Már
Bíbor
Alkonyat
Simogatja
Horizont hátát.
*
A
Múltra
Hálót fon
A nesztelen,
Vakká lett sötét.
*
A
Gond
Barázda,
Semmivé lesz
Mély sötétségben.
*
Az
Árnyak
Is tűnőben…
Vaksötétben
Erre nincs szükség.
*
Az
Idő
Tűnődik.
Most mi legyen?
Inkább, megy tovább.
*
A
Sötét
Csendje meg
Erőre kap!
Halkan neszezik.
*
Nap
Fénye
Sápadtan
Aludni vágy…
Álomba merül.
*
Majd
Később,
Ezüstös
Fényesség lesz
A táj lámpása!

Vecsés, 2016. december 31. – Kustra Ferenc József - íródott: a nyárestéről apeva csokorban.

Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat!
Utál engem, mint rabomobil sofőrje, lovas kocsikat…
Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat.

Van saját navigátora, hogy célt, engemet nehogy tévesszen,
Hogy lélekkínzásokat, örömmel tegye, jó hosszan élvezzen…
Megfogott engem, hogy életítélet végrehajtóm lehessen.

(Senrjon trió)
Alakulása nekem…
Semmi megy csak egyenes úton.
Bánatoskodok!
*
Látszólag egyenesen
Haladni becsapás, ámítás.
Bánatoskodok!
*
Az élet nem fürj húsi,
Inkább, nagy döghús a dögkútból.
Bánatoskodok.
*

(Apeva)
Gyors
Meglét.
Születés.
Életút meg
Eredménytelen.
*

(Bapeva)
Szülés.
Megjöttem,
Ordítottam.
Már éreztem én
Ezt nem kellett volna…
Körülnéztem, jó nem volt…
De az akaratom... sem volt
Homlokomon meg pech lovagja!
Mibe fogjak mi, ha nem sikerül?
Barát sincs, csak nagyjából ellenfelek.
*

Tettel állandóan korhol az élet,
Hogy ki ne szabaduljak,
Folyton fényezi kemény ketrec-létet.

Az élet, maga az elviselhetetlen lét,
Faramuci, maga szabályozza a létét!
Valami kén', gondoltam saját víziómra,
De ez nem jön, megteszi így ócska vízóra!

Nagyon vágyok, hogy jól megszűrt tiszta vizet öntsünk életpohárba,
De vajon megoldható-e az utolsó előtti végórákban?

Eljátszom a köd-nélküli láthatatlant,
A lelki gond nélküli kis csomagtalant…

Vecsés, 2020. november 10. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott.

A tavaszról, a szerelemről TANQ csokorban írt a szerzőpáros.

Ágyamban dúlás volt!
Hold, erősíti szenvedélyt!
Reggel, tavasz virrad!
Álom volt, de most már való!
Tavasz hozta, vérforraló...
*
Itt hagytad illatod,
Mélyen szippantok belőle.
Búcsúhajnal volt ez?
Elszállt meghitt pillanatok,
Mint a tavaszi illatok.
*
Hited, ne hagyjon el,
Lepedőt mosom, visszavár.
Némán koncentrálok!
Örök kikelet reményünk,
Vágyainkba elmerüljünk.
*
Ülök, párnát nézem…
Szemed kacaja, itt maradt!
Jó, nagy… mosás kell itt.
Napsugár őrzi mosolyod,
Szellőcske hozza illatod.
*
Ismét nagyon vágyok…
Mosolyoddal… karod, ölel.
Tavaszom zenéje…
Vágyaim mégsem apadnak,
Mint méh virágot, akarlak!
*
Lehunyom szememet,
Képzelgem, nyál-ízű szádat!
Tavasz illata leng…
Válik még álmunk valóra?
Vagy marad álom… csalóka.

Vecsés, 2017. február 25 – Szabadka, 2017. február 26. - Kustra Ferenc József - A HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: „Álom vagy Való?”! Egy esemény, férfi és női nézőpontból…

Meginog, mi szilárd,
A valós tudás, fellazul…
Jön… ostoba az úr!
Ez a világ nagyon piszkos,
Össze fog omlani, biztos.
*
Tücsök, csak zenélget,
Árokparton, nincs tetterő.
Néma felleg, esik!
Mindenki más mocskát nézi,
Közben kertjét gereblyézi.
*
Jöjj elém, ha tudnál,
Tévedésünket, legyőznénk.
Táguló, ózonlyuk.
Hihetetlen hangsúlyokkal,
Földöntúli buzgalommal,
*
Pipacs szirma táncol,
Ahogy a szellő borzolja.
Bodza illata száll!
Nyírjuk ki egymást sebtében,
Koncoljuk fel az estében.
*
Minden lépés vissza,
Jövő rémségét vetíti.
Múltban az igazság.
Mondhatnám ez egy véres vers,
Ezért lett egy kissé túl nyers.
*
Szó, felszállhat égig,
Tompa tetterő tündököl.
Hiú, állhatatos!
Elmegyek inkább aludni,
Nem akarok haragudni.

Vecsés-Győr, 2016. július 12. –Kustra Ferenc József- A HIAQ - kat én írtam, alá a TANQ verset, szerző- és poétatársam Ötvösné Németh Edit. A versrész címe:” Átok”.

Ezt is megértük, elmúlt a hatvan éved,
Nem öregszel, Te élted, még mindig éled.
Persze, már nem vagy olyan fitt, fiatalos,
De nyugdíjas? megelégedett, mosolygós.

Az élet messze sodort minket egymástól,
Így túl sokat nem merítettünk egymásból.
Együtt voltunk katonák, mint tervtáblások,
Sok élményünk volt, mit nem éltek meg mások.

Van két fiad, de sajna nincsen unokád,
Így fürdőkádban sincsen néktek kicsi kád.
Varrógépműszerész voltál, büfés lettél,
Tudom, családodért mindent meg is tettél.

Most voltunk nálatok, négy napot buliztunk,
Születésed napján, többen is mulattunk.
Kerti partin ünnepeltünk Téged, veled,
Muflon pörköltöt ettünk, ezt hoztak neked

Nincs mit tenni élted javát már leélted,
De, míg élsz, mi biz? szeretni fogunk téged.
A jó Isten, jó hosszú utat adjon még,
Isten éltessen, jó sokáig éljél még!

Vecsés, 2005. augusztus 4. ? Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.