Hullámmá Válva

Mélység halk sugara mely lüktet
Fájdalomrögök alá temetett óriásrengetegben.
Halk fénycseppjeit dobbanva viszi azúrkék óceánja.
Vonzásban, a középpont körül mindig ugyanazt az utat járva.
Téveszmémben:
Csak rám süt a napsugár,
s csak engem sújt a vihar…
Elfelejtett fényszívünk, örökké hívó Isteni lényünk,
belül a csendgömb közepén pihen.

Elszakadt tudatossággal, hogy hihetnéd,
hogy külön vagy bármitől is?
Isten óceánjának cseppjeiként sodródunk…
Rációnk fagyott élettelen jégtömbébe burkolózva.
Belső Gravitációnk ismétlődő pályáján,
azonosulva múló léttel felszínfénnyel.
Az a gondolat vagy ami tovasuhan?
saját hangodtól visszhangzó elmédben?
Azaz érzés, amely múltból jövőbe enyészik?
Eszméletlen hullámok közt vergődsz saját lényed tengerén.
Napod és holdad fénye öntöz, viharod korbácsol és vezet.
Örök mozgásban, szüntelen árban.
Felszínlétünk soha nem létező pillanata,
a csepp különállástudata a tótól…

Az elvesztett ösvény mindig vár!
Az egység az örök,
az illúzió az izolált magány…
Az örök egység újra és újra vonzó dala
a béke simításaival téged hív.
Mindig belül pihen csillámszikráival porozva eszméletlen napjaid
Hív az éned, sötét ködöd mibe EGYmagad felejtve veszel.
A csend éneke pulzál belül lent,
Az élet aranyforrása mibe merülsz minden álmodban.
Ismétlődőn megtisztulva egy újjászületett nap vár,
Te döntesz figyelsz-e a belső dalra,
vagy különlétbe bukva, elkezded a régi kört újra…
2010.07.20 MannazEhwazAnsuz

Eső zuhatag
Szinte mindent lerombol.
Árvíz alapja.
*

Fúj a szél és törik az ág,
Hull a levél és a virág.
Eső csapkod arcomba,
Ázok és fázok magamba.
*

Zord eső hullott
És sok virágot levert.
Mind földön hever.
*

Víz, tócsákban áll,
Szivárvány ível égen…
Eső illat volt…

Vecsés, 2009. május 3. – Kustra Ferenc – íródott: Versben és haikuban…

Majd’ megőrjítesz Izidóra!
Így járok minden virradóra.
Éjjel álmodozok,
Reggelre… fáradok.
Főleg most, messze vagy hasóra…

Éber álmomban megtestesülsz,
Vágyhullámomon velem repülsz…
Ölelés tárgya vagy,
Hiányod, roppant nagy.
Jó lehetne, ha csókokat küldsz'…

Hogy bírjam csók nélkül, Idóra?
Veled ülnék extázis lóra.
Belenyalnék a Te
Fagyidba, kétszerte.
Ments már meg lelkem Izidóra!

Vecsés, 2019. augusztus 2. – Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor

A rím

Micsoda új divat! Már nem divat a rím,
Azt megírni a költőnek, talán már kín?

Hogy összesimuljanak össze szavak,
Hogy hullámzó lélekben utazzanak…
Mint ahogy a vízben úsznak a halak?

Dehogy is, mert sokan azt értékelik szabadságként,
Hogy azt és úgy ír, ahogy megjelenik benne vágyként…
És sosem tudja meg, benn van versében akadályként…

Ha szabad verset írsz, tévedsz, mert az nem vers,
Azt hinni badarság, csak szótag… elegyes…
Nem vers, mert a vak szó benne nagyon vegyes.

Nem csak rím teszi verset igazi verssé,
Ez csak egy irányba igaz, ha így hiszé…
Sorok, a ritmus felépítése emeli vers hangulatát,
A rím még szorosabbra fogja, sorok testvéri kapcsolatát.

A jó vers, igyekszik megfelelni a ritmus és rím követelményeinek,
És joga van rossz versek közé sorolni, mik pongyola kifejezésűek.

A rím, az utolsó két szótag összehangzását követeli,
De a dilettáns próbálkozó, ezt, lehet, hogy rosszul műveli.
Aki költő, tökéletesen alkot, az már maga művészi.

A sor végén, kényes, fölöttébb érzékeny a szótagrím és
Emiatt magas értékű a művészi megjelenítés.

A sor végén tiszta rím, sorvég össze-csengősség,
A két szótagban van tartalmi különbözőség,
Mondattanilag, amit ez ad, más lehetőség.

Ha két ugyan olyan ragozású szóvég csendül össze, ez ragrím,
Ebbe a csoportba tartozik, a hasonló képző végű szórím…
Két, jó összecsengés keltette hatás, a művészi, a tiszta rím.

A tiszta rím sajnálatos ritkasága miatt használják, mint művészi eszközt, az asszonáncot.
Ez ellentétes megfelelője a törekvésnek, használni a ragrímet, az azonosságot…
Vagyis az a főszabály, használni kell tudni az egybehangzáshoz, rokonejtésű mássalhangzót.

Más esetekben, ha a rokonhangzók helye megcserélődik,
Az asszonanciával, elfogadható rímhatás keltődik…
Vannak, szabadabban alkalmazott asszonáncok,
Bennük az összecsengő hangok, bíz' nem rokonok.

Jó, ha az utunkba kerülő verseket, külsőséges vizsgálat alá vetjük,
Ezek mindegyikét megnézve, értékelve, először a rímeket figyeljük…
Hamarosan rímtudósok leszünk, ha e kényes munkát becsülettel végezzük.

A vers elemek vezetnek az érték megállapítására,
A vers ruházata az élmény formáját, elsőnek mutatja…
A költemény lelke már megmutatkozik a külső házába.

Tanulságos írást publikálj, hogy lenyűgözd az olvasót,
Mert írni csak szépen szabad, ahogy elé tárod a valót…
Fontos, hogy együtt örüljünk, add át, mi… megfogalmazódott.

Ha szabályok nélkül írsz, akkor te lealacsonyítod az olvasót,
Ezért kritikán alul ne írj és nehogy rosszat, lealacsonyítót.
Olyat és úgy írj, amivel fel és magad mellé emeled olvasót…

Az élményhez, melyhez... mi ritmus, a legszebben illő,
A belső lüktetést legtisztább rímmel kifejező,
Művészi forma megalkotója maga a költő.

Vecsés, 2015. november 21. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással…
Kenyeres Imre: Rejtelmes irodalom c. műve alapján. 1931.

Buszra akkor kell
Fölszállni, ha odaér...
Nehogy elmulaszd!
*
Munka, alázat,
Emberfüggő fogalom.
Siker így titkos…
*
Gyermeket szülni,
Fennmaradás reménye...
Ország megmarad…
*
Siker útja a
Sok-sok tevés, lejárás.
De mi a siker?
*
Félúton vagy a
Célvonalon túlmenni!
Sorskönyvbe lapozz.
*
Gyűlölethatár
A szívben építtetik.
Alaphelyzet más?
*
Durva képzelet,
Nagyon távol tart minket.
Közeledés nincs.
*
Az élet tárgya,
Tudattalan fejlődés.
Sok-sok feledés.
*
Élet lényege,
Nem sok már a szeretet…
Szeretet kivész?
*
Éj holdfényében
Örülten görkorizni.
Árok, nagyon mély!
*
Járdán a rozsdás
Levél nyakamba hullik.
Ősz, már közeleg.
*
Fönt, hegyek ormán
Oly’ vad szelek hirdetik:
Ez mind a hazám!

Vecsés, 2020. augusztus 30. – Kustra Ferenc – íródott: senrjú csokorban.