Idő 
Értékelés 
Értékelés (anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Szeretnék veled a Nap felé nézni s mindezt mindennap átélni!
Szeretnék veled együtt aludni, ez örök időkig átélni…
Szeretnék veled a Nap felé nézni s mindezt mindennap átélni!
Szeretnék veled, a lét homályába elmerülni, így szeretet… megismerni.
Szeretnék veled együtt ébredni, és igy veled élő világot fölismerni…
Szeretnék veled, a lét homályába elmerülni, így szeretet… megismerni.
*
(HIQ trió, a haiku láncvers eszmeisége alapján!)
Érezném
Érintésedet.
Boldogság.
*
Meglátnám
Veled, mily’ gyönyör.
Boldogság.
*
Oly’ sokat
Jelentesz nekem.
Boldogság.
Vecsés, 2023. szeptember 13. – Kustra Ferenc József- Íródott: romantikus, alloiostrofikus versben.
Szeretnék veled a Nap felé nézni s mindezt mindennap átélni!
Szeretnék veled együtt aludni, ez örök időkig átélni…
Szeretnék veled a Nap felé nézni s mindezt mindennap átélni!
Szeretnék veled, a lét homályába elmerülni, így szeretet… megismerni.
Szeretnék veled együtt ébredni, és igy veled élő világot fölismerni…
Szeretnék veled, a lét homályába elmerülni, így szeretet… megismerni.
*
(HIQ trió, a haiku láncvers eszmeisége alapján!)
Érezném
Érintésedet.
Boldogság.
*
Meglátnám
Veled, mily’ gyönyör.
Boldogság.
*
Oly’ sokat
Jelentesz nekem.
Boldogság.
Vecsés, 2023. szeptember 13. – Kustra Ferenc József- Íródott: romantikus, alloiostrofikus versben.
Esti számadás…
A lélekben is vannak csiszolatlan, jaj, zordon gránitkövek,
Én, mint a rabszolgám, ennek csak hátsó lépcsőjére léphetek.
Mérleg nyelve billeg, hol erre, hol arra,
Részben, rajtad múlik, milyen a tartalma.
Hogy miként látod visszanézve, magadba.
Ami elmúlt, az már elmúlt, az maga a történelem,
Hogy most mit gondolsz a voltodról, csak maga a vélelem.
Az esti lámpafénynél, az értékelő feladat adott,
Számítgassál, emlékekkel, hogy élet milyen volt, mit adott.
A lemenő Nap, bíboros szép fényében.
A vöröslő és alaktalan felhőben
Csodálkozva, mit írsz a számvetésedben?
Este valahogy tán' könnyebb visszaemlékezni,
Nem látsz mindent, ezért, így a múltba elmerülni.
Sikerült-e mérleg nyelvét egyensúlyba hozni?
Tudjad, hogy a saját főkönyvi összeged, neked már megmarad,
Bár még kutya is ugat, a tevekaraván… már, lassan halad.
Vecsés, 2015. július 27. – Kustra Ferenc József
A lélekben is vannak csiszolatlan, jaj, zordon gránitkövek,
Én, mint a rabszolgám, ennek csak hátsó lépcsőjére léphetek.
Mérleg nyelve billeg, hol erre, hol arra,
Részben, rajtad múlik, milyen a tartalma.
Hogy miként látod visszanézve, magadba.
Ami elmúlt, az már elmúlt, az maga a történelem,
Hogy most mit gondolsz a voltodról, csak maga a vélelem.
Az esti lámpafénynél, az értékelő feladat adott,
Számítgassál, emlékekkel, hogy élet milyen volt, mit adott.
A lemenő Nap, bíboros szép fényében.
A vöröslő és alaktalan felhőben
Csodálkozva, mit írsz a számvetésedben?
Este valahogy tán' könnyebb visszaemlékezni,
Nem látsz mindent, ezért, így a múltba elmerülni.
Sikerült-e mérleg nyelvét egyensúlyba hozni?
Tudjad, hogy a saját főkönyvi összeged, neked már megmarad,
Bár még kutya is ugat, a tevekaraván… már, lassan halad.
Vecsés, 2015. július 27. – Kustra Ferenc József
Régi időkben az aratás zene volt…
(Bokorrímes)
Búgva zakatol a cséplőgép, kicsit tán' mélán,
Ömlik belőle az érett búzaszem, tán’ léhán…
Virradatkor kezdték a kaszások és indult a gép,
Mélabús hangján az óta is, csak muzsikál a gép.
Óh mily’ jó muzsikás, a gép!
*
(leoninus csokor)
Micsoda egyhangúság... monoton a zene, de nem lehet betelni vele.
Úristen, hogy mit művel itt ez a nagy gép! Hangjára készen felvidul a nép.
A nép, az Istenadta nép…
Hallgassatok hegedűk és hallhass te zongora, cséplőgépnek, most van a sora.
Hol van hangszer és vele a versenyzene? Zene a fülnek, ha búzát öntene.
Szépen megértett búzát öntene!
Amikor maggal hinti a földet a magyar, megkezdi harcát aratással, mi magyar!
Ajkakon csak úgy elmúlik mindenféle dal, jó termésnél aratás lesz hahotával.
Ha mégis maghintéskor mélabús a magyar nép, dalolva visszaadja most azt a gép…
A gép, ez az otromba gép…
*
(3 soros-zárttükrös)
Búgva dolgozik a cséplőgép, csendesen és tán’ mélán,
Élvezettel hallgatom, elmerengek a nép dallamán…
Búgva dolgozik a cséplőgép, csendesen és tán’ mélán.
Vecsés, 2022. október 23. – Kustra Ferenc József – íródott: Benedek Elek (1859 – 1929) azonos c. verse átirataként. [Közzétette Mucsi Antal Toni, műfordító]
(Bokorrímes)
Búgva zakatol a cséplőgép, kicsit tán' mélán,
Ömlik belőle az érett búzaszem, tán’ léhán…
Virradatkor kezdték a kaszások és indult a gép,
Mélabús hangján az óta is, csak muzsikál a gép.
Óh mily’ jó muzsikás, a gép!
*
(leoninus csokor)
Micsoda egyhangúság... monoton a zene, de nem lehet betelni vele.
Úristen, hogy mit művel itt ez a nagy gép! Hangjára készen felvidul a nép.
A nép, az Istenadta nép…
Hallgassatok hegedűk és hallhass te zongora, cséplőgépnek, most van a sora.
Hol van hangszer és vele a versenyzene? Zene a fülnek, ha búzát öntene.
Szépen megértett búzát öntene!
Amikor maggal hinti a földet a magyar, megkezdi harcát aratással, mi magyar!
Ajkakon csak úgy elmúlik mindenféle dal, jó termésnél aratás lesz hahotával.
Ha mégis maghintéskor mélabús a magyar nép, dalolva visszaadja most azt a gép…
A gép, ez az otromba gép…
*
(3 soros-zárttükrös)
Búgva dolgozik a cséplőgép, csendesen és tán’ mélán,
Élvezettel hallgatom, elmerengek a nép dallamán…
Búgva dolgozik a cséplőgép, csendesen és tán’ mélán.
Vecsés, 2022. október 23. – Kustra Ferenc József – íródott: Benedek Elek (1859 – 1929) azonos c. verse átirataként. [Közzétette Mucsi Antal Toni, műfordító]
Emberi létről pár kérdés…
Tülökorrú az élet,
Igaz, ez nem fals képlet...
Ha jót vártunk és akartunk,
Akkor el nem tángáltatunk…
*
Ficamos az élet
Tán’ kiverték a fogait…
Hogy alakul a sors?
*
De kinek mi a jó?
Mit hoz a kismanó?
Van, hogy melegben is esik a hó
És akkor sárba elesni nem jó!
*
Ember mindig újat
Vágy, de remény, remény marad…
Beteljesült álmok?
*
Ahány ember, az annyi féle,
És nincs mindnek aranyjelvénye.
Van sok, aki bizony éhezik... mit enne?
És nem csak a szibériait fékezik.
*
Születéskor élet
Igér szépet, jót! Hazudós…
Végül, nem teljesül.
*
Ki, hova született, az a történelme,
Az is sok mindentől függ, mily’ az értelme.
A jóindulat neki vajh’ derogál-e,
Vagy csak leülve… lassan elkorrodál-e?
*
Sok kevésnek végül
Csak lesz… de csak valamicske!
Szegénység mámorban.
*
Kerékbe-törnek érdemes életek,
Majd, a miért után jönnek vélelmek.
Mondják: ’borúra jön a derű’,
De ez csak óvodás mesemű…
*
A kevés soknak... más
Minden… dúskál kaviárban.
Száraz kenyér, moslék.
*
Minden élet más, ezt kell összhangba hozni,
Jó volt régen… vágtatott a lovaskocsi...
Folytathatnám én tán’ a végtelenségig,
Inkább 'fessünk' keresztrejtvényt, de, azt végig.
Vecsés, 2015. 06. 07 – Kustra Ferenc József – íródott versben és HIAQ -ban, ami az én fejlesztésem. {A párosok= szótagszám; 6-8-6 és a haiku eszmeiség alapján!}
Tülökorrú az élet,
Igaz, ez nem fals képlet...
Ha jót vártunk és akartunk,
Akkor el nem tángáltatunk…
*
Ficamos az élet
Tán’ kiverték a fogait…
Hogy alakul a sors?
*
De kinek mi a jó?
Mit hoz a kismanó?
Van, hogy melegben is esik a hó
És akkor sárba elesni nem jó!
*
Ember mindig újat
Vágy, de remény, remény marad…
Beteljesült álmok?
*
Ahány ember, az annyi féle,
És nincs mindnek aranyjelvénye.
Van sok, aki bizony éhezik... mit enne?
És nem csak a szibériait fékezik.
*
Születéskor élet
Igér szépet, jót! Hazudós…
Végül, nem teljesül.
*
Ki, hova született, az a történelme,
Az is sok mindentől függ, mily’ az értelme.
A jóindulat neki vajh’ derogál-e,
Vagy csak leülve… lassan elkorrodál-e?
*
Sok kevésnek végül
Csak lesz… de csak valamicske!
Szegénység mámorban.
*
Kerékbe-törnek érdemes életek,
Majd, a miért után jönnek vélelmek.
Mondják: ’borúra jön a derű’,
De ez csak óvodás mesemű…
*
A kevés soknak... más
Minden… dúskál kaviárban.
Száraz kenyér, moslék.
*
Minden élet más, ezt kell összhangba hozni,
Jó volt régen… vágtatott a lovaskocsi...
Folytathatnám én tán’ a végtelenségig,
Inkább 'fessünk' keresztrejtvényt, de, azt végig.
Vecsés, 2015. 06. 07 – Kustra Ferenc József – íródott versben és HIAQ -ban, ami az én fejlesztésem. {A párosok= szótagszám; 6-8-6 és a haiku eszmeiség alapján!}
Nyáridőben…
A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre,
Én nem ugrok el, de élvezettel vetem magamat e fűbe…
A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre.
Ott is ér a nap éltető sugára,
Arcomon mit rop… a bíborfény tánca.
Tenni eme szépség ellen nem tudok, nem akarok, rabul ejtett,
Most már a nap-közbeni napsütéses nyugalmamnak befellegzett.
Később a homályban elveszek, mint néha olyan sokszor,
Sőt, minden alkalommal kicsi tán' meghalok ilyenkor…
Később a homályban elveszek, mint néha olyan sokszor.
Még ne gyere fekete homály, félem, hogy korán elragadsz,
De ha túlélem, akkor majd látom, mikor reggel elhaladsz!
Vecsés, 2017. július 1. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és 3 soros-zárttükrösben.
A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre,
Én nem ugrok el, de élvezettel vetem magamat e fűbe…
A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre.
Ott is ér a nap éltető sugára,
Arcomon mit rop… a bíborfény tánca.
Tenni eme szépség ellen nem tudok, nem akarok, rabul ejtett,
Most már a nap-közbeni napsütéses nyugalmamnak befellegzett.
Később a homályban elveszek, mint néha olyan sokszor,
Sőt, minden alkalommal kicsi tán' meghalok ilyenkor…
Később a homályban elveszek, mint néha olyan sokszor.
Még ne gyere fekete homály, félem, hogy korán elragadsz,
De ha túlélem, akkor majd látom, mikor reggel elhaladsz!
Vecsés, 2017. július 1. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és 3 soros-zárttükrösben.
