(Bokorrímes)
Nem irigylem magamtól az ismeretlen holnapot,
Mert tudom, hogy eme múltnak, már senki nem oszt lapot.
Pedig a múlt tarja a bankot,
És ő ismeri a sok alkonyt!

A múlt bizony, bár ez nem egy molyette kabát,
És végül mindenki keresi az igazát!
Az igazságot, csak újra gombolva leljük meg,
Ha még a gaz és támadó férgek nem ették meg…
*
(senrjú)
A jövőnek záloga,
Az gaz, elmúlt eltemetése.
Nos, elfeledni?
*
(3 soros-zárttükrös csokor)
Hasonlóságnak tűnhet valamilyen mozzanat,
Ami rége volt a múltban és ott volt pillanat…
Hasonlóságnak tűnhet valamilyen mozzanat.

Ha mostanság valami hasonló, elő törő, tán’ vágyálom,
Amig ez csak eseti, nem kenem a múltra, legyen, nem bánom…
Ha mostanság valami hasonló, elő törő, tán’ vágyálom.

Ha néha hosszan eltűnődők az életemen és néha kényszeresen,
Akkor belátom, hogy vagy múlt hosszan, vagy jövő mesél, talán végzetesen…
Ha néha hosszan eltűnődők az életemen és néha kényszeresen.

Ha hallgatom, akkor rájövök téves az életösvény,
Ami meg leszűrhető, látszik, hogy forgón rabló örvény…
Ha hallgatom, akkor rájövök téves az életösvény.
*
(HIQ duó)
Az idő,
Igy-úgy csak pereg.
Nem áll meg!
*
A világ
Változik…élet?
Ó, évek!
*
(3 soros-zárttükrös)
Ahogy rohan az idő, a múlt a feledésbe végleg bele enyésző,
Örüljünk talán és legalább annak, hogy kis széppel lehet sorsvezénylő…
Ahogy rohan az idő, a múlt a feledésbe végleg bele enyésző.

Vecsés, 2016. szeptember 15. - Kustra Ferenc József- van ki múltban él, van ki csak hőn várja a jövőt…

A szép naplemente, olyan csendes és meghitt,
Imára kell kulcsolni a kezet és a hit
Járja át a lelkünket, csendben elmélkedünk,
A világról, közben hitünkben elmerülünk.

Fák ritkás lombjain átszűrődő, vörösben játszó fények,
Olyanok, mint a templom ólomüveg ablakai... szépek.

A nap már bicegve halad az égbolton,
Persze edzett volt már, az esti menybolton.
Én félve nézem őt a sűrűsödő homályból,
Látom a sötétet, sajnálom, elmegy a mából.

Nap, éjjel biztosan álmodik, holnap is... legyen.
Nekünk, ha süt, derűs, meleg örömet szerezzen…

Vecsés, 2012. április 1. - Kustra Ferenc József

és tankákban?

?Vers?
Helyett,
Ezeket
Írjuk! Másként
Festett képeket?

Naplemente: szép.
Szavakban festőiség.
Tömör a gyönyör.
Bíborszínű égalja,
Szempár tűnődik rajta.
*

Lét,
Nem lét,
Hatása
Mit sugallgat?
Kell még küzdeni!

Pók szőtte selyem,
Szálán élet hintázik.
Most még nem szakad...
Rég volt! Vajon lessz-e még?
Küzdj érte, közel a vég!
*

Old
Lelked
Gúzsát és
Boldogságot?
Talán remélhetsz!

Ma még tégy jól, jót,
Hogy holnap megpihenhess
A selyemágyon.
Tárd ki szíved, még remélj!
Bút, boldogságra cserélj!

Vecsés, 2018. július 29. ? Mórahalom, 2018. augusztus 3. ? Szabadka, 2018. augusztus 8. ? Kustra Ferenc József - Az apevákat én írtam, a haikukat Farkas Tekla, a tankák versét: Jurisin (Szőke) Margit.

Akácillatú
Csend-lepel a tájon...
Bódító az est.

Nap sugarában
Olvadt felhők lilulnak,
Bódít az alkony.

Bíbor nyugalom
Lélek tükrébe kacsint,
Bódult békét hint.
*
Szunnyad a remény...
Egy szebb holnapot ígér!
Bódítós álom?

Bódító alkony...
Bódult békét hint széjjel?
Csak álom bódít!

Bódult béke vágy...
Lila álom széjjel száll.
Olvadt remény hűl!
*
Az est itt békés,
A béke sötétedik.
Hűvös mindkettő!

(Békés is...egyben súlyosan puskaporos, vér áztatta, hamis a jelen világhelyzet...nép lelkében a békevágy hiába sikít...profitnak eszköz nem számít! Bódítás, lódítás folyik naponta.)
Mórahalom, 2024. május 11.

Nem csalódtunk benned pajkos április hava,
Lányos szeszélyeknek huncutkodó tavasza.
Már az első nap meleget nyárból hoztál,
Másnapra pedig októberrel tréfálkoztál.

Tarsolyodban hő, hó is van, kacérkodsz erővel,
És csatára kelsz betyárul a múlandó idővel.
Jövőbe szaladtál ismét egy arasznyi órát,
Majd október fizeti meg csalfaságod árát.

Orgonával illatozol, flörtölsz május bátyáddal,
Szerelmesen ölelkezel a dúsan virágzó fákkal.
Citromsárga repce ring a tágas határban,
Te vagy legkirívóbb az év-kalendáriumban.

Ma újra égből pottyan zord, hideg könnyed,
Hűvös, és kimért vagy, szív-meleged rejted.
Bősz szélel cibálod ázott fák friss, zöld ágait,
Messzire űzöd a túrázni vágyók víg álmait.

Mit hoz majd a holnap...ha te azt tudnád,
Tán pletykás nyelveddel biz el is árulnád.
Büszke szeszélyed bájjal mutogatod,
Madarakkal daloltatod hiú-hangulatod.