Idő 
Értékelés 
Értékelés (3 soros-zárttükrös duó)
Rakétatűzben ég ma is a szentelt gyertya,
De megúszta a büntetést az orosz pópa…
Rakétatűzben ég ma is a szentelt gyertya.
Bizony az én lelkem is igy éli napjainkat,
Vívja minden ellen a védekező harcokat…
Bizony az én lelkem is igy éli napjainkat.
*
(Senrjon trió, félhaiku lánc formátumban)
Gyalogosan menetel
Előre a lábam, tönkbe rúg.
Ima nem segít!
Gyalogosan menetel
Hóban a lábam, éppen tél van.
Ima nem segít!
Gyalogosan menetel
A lelkem… felhők könnye hullik.
Ima nem segít!
*
(Senrjú duó)
Nap sugára is
Földet ér, éltet fejleszt.
Földet melenget!
Levél, mit simít…
Meghallom lelkem sikít!
Ilyenek… napok!
*
(anaforás leoninus)
Sokszor előfordult velem, hogy jó nagy felhő nyomult fölém, Nap beborult!
Sokszor előfordult velem, hogy lelkem védekező harcokba ’bonyolult’.
Sokszor előfordult velem, hogy lelkem csak gyalogolt mellettem.
Sokszor előfordult velem, hogy felhők könnye mosta a fejem.
(leoninus)
Aranyló mezőn piros pipacs, őzeknél dívik az ’ipi-apacs’?
Rózsa illat terjeng, meg a füstölt sonkáé… Más illat is füstölt...
Vecsés, 2022. május 27. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.
Rakétatűzben ég ma is a szentelt gyertya,
De megúszta a büntetést az orosz pópa…
Rakétatűzben ég ma is a szentelt gyertya.
Bizony az én lelkem is igy éli napjainkat,
Vívja minden ellen a védekező harcokat…
Bizony az én lelkem is igy éli napjainkat.
*
(Senrjon trió, félhaiku lánc formátumban)
Gyalogosan menetel
Előre a lábam, tönkbe rúg.
Ima nem segít!
Gyalogosan menetel
Hóban a lábam, éppen tél van.
Ima nem segít!
Gyalogosan menetel
A lelkem… felhők könnye hullik.
Ima nem segít!
*
(Senrjú duó)
Nap sugára is
Földet ér, éltet fejleszt.
Földet melenget!
Levél, mit simít…
Meghallom lelkem sikít!
Ilyenek… napok!
*
(anaforás leoninus)
Sokszor előfordult velem, hogy jó nagy felhő nyomult fölém, Nap beborult!
Sokszor előfordult velem, hogy lelkem védekező harcokba ’bonyolult’.
Sokszor előfordult velem, hogy lelkem csak gyalogolt mellettem.
Sokszor előfordult velem, hogy felhők könnye mosta a fejem.
(leoninus)
Aranyló mezőn piros pipacs, őzeknél dívik az ’ipi-apacs’?
Rózsa illat terjeng, meg a füstölt sonkáé… Más illat is füstölt...
Vecsés, 2022. május 27. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.
Az est láthatatlan érkezik,
Csendben suhan, mint hűvös szél,
Árnyékba vonja perceink,
S a fény lassan szárnyra kél.
Sötét palástját kitárja lágyan,
Csillagok gyúlnak fent az égen.
Holdfény játszik tó tükrén bátran,
S álmodik a világ, szépen.
Láthatatlan árnyak ölelnek,
Egy bagoly visít a csendben élesen,
Az utcák néma dallamot zengenek,
S az est mesél a csillagfényben.
Szívem is nyugszik, elpihen lassan,
Vágyak alszanak, gondok némán,
Álmok szövik szelíden, halkan,
Az éjben rejlő csend titkát.
Hajnalfény bontja majd a fátylat,
Ám most még őrzöm az est hangját,
Míg a világ pihen, álmodozgat,
Az éj csendben rám borítja magányát.
Siófok, 2025. március 31. -Gránicz Éva
Csendben suhan, mint hűvös szél,
Árnyékba vonja perceink,
S a fény lassan szárnyra kél.
Sötét palástját kitárja lágyan,
Csillagok gyúlnak fent az égen.
Holdfény játszik tó tükrén bátran,
S álmodik a világ, szépen.
Láthatatlan árnyak ölelnek,
Egy bagoly visít a csendben élesen,
Az utcák néma dallamot zengenek,
S az est mesél a csillagfényben.
Szívem is nyugszik, elpihen lassan,
Vágyak alszanak, gondok némán,
Álmok szövik szelíden, halkan,
Az éjben rejlő csend titkát.
Hajnalfény bontja majd a fátylat,
Ám most még őrzöm az est hangját,
Míg a világ pihen, álmodozgat,
Az éj csendben rám borítja magányát.
Siófok, 2025. március 31. -Gránicz Éva
Van nekünk egy maci cicánk,
szürke, dundi, igazi mókás.
Pocakja nagy, bajusza kunkor,
ha leesik, csak néz: Ez most komoly?
Ha lépeget, ring a hasa,
olyan, mint egy kis plüss panda.
Próbál ugrani? Hát az móka!
Kb. két centi magasra... aztán, puff a padlóra!
Á, ez bizony nem neki való,
inkább gurul, az sokkal hatásosabb show!
Néha kísérel egeret fogni,
de inkább csak leül, és kezd bámulni.
Jöjjön ide az az egér,
én megvárom, míg magától ideér!
Ha elfárad, elterül elég gyorsan,
szundít egy nagy tál ropogósban.
Te nem is cica vagy! - kis gazdi mondja.
Maci cica ásít: Hát persze, Király vagyok, na!
Siófok, 2025. március 2. -Gránicz Éva
szürke, dundi, igazi mókás.
Pocakja nagy, bajusza kunkor,
ha leesik, csak néz: Ez most komoly?
Ha lépeget, ring a hasa,
olyan, mint egy kis plüss panda.
Próbál ugrani? Hát az móka!
Kb. két centi magasra... aztán, puff a padlóra!
Á, ez bizony nem neki való,
inkább gurul, az sokkal hatásosabb show!
Néha kísérel egeret fogni,
de inkább csak leül, és kezd bámulni.
Jöjjön ide az az egér,
én megvárom, míg magától ideér!
Ha elfárad, elterül elég gyorsan,
szundít egy nagy tál ropogósban.
Te nem is cica vagy! - kis gazdi mondja.
Maci cica ásít: Hát persze, Király vagyok, na!
Siófok, 2025. március 2. -Gránicz Éva
Mai divat: ajtóban kulcs, bezárkózás,
Le is fekszünk, alvás előtt lámpaoltás…
Olvasni kell egy kicsit, máshoz nincs kedvünk,
Holnap is tétlenkedünk, fittnek kell lennünk!
Szerelmes pároknak van ideje csókolózni,
Unalomtól, ebbe nem fognak belefulladni.
Mindenki csak menne ki az erdőbe, mezőre,
De reménytelen remény regnál, ő, mint az őre!
A hajnali fények az óraállítástól függnek,
Benső mutatóink meg magukról tovább lendülnek.
De jó is lenne, ha már úgy lehetne élni,
Hogy a napba nyitott szemmel lehet benézni,
De hát, a reménytelen remény nem engedi.
A féltékenység, az indokolatlan szenvedés,
Sokszor úgy valamennyi van, máskor meg nem kevés.
A néha előjött szeretet, boldogság… kevés.
Reménytelen remény, biztat, hogy nagyon öleljelek,
Szélben zúgó szomorúfűzként, karomban vegyelek.
A Nap tüze helyett a tiédben kéne hamuvá égni,
Ebben nemesülve, egymást ölelve egybesegíteni.
Reménytelen remény engedné szívemet is enyhíteni?
Vecsés, 2020. április 15. – Kustra Ferenc József
Le is fekszünk, alvás előtt lámpaoltás…
Olvasni kell egy kicsit, máshoz nincs kedvünk,
Holnap is tétlenkedünk, fittnek kell lennünk!
Szerelmes pároknak van ideje csókolózni,
Unalomtól, ebbe nem fognak belefulladni.
Mindenki csak menne ki az erdőbe, mezőre,
De reménytelen remény regnál, ő, mint az őre!
A hajnali fények az óraállítástól függnek,
Benső mutatóink meg magukról tovább lendülnek.
De jó is lenne, ha már úgy lehetne élni,
Hogy a napba nyitott szemmel lehet benézni,
De hát, a reménytelen remény nem engedi.
A féltékenység, az indokolatlan szenvedés,
Sokszor úgy valamennyi van, máskor meg nem kevés.
A néha előjött szeretet, boldogság… kevés.
Reménytelen remény, biztat, hogy nagyon öleljelek,
Szélben zúgó szomorúfűzként, karomban vegyelek.
A Nap tüze helyett a tiédben kéne hamuvá égni,
Ebben nemesülve, egymást ölelve egybesegíteni.
Reménytelen remény engedné szívemet is enyhíteni?
Vecsés, 2020. április 15. – Kustra Ferenc József
(Az igazság néha fáj!)
Két majom egy szép napos délután,
Egymást kurkászták odafenn a fán…
– Állj!… Állj!…
Mondjuk ez így túl profán…
kezdjük inkább elölről és újra tán!
…Tehát:
Két majom összekapott egy borús délután,
És pofán vágták egymást egy almafán.
A nagy ütéstől a földre esett mind a kettő,
Így meglátta az esetet a Nagy Teremtő.
Haragra gerjedt a két ostoba majmot látva
Menten paradicsomi ítéletet hirdetett,
A további vitát ekként lezárva:
- Büntetésből elveszek tőletek két kezet,
És hallani sem akarom többé a Majom nevet.
Így mától nem lehettek többé Majmok!
Otromba lábakat és új nevet kaptok.
Legyen eztán a nevetek, csak Ember:
Civakodó fajotok békére többé nem lel.
Majdan hazug módon, azt állítjátok,
Hogy magatok másztatok le a fáról,
És lábbal jutalmazott ezért a Teremtő,
Pusztán szívjóságból.
Budatétény, 2019/2026
Két majom egy szép napos délután,
Egymást kurkászták odafenn a fán…
– Állj!… Állj!…
Mondjuk ez így túl profán…
kezdjük inkább elölről és újra tán!
…Tehát:
Két majom összekapott egy borús délután,
És pofán vágták egymást egy almafán.
A nagy ütéstől a földre esett mind a kettő,
Így meglátta az esetet a Nagy Teremtő.
Haragra gerjedt a két ostoba majmot látva
Menten paradicsomi ítéletet hirdetett,
A további vitát ekként lezárva:
- Büntetésből elveszek tőletek két kezet,
És hallani sem akarom többé a Majom nevet.
Így mától nem lehettek többé Majmok!
Otromba lábakat és új nevet kaptok.
Legyen eztán a nevetek, csak Ember:
Civakodó fajotok békére többé nem lel.
Majdan hazug módon, azt állítjátok,
Hogy magatok másztatok le a fáról,
És lábbal jutalmazott ezért a Teremtő,
Pusztán szívjóságból.
Budatétény, 2019/2026
