam a percet gyermekem,
mert tudtam az lesz a legszebb napom az életben.

S megfogadtam, attól a perctől
egyetlen cél vezérel,
egy csak egy, hogy a legjobb
édesanya lehessek.

Ó Istenem, annyira szép voltál,
mikor megszülettél,
s én a legboldogabb Édesanya,
mert te az én gyermekem lettél.

Engem választott ki a jó Isten -e
megtisztelő szerepre,
s nem tudlak elégszer megköszönni
neki téged sohase.

Mikor először karomba vettelek,
téged a legcsodásabb kincset,
szívem megtelt a legszebb érzésekkel,
mit anya csak érezhet.

Az első perctől kezdve nem tudtam
betelni veled,
te voltál a leggyönyörűbb kisbaba,
kit Isten csak teremthet.

Drága kis kezedet, mikor először puszilgattam,
a kis párnásat, annyira, de annyira imádtam.
Gyönyörű szád, minél szebbet rajzolni nem lehet,
szét puszilgatnivaló volt drága mindened.

Csillagnak születtél, életem legfényesebb csillagának,
köszönöm kicsikém, hogy engem választottál Édesanyádnak.

Hiszem, hogy gyermekeink azért is születnek,
hogy tanítsanak is valamit minden szülőnek.
Legelső tanításként, megmutatjátok,
ti gyermekek,
milyen az igazi, önzetlen, tiszta szeretet.

Nálad tisztább szívű, csodálatosabb,
embert nem ismerek,
legcsodásabb teremtése vagy te e földnek.
Egy Angyal vagy te kislányom, emberi testben,
azért jöttél, hogy bearanyozd az én életem.

Ezt már tudtam ahogy meg pillantottalak,
az első percben, jöttél,
hogy-e világ tőled boldogabb lehessen.
Ha minden ember ilyen tiszta lelkű lenne mint te,
ilyen önzetlen, s ki nem lát senkiben rosszat, csak a szépet,
ez a világ egy igazi csodás paradicsom lenne.

Nézz a szemembe, s lásd benne magadat,
fogd két kezemet halld, hogy szívem dobban.
Érted üti minden ritmusát szerelemre éhezve,
csókjaidra vágyom egyetlen szerelmem.

Minden pillanatban csak Rád tudok gondolni,
szívem minden percében érted fog dobogni.
Szeretlek szerelmem mindennél jobban,
hiányzol nekem minden pillanatban.

Te vagy nekem a fény a sötétségben,
te vagy nekem a csillagom fent az égen.
Te vagy nekem éjjel a holdsugár,
te vagy nekem nappalom, s éjszakám.

Te vagy nekem hűs szellő a forró napsütésben,
Te vagy borongós időben a fény nekem.
Te vagy nekem az élet mi a világot jelenti,
Te vagy nekem minden amíg szívem nem szűnik meg dobogni.

Nem egy perc, de már évek, Nusi!
Igen hiányollak, kis Husi.
Elmentél, itt hagytál,
Búcsú! Nem fáradtál…
És biz’ már nincs is meg a bungi!

Te kinevetsz… csókra vágyódót.
Te kinevetsz… mint ezt megírót.
Legalább tudatnád,
Hogyha tán’ akarnád…
Pedig képviselted… állandót.

Nem töltünk együtt, vad éjszakát?
De, hallom lelkem nagy sikolyát…
Nem jelentek semmit?
Legalább egy kicsit?
Mi nem élünk át már… ágycsatát.

Vecsés, 2022. október 7. – Kustra Ferenc József – íródott: ROMANTIKUS limerik csokorban.

AZ ÚR:
”Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Év-milliókig eljár tengelyén,
Míg egy kerékfogát ujítni kell.”

A KÖLTŐ (napjainkban):
Már megbocsásd Uram, hogy szólok,
de akad itt néhány ugyancsak rossz fog.
Engedelmeddel, ím bejelenteném,
lévén a gép még garanciális lenne:
nem úgy, mint e szedett-vedett költemény.

Szóval, itt van például a gazdag fog maga,
szerinte a kenő pénznek semmi szaga.
Sőt, muszáj a forgáshoz, hogy géped menjen:
a szegény fog pedig örökkön kenetlen.
Bocsásd meg nekem Ó Uram:
e két fog sehogy sem pászol a Te gépedben.

Aztán, itt van még, a jog és az igazság,
gyakorta elakadnak, oka talán gazság:
esetleg ... kisebb tervezési hiba lehet?
Uram, e kettőt közös tengelyre raktad,
ám együtt forogni, az Istennek sem akarnak.

AZ ÚR:
”Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen."

A KÖLTŐ (napjainkban):
Forog, forog Uram, de nem mindegy, hogy, hogy.
Ideje lenne rajta ezt-azt megigazítanod.
Lazul a tisztesség, lötyög a becsület,
Egyesek úgy vélik nincs is semmiféle gép,
és akad itt még jócskán egyéb tünet.
Az évmilliókból alig telt le pár ezer,
a burkolat sok helyt önmagától nyaklik,
itt-ott mintha' fegyverropogás hallik:
gépészed pediglen, remegve bújik el.

ANGYALOK KARA:
„A nagy ég áldása rajtad!
Csak előre csüggedetlen;
Kis határodon nagy eszmék
Fognak lenni küzdelemben.”

A KÖLTŐ (napjainkban):
Nagy eszmék, nagy eszmék,
kis határok, meg küzdelem,
Angyalaim, ez mind-mind szép,
de dolgos kéz nélkül,
a fejünkre rohad majd a gép...

Megtettem hát panaszom Uram!
Angyalaid ma délutántól estig várom,
ha javíthatatlanná vált már a nagy mű,
küld el kérlek a megadott címre:
csereutalványom.

Pest-Buda 2016. június 24-29.
Idézetek: Madách Imre – Az ember tragédiája