Idő 
Értékelés 
Értékelés Rügy fakasztó langy
Csalfa, settenkedő szél.
Flóra-kábító.
Egy bátor virág
Ösztöneire hallgat.
Kíváncsiskodó.
Szirmot ereget.
Szépsége korai báj.
Fagy veszély még tart.
Jeges szél jöhet,
Hósapka virít csúcson.
Aggodalom él!
Maci-kuckóban
Még édes a szunnyadás.
Hőség a vekker.
Csalfa, settenkedő szél.
Flóra-kábító.
Egy bátor virág
Ösztöneire hallgat.
Kíváncsiskodó.
Szirmot ereget.
Szépsége korai báj.
Fagy veszély még tart.
Jeges szél jöhet,
Hósapka virít csúcson.
Aggodalom él!
Maci-kuckóban
Még édes a szunnyadás.
Hőség a vekker.
Hajtja vadul fellegeket
Kíméletlen csípős szél,
Jöhet farsang, tavaszváró;
Az úr itt még fagyos tél.
Torkos népség buja tánccal
Temetik már a telet,
Mindegyiknek kijár néhány
Mézes, mázos fánk szelet.
Világszerte népszokások
Csalogatják víg tavaszt,
Tábortűznél harsány kedvvel
Busók űzik a ravaszt.
Hamis az arc, megtévesztő
Maszk mögött a valóság,
De az évszak átlát rajta,
Hiába a turpisság.
Majd ha eljő az ideje,
Téltemető virága,
A jeges dér is felenged
Tavaszt hint a világra.
Kíméletlen csípős szél,
Jöhet farsang, tavaszváró;
Az úr itt még fagyos tél.
Torkos népség buja tánccal
Temetik már a telet,
Mindegyiknek kijár néhány
Mézes, mázos fánk szelet.
Világszerte népszokások
Csalogatják víg tavaszt,
Tábortűznél harsány kedvvel
Busók űzik a ravaszt.
Hamis az arc, megtévesztő
Maszk mögött a valóság,
De az évszak átlát rajta,
Hiába a turpisság.
Majd ha eljő az ideje,
Téltemető virága,
A jeges dér is felenged
Tavaszt hint a világra.
Borona porzik,
Földnek lelke messze száll...
Könnye elapadt.
Rátapadt a fűzfákra
Szikkadt vidék sóhaja.
Fűzfák ága csüng,
Biggyedten leng hőségben.
Sárgult levelek.
Cserepes föld szomjazó,
Zápor lenne megváltó.
Sok fűzfa búsul,
Már mindegyik szomorú.
Aszalt hajtások.
Tó vize is buggyad már,
Korcsos medre oly sivár.
Kérges árnyékban
A moha is kiszáradt.
Fulladt kapcsolat.
Álmos halak kábultak,
Az iszapban lapulnak.
Élet nedű fogy,
Gyökérzet is fonnyad már.
Zivatar...álom.
A csapadék megcsappant,
Nyár tüzével elillant.
Kókadt a világ.
Forróság kíméletlen.
Napfény-perzselő.
Élők vágya hűs eső,
Jöhetne már megmentő.
Földnek lelke messze száll...
Könnye elapadt.
Rátapadt a fűzfákra
Szikkadt vidék sóhaja.
Fűzfák ága csüng,
Biggyedten leng hőségben.
Sárgult levelek.
Cserepes föld szomjazó,
Zápor lenne megváltó.
Sok fűzfa búsul,
Már mindegyik szomorú.
Aszalt hajtások.
Tó vize is buggyad már,
Korcsos medre oly sivár.
Kérges árnyékban
A moha is kiszáradt.
Fulladt kapcsolat.
Álmos halak kábultak,
Az iszapban lapulnak.
Élet nedű fogy,
Gyökérzet is fonnyad már.
Zivatar...álom.
A csapadék megcsappant,
Nyár tüzével elillant.
Kókadt a világ.
Forróság kíméletlen.
Napfény-perzselő.
Élők vágya hűs eső,
Jöhetne már megmentő.
Íródott ebben az atomháborút szorgalmazó környezetben? A kezdeményezők is meg fognak halni!
(3 soros-zárttükrös, leoninus)
Sokszor előfordul, hogy szavam, nem hagyja el torkom? bánatom, néma lelkembe folytom,
Sokszor bánatomban nem érvényesül a torkom? bánatom, ha néma lelkembe folytom.
Sokszor előfordul, hogy szavam, nem hagyja el torkom? bánatom, néma lelkembe folytom?
*
(leoninus csokor)
Hiszed? kerti óvóhelyed megvéd? És mi lesz, ha elfogy az ennivalód és a vized?
Hiszed, ha fölötted robban atom, akkor te kevesebben leszel? válogat az atom?
Ha elpárolognak a kintiek, neked ezt adta az atom? Megsemmisülsz! Taglalom?
Láttál filmeket két japán atomról? A szőröstől, bőröstől elpárolgottakról?
Láttad filmekben, hogy nézett ki a két város? Még rom sem volt, mi megégett... nem sármos!
Tudod Te ész nélküli, hogy Csernobilban is volt atomrobbanás? mi agyad megsüti?
Az a vidék máig is zárolt terület, úgy van, mint robbanáskor és nincs szűz kerület.
Vannak páran, ott élnek, szívük-lelkük rajta, hogy vegetálnak mégsem súlyos betegek.
Tudod, hogy a mentősök, helikopteresek, ultrák, sőt a cégvezetők is mind hullák?
Te mit teszel, ha környezetszennyezés okán nem jöhetsz elő? Mesés hülyeség-nyelés?
Előkapod a bankkártyád? Sajnálnád... nem élne mamácskád? Dicsekedj, mutasd bankszámlád?
Minek, kinek kellenének, miközben a haldokolásod senkit nem érdekelnének!
*
(HIQ trió, a félhaiku-lánc elviségében)
Leszel Te
Egy hősi halott!
Emberek?
Családod
Már csak egyveleg!
Emberek?
Jó sokan
Elpárolognak!
Emberek?
*
(Senrjon)
Ne gondold? nem ijesztés.
Millióknak halála nem vicc!
Vége emberek?
Ebben Te is ok leszel!
Még nincs rá? elvi büntetőjog!
Vége emberek?
Vidd magaddal bankkártyád!
Nem kell? bankok, törmelékrakás!
Vége emberek?
*
(Apeva)
Az
Élet
Nektek csak
Összes-ennyi.
Ó, Ti népírtók!
*
(Senrjú)
Repülő közelg,
Benne óriás bomba!
Már nincsen vég se!
*
(senrjon)
Otthon, ha nincsen senki,
Akkor vajon ki fog zokogni?
Nincs ki?! Sírás kincs?!
Vecsés, 2024. május. 11. -Kustra Ferenc József- íródott: egy nagyon valószínű atomháborúra figyelmeztetésként. Ez nem a ?Komédia Szinház? előadása lesz! Szakértők szerint = a 8 milliárd emberből, legalább 5 milliárd meghal. A túlélők meg kezdhetnek kőbaltát pattintgatni...
(3 soros-zárttükrös, leoninus)
Sokszor előfordul, hogy szavam, nem hagyja el torkom? bánatom, néma lelkembe folytom,
Sokszor bánatomban nem érvényesül a torkom? bánatom, ha néma lelkembe folytom.
Sokszor előfordul, hogy szavam, nem hagyja el torkom? bánatom, néma lelkembe folytom?
*
(leoninus csokor)
Hiszed? kerti óvóhelyed megvéd? És mi lesz, ha elfogy az ennivalód és a vized?
Hiszed, ha fölötted robban atom, akkor te kevesebben leszel? válogat az atom?
Ha elpárolognak a kintiek, neked ezt adta az atom? Megsemmisülsz! Taglalom?
Láttál filmeket két japán atomról? A szőröstől, bőröstől elpárolgottakról?
Láttad filmekben, hogy nézett ki a két város? Még rom sem volt, mi megégett... nem sármos!
Tudod Te ész nélküli, hogy Csernobilban is volt atomrobbanás? mi agyad megsüti?
Az a vidék máig is zárolt terület, úgy van, mint robbanáskor és nincs szűz kerület.
Vannak páran, ott élnek, szívük-lelkük rajta, hogy vegetálnak mégsem súlyos betegek.
Tudod, hogy a mentősök, helikopteresek, ultrák, sőt a cégvezetők is mind hullák?
Te mit teszel, ha környezetszennyezés okán nem jöhetsz elő? Mesés hülyeség-nyelés?
Előkapod a bankkártyád? Sajnálnád... nem élne mamácskád? Dicsekedj, mutasd bankszámlád?
Minek, kinek kellenének, miközben a haldokolásod senkit nem érdekelnének!
*
(HIQ trió, a félhaiku-lánc elviségében)
Leszel Te
Egy hősi halott!
Emberek?
Családod
Már csak egyveleg!
Emberek?
Jó sokan
Elpárolognak!
Emberek?
*
(Senrjon)
Ne gondold? nem ijesztés.
Millióknak halála nem vicc!
Vége emberek?
Ebben Te is ok leszel!
Még nincs rá? elvi büntetőjog!
Vége emberek?
Vidd magaddal bankkártyád!
Nem kell? bankok, törmelékrakás!
Vége emberek?
*
(Apeva)
Az
Élet
Nektek csak
Összes-ennyi.
Ó, Ti népírtók!
*
(Senrjú)
Repülő közelg,
Benne óriás bomba!
Már nincsen vég se!
*
(senrjon)
Otthon, ha nincsen senki,
Akkor vajon ki fog zokogni?
Nincs ki?! Sírás kincs?!
Vecsés, 2024. május. 11. -Kustra Ferenc József- íródott: egy nagyon valószínű atomháborúra figyelmeztetésként. Ez nem a ?Komédia Szinház? előadása lesz! Szakértők szerint = a 8 milliárd emberből, legalább 5 milliárd meghal. A túlélők meg kezdhetnek kőbaltát pattintgatni...
Nagy tetteket véghez sohasem vittem,
Amatőr-szürke, megkopott átlagos létem.
Amit tudtam adtam, a bajt nem kerestem,
Hogyha kellett...volt úgy, életet mentettem.
Tudásom szerint, ápoltam sok beteget,
Ünnepnap vagy éjjel, amikor épp kellett.
Ha hívtak mentem, nem néztem a percet,
Olykor vigasztaltam pár megfájdult lelket.
Vagyont nem gyűjtöttem, lelkem mint hajdan,
Szerényen élek, nemrég múltam hatvan.
Dolgom csendben végzem, most már kicsit lassan,
Arra kérem Istent, csak erősítsen bajban.
Jöhet még egynéhány szép nap, vagy akár év,
Bár a jövőtől nem látom, hogy merre van a rév.
Múlik az idő, rejtélyt tartogat...a tegnap emléket.
Feledésbe merül majd végleg, milyen volt egy élet.
A természet...dolgát jól elvégzi,
Behívónkat majdan Isten idézi.
Amikor menni kell, a lelkünket visszük,
Akkor van értelme, ha ezt el is hisszük.
Dunatőkés, 2024. május 3.
Amatőr-szürke, megkopott átlagos létem.
Amit tudtam adtam, a bajt nem kerestem,
Hogyha kellett...volt úgy, életet mentettem.
Tudásom szerint, ápoltam sok beteget,
Ünnepnap vagy éjjel, amikor épp kellett.
Ha hívtak mentem, nem néztem a percet,
Olykor vigasztaltam pár megfájdult lelket.
Vagyont nem gyűjtöttem, lelkem mint hajdan,
Szerényen élek, nemrég múltam hatvan.
Dolgom csendben végzem, most már kicsit lassan,
Arra kérem Istent, csak erősítsen bajban.
Jöhet még egynéhány szép nap, vagy akár év,
Bár a jövőtől nem látom, hogy merre van a rév.
Múlik az idő, rejtélyt tartogat...a tegnap emléket.
Feledésbe merül majd végleg, milyen volt egy élet.
A természet...dolgát jól elvégzi,
Behívónkat majdan Isten idézi.
Amikor menni kell, a lelkünket visszük,
Akkor van értelme, ha ezt el is hisszük.
Dunatőkés, 2024. május 3.
