Egy gyermek a legnagyobb áldás a földön,
mely boldoggá teszi egész életünk,
az egyetlen ,amit gyermekünknek kérünk
az, hogy őnekik meglegyen mindenük.

A gyermekünkért mindent odaadnánk
hogy megmentsük őket, bármi is legyen,
s a legnagyobb fájdalom talán a földön,
mikor egy szülő semmit sem tehet.

Istenem ! Merre vagy ? Miért nézted végig
keserves kínját ,szenvedéseit?
Mit vétett az az ártatlan gyermek?
Mért nem voltál képes megsegíteni?

Mért vetted el őt? Hisz olyan ártatlan volt!
Sugárzó szépség,tiszta és nemes!
Mért nem szólítottál helyette magadhoz
olyat ,akit tán senki sem keres !

Kegyetlen sors jutott e gonosz világban
oly sok embernek ,ki nem szolgált reá,
Kit szeretni kéne folyton meggyaláznak,
míg a gonosznak minden jó kijár.

Oly sok a szenvedés ebben a világban
hol a jók kárának örvend a gonosz,
rút, romlott lelkéből sötétség sugárzik,
s amerre jár csak szenvedést okoz .

Istenem ne tűrd ezt!Tisztítsd meg tőlük
a haldokló földet amíg még lehet,
ne vedd el tőlünk utolsó reményünk
arra tégy béklyót ,ki téged sem szeret !

Istenem!Mért büntetsz minket?
Mért adtad őt ha elveszed?
Miért adsz gyermeket nékünk,
hogy aztán újra visszavedd?

Mért nem nézel le ránk a földre
amikor szenvedést hozol reánk?
Mért engeded hogy elveszítsük
akit legjobban szeretünk talán?

Mondd ! Neked mért csak a jó kell?
Hisz rosszakkal teli a világ!
Ha szeretsz,nézz le a földre,
hol szenvedő arcokat találsz!

Ha szeretsz , mért büntetsz minket?
Ne hozz több gyötrelmet reánk!
Nem bírunk többet elviselni!
Csordultig teli a pohár!

Emlékszel mikor gyermekek voltunk,
s együtt játszottunk minden délután?
Zsenge tengeriből babát készítettünk.
s ócska rongyokból varrtunk rá ruhát.

Emlékszel mikor mezítláb futkostunk,
fölkavarva a keskeny út porát?
Mályva levélből nyakláncot kötöttünk,
s szalmából fontál nekem koronát.

Emlékszel mikor eperfára másztunk,
s együtt varrosgattuk elszakadt ruhám?
Istenem,milyen boldogok is voltunk!
Az volt a legszebb emlékem talán.

Vajon hol vagy most,merre vitt a sorsod?
Eszedbe jutok még néha-néha tán?
Kívánom, legyél most is olyan boldog,
mint azon a nyáron,oly sok délután!

Mint letördelt ágak a vihar tépte fákon
olyan lettem most én is hirtelen,
mint akit zúgó szélvész megtépázott,
s romjaitól már nem tud lépni sem.

Mint tomboló szélvész,mely mindent összetépett,
maga mögött hagyva mindent hirtelen,
lepusztult romokká zúzva,összetörve,
olyan lettem most én is nélküled.

Porrá zúzott tépett álmaim ködében
megcsitulni vágyom szüntelen,
de bárhová lépek szemem könnybe lábad,
s a romoktól nem tudok szinte lépni sem.

Istenem adj erőt!megtalálni újra
romokba taposott ,vérző lelkemet,
Engedj fel állni,vagy pusztíts el végleg,
de ne gyötörd tovább összetört szívem.