Idő 
Értékelés 
Értékelés A poéta írta nektek…
(3 soros zárttükrös duó)
Nos, a vers nagyszerű szóruhákban öltöztetett szép-okos gondolatok,
S ha jók a gondolatok, s jók az olvasandó sorok… élmény gondolatok…
Nos, a vers nagyszerű szóruhákban öltöztetett szép-okos gondolatok.
A jó vers, jó mondanivalója szétterül a lelkünkben, mint életbalzsam,
Ha meg az olvasónak oly’ nagy az öröme…’Megvan én életbalzsam’…
A jó vers, jó mondanivalója szétterül a lelkünkben, mint életbalzsam.
*
(HIQ trió)
Szívünkben
A rejtett kincsek.
Boldogság.
Mosolyunk
Le is eshet, csak…
Boldogság.
Volt mosoly
Arcunkon, lehet…
Boldogság.
*
(tíz szavas csokor)
Féltett titkokat őrizzük, sokféle darabokban
Arcunkra visszaköltözik mosoly, sokféle darabokban.
Alaposan figyeld a poéta miket ír!
Mit olvasol… legyen örömír!
Az életben biz, van mi magfagyott…
Van mi tiszteletlenül… lehullot!
Hosszú versben lehet biz’ komoly szópatak,
S lehet benne lehulló… utálatos-patak.
Lehet versben jót özönlő… szerelmetes szó patak…
Élvezetet kiöntő szópatak.
Versben domináljon az élvezeti öröm-patak,
Akkor lelkedben így élvezetek maradnak!
Vecsés, 2026. augusztus 7. - Kustra Ferenc József
(3 soros zárttükrös duó)
Nos, a vers nagyszerű szóruhákban öltöztetett szép-okos gondolatok,
S ha jók a gondolatok, s jók az olvasandó sorok… élmény gondolatok…
Nos, a vers nagyszerű szóruhákban öltöztetett szép-okos gondolatok.
A jó vers, jó mondanivalója szétterül a lelkünkben, mint életbalzsam,
Ha meg az olvasónak oly’ nagy az öröme…’Megvan én életbalzsam’…
A jó vers, jó mondanivalója szétterül a lelkünkben, mint életbalzsam.
*
(HIQ trió)
Szívünkben
A rejtett kincsek.
Boldogság.
Mosolyunk
Le is eshet, csak…
Boldogság.
Volt mosoly
Arcunkon, lehet…
Boldogság.
*
(tíz szavas csokor)
Féltett titkokat őrizzük, sokféle darabokban
Arcunkra visszaköltözik mosoly, sokféle darabokban.
Alaposan figyeld a poéta miket ír!
Mit olvasol… legyen örömír!
Az életben biz, van mi magfagyott…
Van mi tiszteletlenül… lehullot!
Hosszú versben lehet biz’ komoly szópatak,
S lehet benne lehulló… utálatos-patak.
Lehet versben jót özönlő… szerelmetes szó patak…
Élvezetet kiöntő szópatak.
Versben domináljon az élvezeti öröm-patak,
Akkor lelkedben így élvezetek maradnak!
Vecsés, 2026. augusztus 7. - Kustra Ferenc József
Mikor a szív újra érez...
Szív hét lakatnál,
kulcs rég sötétbe veszett.
Most mégis nyílik.
*
Csöndes kopogás,
idegen, ám ismerős.
Remeg már zár is.
*
Rozsdás zár reccsen,
egy érzés óvatosabb...
Belép és marad.
*
Szívem ajtaja
nyílik, mint sosem előbb.
Valaki belép.
*
Azt hittem, nem lesz
de lám, a fény visszatér.
Régi sötétre.
*
Nem hittem többé,
de ő máshogy érkezett.
Nem tört, csak várt rám.
*
Érzés közeleg,
nem kérdez, csak ott marad...
Ajkam nevét súg.
*
Szívem rég hallgat,
de most a csend közepén.
Valaki beszél.
*
Lakatról lakat
hullott - és nem félek már!
Újra szeretni.
Siófok, 2025. április 19. -Gránicz Éva- Írtam: Senrjú csokorban
Szív hét lakatnál,
kulcs rég sötétbe veszett.
Most mégis nyílik.
*
Csöndes kopogás,
idegen, ám ismerős.
Remeg már zár is.
*
Rozsdás zár reccsen,
egy érzés óvatosabb...
Belép és marad.
*
Szívem ajtaja
nyílik, mint sosem előbb.
Valaki belép.
*
Azt hittem, nem lesz
de lám, a fény visszatér.
Régi sötétre.
*
Nem hittem többé,
de ő máshogy érkezett.
Nem tört, csak várt rám.
*
Érzés közeleg,
nem kérdez, csak ott marad...
Ajkam nevét súg.
*
Szívem rég hallgat,
de most a csend közepén.
Valaki beszél.
*
Lakatról lakat
hullott - és nem félek már!
Újra szeretni.
Siófok, 2025. április 19. -Gránicz Éva- Írtam: Senrjú csokorban
Ezerkilencszáznegyven-kettőben, ott nagy háború dúlt…
Negyvenhárom januártól, még jobban megvadult… dúlt-fúlt…
Katonáink eljöttek, így nem láthatták a tavasz úrt!
A lövések csattogtak, fütyültek, haragosan morogtak,
Hideg meg némán, csendben dühöngött… voltak sokan fagyottak!
Ott a hó, akkor, nem rossz álom volt, pelyhek folyton hullottak.
A fegyverek csöve befagyott, nem lehetett kilőni golyót,
A hó meg jegesre fagyott, nem lehetett gyúrni friss hógolyót…
Ide senki nem akart önként jönni, de mindenki kapott behívót,
Otthon hagyták gyereket, feleséget, földet, állatokat, családot.
Emlegették a tavaszt, azzal, hogy akkorra otthon kéne lenni,
De a Hadisten úgy döntött, hogy ezt sokaknak már, nem teljesíti.
Akinek meg haza utat teljesítette, az volt, több hónap vagy év,
A többség meg betegen ért haza, ezért engedtél el, ez volt az érv.
Hóban a köd amorf árnyai, a hidegben még csak torzultak,
Sokaknak nem volt már több tavasz, ők csillagösvényen ballagtak.
Ki túlélte, annak a testét sebek, sebesülések borították,
Sántán és lelki betegen látták újra, a családot és a hazát…
A szép Don-kanyarban az óta már volt oly' sok tavasz,
De ott többet ne lőjenek, ilyet jó, ha nem hallasz!
Vecsés, 2016. július 14. – Kustra Ferenc József
Negyvenhárom januártól, még jobban megvadult… dúlt-fúlt…
Katonáink eljöttek, így nem láthatták a tavasz úrt!
A lövések csattogtak, fütyültek, haragosan morogtak,
Hideg meg némán, csendben dühöngött… voltak sokan fagyottak!
Ott a hó, akkor, nem rossz álom volt, pelyhek folyton hullottak.
A fegyverek csöve befagyott, nem lehetett kilőni golyót,
A hó meg jegesre fagyott, nem lehetett gyúrni friss hógolyót…
Ide senki nem akart önként jönni, de mindenki kapott behívót,
Otthon hagyták gyereket, feleséget, földet, állatokat, családot.
Emlegették a tavaszt, azzal, hogy akkorra otthon kéne lenni,
De a Hadisten úgy döntött, hogy ezt sokaknak már, nem teljesíti.
Akinek meg haza utat teljesítette, az volt, több hónap vagy év,
A többség meg betegen ért haza, ezért engedtél el, ez volt az érv.
Hóban a köd amorf árnyai, a hidegben még csak torzultak,
Sokaknak nem volt már több tavasz, ők csillagösvényen ballagtak.
Ki túlélte, annak a testét sebek, sebesülések borították,
Sántán és lelki betegen látták újra, a családot és a hazát…
A szép Don-kanyarban az óta már volt oly' sok tavasz,
De ott többet ne lőjenek, ilyet jó, ha nem hallasz!
Vecsés, 2016. július 14. – Kustra Ferenc József
Ugyan mitől is lenne rejtélyes
ez a csupasz és titoktalan világ,
hol a nők sem rejtik vágyaikat,
és tucat-árú lett már az asszonyiság.
Minek oda hit, álom és rejtély,
ahol csak a cinikus közöny arat.
Ahol penészlő árnyak matatnak
a rózsaszín, hulló vakolatok alatt.
Nincs mit - s főleg miért - megoldani.
A rébuszok világa letűnt ma már,
készen kapjuk instant álmainkat,
és a válaszokhoz sem kell többé tanár.
Rejtélyes világ? Ki hisz már benne?
Mindenre választ ad a pénz hatalma.
S a világ is csak addig létezik,
míg e "rejtélyes" hatalom úgy akarja.
M. Laurens: 2014-2026.
ez a csupasz és titoktalan világ,
hol a nők sem rejtik vágyaikat,
és tucat-árú lett már az asszonyiság.
Minek oda hit, álom és rejtély,
ahol csak a cinikus közöny arat.
Ahol penészlő árnyak matatnak
a rózsaszín, hulló vakolatok alatt.
Nincs mit - s főleg miért - megoldani.
A rébuszok világa letűnt ma már,
készen kapjuk instant álmainkat,
és a válaszokhoz sem kell többé tanár.
Rejtélyes világ? Ki hisz már benne?
Mindenre választ ad a pénz hatalma.
S a világ is csak addig létezik,
míg e "rejtélyes" hatalom úgy akarja.
M. Laurens: 2014-2026.
Mikor a szív újra érez...
Szív hét lakatnál,
kulcs rég sötétbe veszett.
Most mégis nyílik.
*
Csöndes kopogás,
idegen, ám ismerős.
Remeg már zár is.
*
Rozsdás zár reccsen,
egy érzés óvatosabb...
Belép és marad.
*
Szívem ajtaja
nyílik, mint sosem előbb.
Valaki belép.
*
Azt hittem, nem lesz
de lám, a fény visszatér.
Régi sötétre.
*
Nem hittem többé,
de ő máshogy érkezett.
Nem tört, csak várt rám.
*
Érzés közeleg,
nem kérdez, csak ott marad...
Ajkam nevét súg.
*
Szívem rég hallgat,
de most a csend közepén.
Valaki beszél.
*
Lakatról lakat
hullott - és nem félek már!
Újra szeretni.
Siófok, 2025. április 19. -Gránicz Éva-
Írtam: Senrjú csokorban
Szív hét lakatnál,
kulcs rég sötétbe veszett.
Most mégis nyílik.
*
Csöndes kopogás,
idegen, ám ismerős.
Remeg már zár is.
*
Rozsdás zár reccsen,
egy érzés óvatosabb...
Belép és marad.
*
Szívem ajtaja
nyílik, mint sosem előbb.
Valaki belép.
*
Azt hittem, nem lesz
de lám, a fény visszatér.
Régi sötétre.
*
Nem hittem többé,
de ő máshogy érkezett.
Nem tört, csak várt rám.
*
Érzés közeleg,
nem kérdez, csak ott marad...
Ajkam nevét súg.
*
Szívem rég hallgat,
de most a csend közepén.
Valaki beszél.
*
Lakatról lakat
hullott - és nem félek már!
Újra szeretni.
Siófok, 2025. április 19. -Gránicz Éva-
Írtam: Senrjú csokorban
