A művelt nyugat gőzerővel készül az oroszok ellen, az Ukrán háborúba… TV -k harsogják!

(leoninus trió)

Monotonon elmúltak a fiatal évek s közelednek a vég évek.
Vannak, akik totálisan megváltoztak, mit rosszul-élni hajlamosak.
Szép az élet, de ez keveseknek adatik meg és ennek lényege meg…

Nekem irtó nagy szerencsém, hogy a szívem bírja, lelkem meg okos adjutánsa.
Éltem ágai persze már párszor arcon vágtak, de hű híve vagyok hazának.
Káposztalevest mi is készítünk, de az orosz ’scsi’ nekünk biz' nem eledelünk.
Most meg a „művelt Nyugat épp’ a világvégét készíti… meki kellene ki ’scsi’!

Nyájas, jóindulatú a felhők nélküli nap és kék az ég, a mezőnk színes még.
A "Nyugat" háborúzna már, ha lehetne, közben nincsen is elég és új fegyvere…
Olyanok, mint a kocsmai verekedők, csak úgy egymást kergetik… tétet emelik.
A nagy hegytető éppen szemben van, a Nap nézi, itt bizony majd’ háborús helyzet van.
"Művelt Nyugat" csak bevételt akar, halottak semmi... ezért békét nem előkapar…
*

(Senrjon csokor)
Bókol kertben sok virág,
A csúzos öreg fronton meghó’.
Csendes béke nincs.

Észlelem, hogy fönn égben
Felhőtündér gyakorlóban van…
Semmilyen béke.

Nyár is izzad rendesen,
Kisebb felhő „pökik” hevesen.
Zajos béke sincs.
*

(HIQ csokor)
Kékségben
Is megöregszünk.
Háború?

Végtelen
Hosszú öregség.
Háború?

Léthatár
Csak úgy lecsökken?
Háború?
*

(leoninus)
Háború nem kell nekünk… aknára lépve milyen lesz a belünk? Nem vágyja a lelkünk…

Vecsés, 2024 július 6. – Kustra Ferenc József- íródott: életvégről és a „Nyugat” háborúba készüléséről. Európa vezető politikusai! - „pökik” - tájnyelvben köp.

Vitorlás hajó volnék, de vitorlám szakadt
És szellő sem rezdült.
Szelném én a vizet, de bizony helyben maradt
Lelkem és megrendült.

Fölismerem, a vitorlások kora lejárt,
E hajó már nem sikk.
Szakadt gályák, lékkel küzdenek, sok-sok rabbal,
Izzadtságon siklik.

Globalizált fogyasztói társadalomba,
Evezni nem lehet.
Mert a nagyok, liberalizmus hívek hada
Fújja a vad szelet.

Elveszejtik végleg, értékőrző hagyományt,
Lekopaszítják a létet.
Összeveszejtik ősi, régi családokat,
Bizonytalanítsák létet.

Én ehhez már nem alkalmazkodok.
Én csak úgy a lét szélén surranok.
Társaimmal együtt elhamvadok,
Történelemből… kihullajtatok.

Vecsés, 2005. január 22. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.

TANQ –ban írta meg a szerzőpáros…

Nap, forró, csak izzik,
Arany fényét, földre önti.
Hőség, árnyékban is.
Épp kiált a lét: adj vizet, -
Test, ha megért, lélek fizet.
*
Szépséges a kék ég,
Felhő nem látszik most sehol.
Égető napsugár!
Szerelmes perc az, még nem is,
Szédülten elkapsz, engem is...
*
Gondolat csak lézeng,
Az ölelő kéz meg izzad.
Több, száradó kóró…
Szívedbe bújik fénylepke,
Arcodra hullik, könnycseppje.
*
Eső, hűs szellő nincs.
Enyhülés nem is várható.
Izzó a napkorong!
Magadba szívod illatom,
Életre hívott alkalom.
*
Forró a homok a
Talpak alatt, ülni tán' jó.
Forró még a csend is.
Suttog a hűség, áldozat,
Édes kis bűnség, kárhozat.
*
Jó nagy hőséggel jár,
Amikor épp' strandidő van.
Meleg minden gúnya.
Színre lép a meztelenség,
Mennyire ép esztelenség?
*
Arcokon kúszó fény…
Napsugár, oly' bőrégető.
Meleg van, árnyékban…
Megölel bőröd, simogat,
Így marad őröd gondolat.
*
Nagyon jó meleg van,
Ami biz' mindent megérlel.
Szép a virágoskert.
Tulipán illat csókodon,
Fénycsepp az izzadt foltokon.
*
Napsugár égető...
Ez, nagy szomjúság ideje.
Itt, súlyos vízhiány.
Érintésed lágy napsugár,
Szóhintésed szép vágyfutár.
*
Az elhasznált korsó
Már eltörött... Vízhordáshoz?
Meleg, nagyon szomjas.
Nyakadon gyöngyöz szeretet,
Hőségben öntözz szíveket!
*
A nyári melegben
Elporladt bakancs nyomai…
Sikoly is csak, suttog!
Akarta mind, hogy szeressed,
S máris rogy, ha elereszted.

*
Egy elhervadt virág,
A vízzel teli kút mellett!
Törött ez a korsó!
Tested mindennek fölött hív,
Kalapál még a törött szív...

Vecsés, 2017. május 30. – Mórahalom, 2017. augusztus 25. - Kustra Ferenc József - A HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: „Nyári kaland”

Piros cseresznye
Termés lett már szirmokból.
Japánban kultusz.
Nap, búzatáblán
Legelteti fény-nyáját.
Égetően tűz!
Harmat simogat
Szemeket őrző kalászt.
Hajlik a kötél.
Friss cseresznyéből
Készül otthon, új pite.
Nyári csemege…
Tikkasztó hőség
Mezőkön, pipacs bőség,
Július tombol.
Gabona szárán
Szél lengeti a kalászt.
Arató izzad.
Búzavirág kék
A szélben ringó róna.
Őzek szépsége.
Napfürdőző zöld
Gyíkok lustulnak, kövön.
Úgy perzsel a nyár!
Nyár derekában
Asszony hajlong marokért.
Sarlóél kopik.
Rét melletti tó
Partján a kövek forrók!
Szenvedő búza…
Nap tesz koronát
Megtörli a homlokát.
Hőség tikkasztó.
Kasza, áldással
Hasít gabonaszáron.
Gyűlik a kéve.
Táj, kalász színű,
Lágyan borzolja, szellő!
Kasza is izzad!
Fény csak úgy lobog,
Talaj szikkadt, úgy poroz!
Libben a kalász.
Begyűjtött termés.
Cséplőgép már dolgozik...
Porfelhő terül.
Aratás, élet
Kenyér-reményvilága.
Felhőtlen égbolt.
Az ég zafírkék
Bőséges a teríték. –
Buja, vad románc.
Ünnepnap reggel
Új búza illata száll.
Termés… új kenyér.

Vecsés, 2020. júl. 19. – Érd, 2020. júl. 19. – Budapest, 2020. júl. 19. – Kustra Ferenc József – a nyárról, aratásról: RENGA láncversben; az egyest én írtam, a kettest Gani Zsuzsa, a hármast Horváth Edit Fresh, a poétatársaim.

Egyedül, fájó, szerelmes szívvel baktatok…

(Senrjú)
Te vagy az álmom...
Erdősusogás éltet.
Némaságom van.
*
Ősvényen séta,
Közben reád gondolok.
Már csak baktatok.
*
Gondolataim
Belül, igen zajosak!
Kívül a csendem…
**

(Senrjon)
Szerencsétlen vagyok én,
Mára tudom, nem egyedül én!
Csak úgy kirúgtál!
*
Kivágtál, mint a macskát
Mikor tejes vödörbe esett.
Már nem kellettem…
*
Erdőben egyszerűség
Háza: környezet, fák árnyai.
Sehol egy kispad.
*

(3 soros-zárttükrös)
Itten kicsit lejtős az erdő, dombnak fölfelé baktatok,
Vágyó lelkemet nem érdekli, nyugodtan utálkozhatok…
Itten kicsit lejtős az erdő, dombnak fölfelé baktatok.

Nem is izzadok, érzem már, őszi-hűlt a levegő,
De tégedet szeretlek, jó lenne most egy keszkenő…
Nem is izzadok, érzem már, őszi-hűlt a levegő,
*

(Bokorrímes)
Lelkem a Te lelkedbe vágyik
Vagy lehet, hogy szíveddel játszik?
Némaságom máris elmállik!
*

(Anaforás)
Őszi széllel én dehogy beszélek össze, csak vele szemben oldalgok,
Őszben, ha itt lennél, csinálhatnánk fordítva is: én beléd karolok!
Összességében, már minden mindegy, ha ilyetén marad, hogy nem szeretsz,
Összességében úgyis már elhagytál, gondolom, már biztos mást szeretsz.
Összes vágyam pedig, hogy folytassuk, hol abba maradt, mindent összeszedsz?

Nézem, hogy az őszi szél szárnyán színes levelek repkednek,
Látom rajtuk azt is, hogy helyzetükben oly’ reménytelenek…
Ez az! Én némaságomban, a reménytelen helyzetemben baktatok,
Ez az! Nem is tudom, hogy hova megyek, most éppen fölfelé kaptatok!

A csókod kéne, a jókedved, meg, hogy szerető jelenlétedet élvezhessem!
Mi lehet ez a lelépés, remélem, nem gondolod, hogy következetességem?
*

(Anaforás, bokorrímes)
Összerezzenek, ha némaságban meghallok egy kuviksikoltást,
Összerezzenek, ha belül a lelkem megejt egy vágyó-sikoltást…
Összerezzenek, ha eszembe jut, tán’ valaki vadcsapdát kiást’?

Nézem a még zöldes rekettyésben a látvány, mintha toló kaput látnék,
Mert én most éppen arra mennék, próbában, hamar el-, és belefáradék…
Itt baktatván a lelked közelségére… meg a ringatására vágynék,
Megnyugvás nincsen, nem vagy itten, másra nem, jóleső ringtatásra vágynék.

Megfejtésem bizony nem akad,
Gondolatmenetem elakad.
Megfejtésem csak nem várható,
Megfejtéskor lelkem csápoló...
*

(Senrjú)
Fáj a szívem fáj!
Szeretlek, nemcsak immár…
A mindenem vagy!
*
(Senrjon)
Csók és jó vad ölelés,
De Te inkább hulló haraszt vagy!
A mindenem vagy!
*

Ebbe a dombi baktatásban, tiszta víz a ruhám, ez a te lelkeden szárad!
Nem vagy itt, vágyódásom meg nem enyhült… testem és lelki némaságom is fárad…
*

(Bokorrímes)
Szeretlek, imádlak,
Kedvellek, úgy vágylak,
Kerülj elő, várlak!

Vecsés, 2020. szeptember 1. – Kustra Ferenc József – szerelemről íródott: Alloiostrofikus versformában.