Vár az élet
Búcsúzunk most tőletek,
léptünk zaja elcsitul,
titkoljuk a könnyeket,
állunk némán, szótlanul.
Azt hittük, hogy könnyebb lesz
elhagyni az iskolát,
a sok emlék körbevesz,
fáj most minden kézfogás.
Vár az élet, vár a harc
valós élet színpadán,
hisszük nem érhet kudarc,
őrizzük a biztatást.
Tanáraink, köszönjük
a feddést és tanítást,
közös volt az örömünk,
fogadtuk a kihívást.
Szívünkből egy kis darab
itt marad a falakon,
megannyi szép pillanat
hömpölyög a padokon.
Menni kell, a dal kísér,
változik az útirány,
küzdenünk kell őszintén,
titkot rejt a nagyvilág.
Búcsúzunk most tőletek,
léptünk zaja elcsitul,
titkoljuk a könnyeket,
állunk némán, szótlanul.
Azt hittük, hogy könnyebb lesz
elhagyni az iskolát,
a sok emlék körbevesz,
fáj most minden kézfogás.
Vár az élet, vár a harc
valós élet színpadán,
hisszük nem érhet kudarc,
őrizzük a biztatást.
Tanáraink, köszönjük
a feddést és tanítást,
közös volt az örömünk,
fogadtuk a kihívást.
Szívünkből egy kis darab
itt marad a falakon,
megannyi szép pillanat
hömpölyög a padokon.
Menni kell, a dal kísér,
változik az útirány,
küzdenünk kell őszintén,
titkot rejt a nagyvilág.
Elmúlt egy év, gyorsan száll tova,
s bezár lassan az iskola kapuja!
Nagyot dobban a szíve a diáknak,
most nekik szól a csengő,
s hangja könnyeket rejtő.
Elmúlik egy korszak,bezárul az ajtó.
A hosszú évek minden napja,
hol biztonságot nyújtott az iskola.
Nem emlékszünk mi a roszra,
csak a sok boldog pillanatra.
Búcsúzóul mit mondhatnánk?
Viszlát drága iskolánk!!!
s bezár lassan az iskola kapuja!
Nagyot dobban a szíve a diáknak,
most nekik szól a csengő,
s hangja könnyeket rejtő.
Elmúlik egy korszak,bezárul az ajtó.
A hosszú évek minden napja,
hol biztonságot nyújtott az iskola.
Nem emlékszünk mi a roszra,
csak a sok boldog pillanatra.
Búcsúzóul mit mondhatnánk?
Viszlát drága iskolánk!!!
Hosszú év van mögöttem
még én is alig hittem.
Tudjátok ti milyen nagy vagyok?
Ki is növöm az iskola padot!
egész évben szorgosan tanultam,
hogy örüljön a tanítóm.
Büszke is rám biztos is,
nem leszek már én a kis diák,
hisz jövőre mi leszünk a nagyok.
Mert mindenki tudja kik a másodikosok!!!
még én is alig hittem.
Tudjátok ti milyen nagy vagyok?
Ki is növöm az iskola padot!
egész évben szorgosan tanultam,
hogy örüljön a tanítóm.
Büszke is rám biztos is,
nem leszek már én a kis diák,
hisz jövőre mi leszünk a nagyok.
Mert mindenki tudja kik a másodikosok!!!
Zokogva lépjük át az iskola kapuját.
Boldogan gondolunk rád,
kedves iskolánk.
Könnyeinkkel küszködve lépünk be az osztály terembe.
Vissza emlékezünk arra,
mikor első nap remegve lépkedtünk a padok között.
Tanárnénink kedves mosolya lett kicsi szívűnk nyugalma.
Hamar tovaszállt a szomorúságunk,
s helyét átvette a tudás iránti vágyunk.
Igyekeztünk jónak lenni,
a tanárokat kevésbé idegesíteni!
Tudjuk sokszor nem sikerült,
de megtettünk minden tőlünk telhetőt!
Gondoljanak ránk boldog szívvel, mint mi az itt töltött éveinkre.
Egyik napró a másikra, elteltek az évek,
s mi lettünk a végzősök.
Nem feledjük soha.
Mennyire jó az iskola!!!
Boldogan gondolunk rád,
kedves iskolánk.
Könnyeinkkel küszködve lépünk be az osztály terembe.
Vissza emlékezünk arra,
mikor első nap remegve lépkedtünk a padok között.
Tanárnénink kedves mosolya lett kicsi szívűnk nyugalma.
Hamar tovaszállt a szomorúságunk,
s helyét átvette a tudás iránti vágyunk.
Igyekeztünk jónak lenni,
a tanárokat kevésbé idegesíteni!
Tudjuk sokszor nem sikerült,
de megtettünk minden tőlünk telhetőt!
Gondoljanak ránk boldog szívvel, mint mi az itt töltött éveinkre.
Egyik napró a másikra, elteltek az évek,
s mi lettünk a végzősök.
Nem feledjük soha.
Mennyire jó az iskola!!!
Könnyes szemmel lépek be
az iskolaterembe,
körülöttem díszes csodák
és zokogó anyukák.
Nagyot dobban a szív,
mikor a tanár sorba állít.
Itt az idő, induljatok, szépen sorban,
emlékezettek az elmúlt időszakra.
Lezárult életünk egy szaka,
bezáródik mögöttünk
az iskola kapuja.
Boldog szívvel emlékezünk
majd vissza, hisz sokat adott
nekünk az iskola.
az iskolaterembe,
körülöttem díszes csodák
és zokogó anyukák.
Nagyot dobban a szív,
mikor a tanár sorba állít.
Itt az idő, induljatok, szépen sorban,
emlékezettek az elmúlt időszakra.
Lezárult életünk egy szaka,
bezáródik mögöttünk
az iskola kapuja.
Boldog szívvel emlékezünk
majd vissza, hisz sokat adott
nekünk az iskola.