Idő 
Értékelés 
Értékelés Máris tél van,
sűrűn hull a hó rám.
Úgy fáj, messze jársz már,
Ködös utcán némán gondolok rád,
hogy tán valahol vársz,
deres szememen könny.
Ifjúságunk, látod, messze tűnt már,
discózene szól távol.
A szél fújta hajad illatát rám,
sírva gondolok rád.
Tél van, tél van, sűrűn hull a hó rám,
utcád üresen áll.
Lágyan alszom, arcod újra látom.
Vártak nyarak boldog napsugarai,
de már oly messze jár.
Máris tél van, sűrűn hull a hó rám,
úgy fáj, messze jársz már.
Ködös úton némán gondolok rád,
hogy tán valahol vársz,
deres szememen könny.
sűrűn hull a hó rám.
Úgy fáj, messze jársz már,
Ködös utcán némán gondolok rád,
hogy tán valahol vársz,
deres szememen könny.
Ifjúságunk, látod, messze tűnt már,
discózene szól távol.
A szél fújta hajad illatát rám,
sírva gondolok rád.
Tél van, tél van, sűrűn hull a hó rám,
utcád üresen áll.
Lágyan alszom, arcod újra látom.
Vártak nyarak boldog napsugarai,
de már oly messze jár.
Máris tél van, sűrűn hull a hó rám,
úgy fáj, messze jársz már.
Ködös úton némán gondolok rád,
hogy tán valahol vársz,
deres szememen könny.
Milyen csend van ma...
Tűz ég a pusztában,
Bográcsoznak a cigányok.
Szorosan nyomában a hideg télnek,
Érezni a hidegét az őszi szélnek.
Melegedni vágyna már az ember.
Kerestem én a csendet.
De ki is zavarna minket?
Hiszen a cigány is ember.
Csend van,
Nem röppen fel madár,
A sivárság szegényen ül a tájra.
A közeli múlt véres emlékei.
Kihamvadt, ártatlan lelkek
Táncukat járják a tűz felett.
Az arcokon gond és mély félelem.
Fájó éjek átkai a múltnak
Visszhangzik a bánatos éjben.
Porba hullt múltunk gyásza,
Itt lebeg a putrik felett végleg.
2017. szeptember 2.
Tűz ég a pusztában,
Bográcsoznak a cigányok.
Szorosan nyomában a hideg télnek,
Érezni a hidegét az őszi szélnek.
Melegedni vágyna már az ember.
Kerestem én a csendet.
De ki is zavarna minket?
Hiszen a cigány is ember.
Csend van,
Nem röppen fel madár,
A sivárság szegényen ül a tájra.
A közeli múlt véres emlékei.
Kihamvadt, ártatlan lelkek
Táncukat járják a tűz felett.
Az arcokon gond és mély félelem.
Fájó éjek átkai a múltnak
Visszhangzik a bánatos éjben.
Porba hullt múltunk gyásza,
Itt lebeg a putrik felett végleg.
2017. szeptember 2.
Apevában és versben írt a szerzőpáros…
Juj,
De szép
Az élet.
Öreg mivé
Lett? Mint ódon vár.
Ifjúság, boldogság gyorsan elszállt... csak csalóka ábránd.
Csupán szíved dobog, tested nem mozdul, várod az ármányt.
*
Ha,
Mégis
Minden jó
És szép is volt…
Öregség mért nyűg?
Ám olyan szerencse nem érint, sem öreget, sem ifjút.
A tehetetlenség, gúzsba köti életed, nincs kiút.
*
Az
Élet
Körülmény,
Lehetőség.
Dönteni abból.
Nem csak te hozol döntést, kész tények elé állít a sors.
Sokat gondolkodnod, időd nincs, ne várd, mit hoz a vaksors.
*
Nincs
Olyan,
Hogy jó, rossz.
Lehetőség
Van! Választani…
Nem csak fehér és fekete, mint a sakktábla négyzete.
Legyen élhető... életedből maradt csak egy szeletke.
*
Az
Öreg
Már, okos.
Tudás mit ér?
Nagy készülődés.
Hiába vagy bölcs s van tudásod, ha senki nem figyel rád.
Nem kellesz kutyának se már, lombját hullajtja életfád.
*
Az
Elszúrt
Élet már,
Tény. Végleges.
Idő csak, halad.
Kártyavárat építettél, rá ment az egész életed.
Árnyak szele tönkre tette... romokban a büszkeséged!
Vecsés, 2017. július 6. – Szabadka, 2017. július 10. –Kustra Ferenc József – Az apevákat én írtam, hozzá a verset szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe:,,Kártyavárat építettél!’’.
Juj,
De szép
Az élet.
Öreg mivé
Lett? Mint ódon vár.
Ifjúság, boldogság gyorsan elszállt... csak csalóka ábránd.
Csupán szíved dobog, tested nem mozdul, várod az ármányt.
*
Ha,
Mégis
Minden jó
És szép is volt…
Öregség mért nyűg?
Ám olyan szerencse nem érint, sem öreget, sem ifjút.
A tehetetlenség, gúzsba köti életed, nincs kiút.
*
Az
Élet
Körülmény,
Lehetőség.
Dönteni abból.
Nem csak te hozol döntést, kész tények elé állít a sors.
Sokat gondolkodnod, időd nincs, ne várd, mit hoz a vaksors.
*
Nincs
Olyan,
Hogy jó, rossz.
Lehetőség
Van! Választani…
Nem csak fehér és fekete, mint a sakktábla négyzete.
Legyen élhető... életedből maradt csak egy szeletke.
*
Az
Öreg
Már, okos.
Tudás mit ér?
Nagy készülődés.
Hiába vagy bölcs s van tudásod, ha senki nem figyel rád.
Nem kellesz kutyának se már, lombját hullajtja életfád.
*
Az
Elszúrt
Élet már,
Tény. Végleges.
Idő csak, halad.
Kártyavárat építettél, rá ment az egész életed.
Árnyak szele tönkre tette... romokban a büszkeséged!
Vecsés, 2017. július 6. – Szabadka, 2017. július 10. –Kustra Ferenc József – Az apevákat én írtam, hozzá a verset szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe:,,Kártyavárat építettél!’’.
Apevában és versben írt a szerzőpáros…
Nyár,
Forró
Éjszaka.
Kandikáló
Hold, csillagos ég.
A nap, a tüzét kihányja, mint fölrobbant ördög-katlan,
Mióta reggel fölkelt, csak melegít, de folytonosan.
**
Oly
Nyugodt
A tenger.
Hullámot csak
Kezünk korbácsol…
Napok óta csinálja, már szik sem bírja, annyira pusztít.
Úgy tűnik, ahhoz, hogy visszafogja magát, kicsit sem konyít.
**
Te
És én,
Egymáshoz
Közeledünk.
Kar, karba olvad.
Föld bágyadtan de, nagyon reméli már, a jó, frissítő esőt,
De a tücsök csak hegedül, őt ne kezeljék úgy, mint, henyélőt.
**
Mily
Csodás
Éjszaka!
Ölelkezni
Tengervizében.
Ebbe a sivatagi hőségben, fákról száradtan hull a levél,
És a forró földön, a sok levél egymásnak, nagy esőről mesél.
**
Fogd
Kezem,
Majd engedd,
Had lebegjek
Tengervíz szintjén.
A délidőben levegő, forró, sőt, fölöttébb tüzes,
A vízelvezető árok, poros, csont szárazon üres.
**
Csak
Vigyázz!
Hullámok
Közt ne vesszek,
Ha értem jönnek...
Sehol egy felhő, nem jár erre árnyék, ez egy ritka nyár!
A nap kazánját meg csak rakják! Ő egymaga: hőséggyár.
Szabadka, 2017. május 31. –Jurisin (Szőke) Margit- Vecsés, 2017. június 10. - Kustra Ferenc – Az apevákat szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit írta, alá a verset, én. A versrész címe: „Sivatagi hőség!”
Nyár,
Forró
Éjszaka.
Kandikáló
Hold, csillagos ég.
A nap, a tüzét kihányja, mint fölrobbant ördög-katlan,
Mióta reggel fölkelt, csak melegít, de folytonosan.
**
Oly
Nyugodt
A tenger.
Hullámot csak
Kezünk korbácsol…
Napok óta csinálja, már szik sem bírja, annyira pusztít.
Úgy tűnik, ahhoz, hogy visszafogja magát, kicsit sem konyít.
**
Te
És én,
Egymáshoz
Közeledünk.
Kar, karba olvad.
Föld bágyadtan de, nagyon reméli már, a jó, frissítő esőt,
De a tücsök csak hegedül, őt ne kezeljék úgy, mint, henyélőt.
**
Mily
Csodás
Éjszaka!
Ölelkezni
Tengervizében.
Ebbe a sivatagi hőségben, fákról száradtan hull a levél,
És a forró földön, a sok levél egymásnak, nagy esőről mesél.
**
Fogd
Kezem,
Majd engedd,
Had lebegjek
Tengervíz szintjén.
A délidőben levegő, forró, sőt, fölöttébb tüzes,
A vízelvezető árok, poros, csont szárazon üres.
**
Csak
Vigyázz!
Hullámok
Közt ne vesszek,
Ha értem jönnek...
Sehol egy felhő, nem jár erre árnyék, ez egy ritka nyár!
A nap kazánját meg csak rakják! Ő egymaga: hőséggyár.
Szabadka, 2017. május 31. –Jurisin (Szőke) Margit- Vecsés, 2017. június 10. - Kustra Ferenc – Az apevákat szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit írta, alá a verset, én. A versrész címe: „Sivatagi hőség!”
A villámlást, Basó féle stílusú Tankában örökítette a meg a szerzőpáros.
Villám szabdalja,
Földig lógó felhőket.
Szinte világít.
Vészjóslón fúj dühös szél,
Romboló vihar eszmél.
*
Már, tornyosulnak
A vastag esőfelhők.
Villámlik, dörög.
Sűrű felhők vonulnak,
Villám szárnyak villognak.
*
Vészterhes felhők,
Nagyon-nagy esőt hoznak.
Villám cikázás.
Ég dörög, nagy a robaj,
Nagy vészt jósol a moraj.
*
Villámot cserdít
Borús estén a vihar.
Csillagfény alszik.
Szelek felhőket űznek,
Csillagok égről tűnnek.
*
Mesebeli vár
Az égbolton, felhőkből.
Sokágú villám.
A felhőtorony dísze,
Mennykő fényes írisze.
*
Mohás várfalak
Sötét éjjel, csak áznak.
Villám világít.
Könyörtelenül esik
Sok érték kárba veszik.
*
Zuhatag indul
Sűrű, vastag felhőből.
Sokágú villám.
Felhőcsapok megnyílnak
Villám szikrák csillannak.
*
Villám, alászáll,
Üvöltve lesz zivatar!
Égzengés, morog.
Hideg, meleg összecsap,
Nagy dörgés, villám lecsap.
*
Hevesen zuhog
Viharfelhők jó része!
Füstölő villám.
Nagy lárma, eső szakad,
A fények kardja arat.
*
Villám, lecsapott,
Záporeső lezúdult.
Nyöszörgő fasor.
Zöld ágak töredeznek,
A száraz fák kidőlnek.
*
Áztató könnyek
Lehullanak az égből.
Sokágú villám.
Felhők terhe túl nehéz,
Köztük villám fényt recéz.
*
Villám csattan és
Üvöltve kel zivatar.
Felhők elfogynak.
Robaj, lárma elcsitul,
Égboltozat kitisztul.
Vecsés, 2016. december 26. – Szabadka, 2017. május 29. – Kustra Ferenc – a haiku -kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe:”Égiháború”.
Villám szabdalja,
Földig lógó felhőket.
Szinte világít.
Vészjóslón fúj dühös szél,
Romboló vihar eszmél.
*
Már, tornyosulnak
A vastag esőfelhők.
Villámlik, dörög.
Sűrű felhők vonulnak,
Villám szárnyak villognak.
*
Vészterhes felhők,
Nagyon-nagy esőt hoznak.
Villám cikázás.
Ég dörög, nagy a robaj,
Nagy vészt jósol a moraj.
*
Villámot cserdít
Borús estén a vihar.
Csillagfény alszik.
Szelek felhőket űznek,
Csillagok égről tűnnek.
*
Mesebeli vár
Az égbolton, felhőkből.
Sokágú villám.
A felhőtorony dísze,
Mennykő fényes írisze.
*
Mohás várfalak
Sötét éjjel, csak áznak.
Villám világít.
Könyörtelenül esik
Sok érték kárba veszik.
*
Zuhatag indul
Sűrű, vastag felhőből.
Sokágú villám.
Felhőcsapok megnyílnak
Villám szikrák csillannak.
*
Villám, alászáll,
Üvöltve lesz zivatar!
Égzengés, morog.
Hideg, meleg összecsap,
Nagy dörgés, villám lecsap.
*
Hevesen zuhog
Viharfelhők jó része!
Füstölő villám.
Nagy lárma, eső szakad,
A fények kardja arat.
*
Villám, lecsapott,
Záporeső lezúdult.
Nyöszörgő fasor.
Zöld ágak töredeznek,
A száraz fák kidőlnek.
*
Áztató könnyek
Lehullanak az égből.
Sokágú villám.
Felhők terhe túl nehéz,
Köztük villám fényt recéz.
*
Villám csattan és
Üvöltve kel zivatar.
Felhők elfogynak.
Robaj, lárma elcsitul,
Égboltozat kitisztul.
Vecsés, 2016. december 26. – Szabadka, 2017. május 29. – Kustra Ferenc – a haiku -kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe:”Égiháború”.
