Fény cikázik a fák lombjai között.
Már ősz van, a sok gólya elköltözött.
A medvék téli nyughelyet keresnek,
A vaddisznók még makkért verekszenek.

A pókok meg kövérek, jól megnőttek,
Szakadt a hálójuk, ujjat nem szőnek.
Cseresznyefánk levele rozsdásodik,
Sőt, mi több már el is kezdte és hullik.

Minden elmúlás, új élet kezdete,
Mindennek van talán saját gyereke.
Elmúlt a nyár és itt van, megjött az ősz,
Hamar támad a tél… ő itt lesz és bősz.

Vecsés, 1999. szeptember 25. – Kustra Ferenc József

Fény és a sötét, találkozott, összeölelkezett,
Aztán a sötét orvul, fényeket durván felöklelt.
Pendültek fény húrok, szóltak lélek dallamok,
Mint tiszta szűz hó… olyan tiszták a szólamok.

Hullhat ónos eső, vagy fehéres hó, fájhat a fej, mégis leszáll az est
És a sötétség a maga feketeségével, mindent éjszínűre fest.
Óh, éjszaka, ha eljössz közénk, a szívünket eluralja a félsz…
Akkor majd remegve, tátva maradt szájjal hallgatjuk, miket mesélsz.

Szemem, lelkem fürkészi a fönti eget,
Még kutatom, e szépségben mit ihletett…
Gyönyörű, vizuális élmény kiváló,
Szépségével a természet oly' pazarló.

Vecsés, 2015. március 14. – Kustra Ferenc József

(3 soros-zárttükrös)
Tettünk egy nagy sétát, jól megnéztük a búzamező színét,
Az aratáshoz készül, mert fölveszi természetes színét…
Tettünk egy nagy sétát, jól megnéztük a búzamező színét.
*

(senrjú)
A szép sárgás szín
Lesz a jövő kenyere.
Látóhatárig…
*
(senrjon)
Reméljük, jég nem veri,
Mert a búza kell étkezéshez.
Látóhatárig…
*
(HIAQ)
Búzából lesz kenyér,
Cipó, zsemle és sóskifli…
Van, látóhatárig.
*

(bokorrímes)
Búza növényzetben sok a piros pipacs,
Szép virág, de káros a nagy búzaföldre.
Van még a kék virág, a szépséges búzavirág,
A tetszetős, de ez még károsabb, mint más virág…
*

(3 soros-zárttükrös)
Ha fúj a szél, dűlős lesz a kalász, a virág színek villódznak,
Ha meg jobban fú’ a növénytenger hullámai hajladoznak…
Ha fúj a szél, dűlős lesz a kalász, a virág színek villódznak.

Vecsés, 2022. augusztus 5. – Kustra Ferenc József

Lágy bársony kehely,
Reményt parázsló szépség.
Piros-pozsgás lét.

Nyári csókot küld,
Ábrándos gyönyörűség.
Pipacs-szerelem.

Kalászban parázs,
Tüzel a naplemente.
Pipacs szirom ég.

Mezei álom
Ringató bíbor tenger.
Hullám-ölelés.

Kigyulladó est
Pipacsrengeteg felett.
Virág-lángolás.

Mint isten lelke,
Selymes pipacsok felett...
Béke-galamb száll!

Dunatőkés, 2024. június 18. - íródott haiku csokorban.

Suttognak az esti fények,
Elbujkálnak, mint a kémek.
Csodaszép a Balatonunk,
Családtag, ő a mi tavunk.

Fény játékát hullám tőri,
Emlékét csak szemem őrzi.
Zöld szivárvány a víz színe,
Tőri; hal háta ezüstje.

Nap sárga és szivárványos,
Sötétlő fénye talányos.
Vízfelület tükör sima,
Rossz idő biz'… nem lesz már ma.

A fények csak sutyorognak,
Lassan-lassan elalszanak.
Tó és halak csendesednek,
Emberek is hazamennek.

Ülők és nézem e szépet,
Közben meglelem békémet.
El is szunnyadok békében,
Igaz álom tengerében.

Tengerünk e szép Balaton,
Szeretjük őt, nagyon-nagyon.
Ő hazánknak az ékköve,
Utódok… jövő őrzője.

Természet kell jövőhöz
Szépséget őrizni maradón…
Társunk… természet!

Majdnem csak
Rajtunk múlik lét…
Őrizzük!

Vecsés, 1999. június 27. - íródott versben, senrjúban és HIQ -ban.