Idő 
Értékelés 
Értékelés Könnyben fuldoklik
A szél és nagyon süvít.
Emlék ül, kövön…
*
Sírkő csendesen
Csak fekszik padom mellett.
Elhunyt őseim…
*
Álmaim, vágyaim, ma már mind, távol kóborol,
De szép emlékképem van, képzeletben valahol,
Ez a novemberi reggel, nagy titkokat takar,
Kutya fekszik egy sír mellett, hasán egyet vakar.
A novemberi hajnal érzelem hegyeket mozgat.
Nagy a felhőség felettünk, de könnyeket nem hullat.
*
Sírkertben is köd…
Csendes levélmorajlás.
Ringató halál…
*
Képzeletben visszamegyek én a mától nagyon riadtan,
Emlékszem még, hogy milyen voltál, mit szerettél, megfáradtan.
Te nem vagy már meghaltál, minthogy élj miattam föltáratlan.
*
Folyódba lépni
Újból már, biz’ nem lehet.
Csónak elúszott.
*
Víznél sem az már
A fodor mi régen volt.
Hullám is elhal.
*
Itt most gondolatban pár kortyot iszogatok veled,
És enélkül túlvilágon, a helyed, hogyan leled?
Lelkem itt most, ki is buggyan,
Sírodon nagyon is koppan.
Hallod-e, hogy az ész roppan?
*
Sírok, fénylenek
Sok mécsesnek lángjától.
Felemelően.
*
Szívem kalimpálva ver, oly' nagyon emlékszem rád,
Hogy beszélgessünk, gyakran én is elmentem hozzád.
Billiárd lett a vége, nejed, „sört vágott” hozzád.
*
Az emlékkapuk
Nyílnak, szépség kitódul.
Jó a társaság…
*
Te már a megnyugodott lelkek templomában vagy,
Én már fázok, megyek is, ha feltolult emlék hagy.
Sírod lesz még hidegebb is, most még nincs itt a fagy.
*
Csend van, nyugalom.
Gyertya füstje hullámzik…
Pihenő lelkek.
Vecsés, 2016. április 4. - Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban.
A szél és nagyon süvít.
Emlék ül, kövön…
*
Sírkő csendesen
Csak fekszik padom mellett.
Elhunyt őseim…
*
Álmaim, vágyaim, ma már mind, távol kóborol,
De szép emlékképem van, képzeletben valahol,
Ez a novemberi reggel, nagy titkokat takar,
Kutya fekszik egy sír mellett, hasán egyet vakar.
A novemberi hajnal érzelem hegyeket mozgat.
Nagy a felhőség felettünk, de könnyeket nem hullat.
*
Sírkertben is köd…
Csendes levélmorajlás.
Ringató halál…
*
Képzeletben visszamegyek én a mától nagyon riadtan,
Emlékszem még, hogy milyen voltál, mit szerettél, megfáradtan.
Te nem vagy már meghaltál, minthogy élj miattam föltáratlan.
*
Folyódba lépni
Újból már, biz’ nem lehet.
Csónak elúszott.
*
Víznél sem az már
A fodor mi régen volt.
Hullám is elhal.
*
Itt most gondolatban pár kortyot iszogatok veled,
És enélkül túlvilágon, a helyed, hogyan leled?
Lelkem itt most, ki is buggyan,
Sírodon nagyon is koppan.
Hallod-e, hogy az ész roppan?
*
Sírok, fénylenek
Sok mécsesnek lángjától.
Felemelően.
*
Szívem kalimpálva ver, oly' nagyon emlékszem rád,
Hogy beszélgessünk, gyakran én is elmentem hozzád.
Billiárd lett a vége, nejed, „sört vágott” hozzád.
*
Az emlékkapuk
Nyílnak, szépség kitódul.
Jó a társaság…
*
Te már a megnyugodott lelkek templomában vagy,
Én már fázok, megyek is, ha feltolult emlék hagy.
Sírod lesz még hidegebb is, most még nincs itt a fagy.
*
Csend van, nyugalom.
Gyertya füstje hullámzik…
Pihenő lelkek.
Vecsés, 2016. április 4. - Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban.
Phöpö, fufú, sihuhu
Mit látott egy kis uhu?
Ásított az alagút,
S az orrából füstöt fújt.
Ahogy felszállott a felhő
Egy gőzmozdony bújt elő.
Hosszú füttyel köszönt egyet,
Hogy megremegtek a zöld hegyek.
Fújtatva jött dübörgéssel
Kattogtak a kerekek,
S a vagonban nevetgélve
Ugráltak a gyerekek.
Acél sínek párosával
Kanyarogtak előtte
Mindenféle sok rakomány
Hosszan elnyúlt mögötte.
Pöfékelt és szuszogott
Ebben a nagy iramban,
Csak tüzelője legyen elég
A mindig éhes kazánban.
Erős ez a derék mozdony
Nem fárad el sohasem,
Ha beér egy állomásra
Egy kicsit csak ott pihen.
Gyorsan szaladt a völgy alján
Vajon miért siet ennyire?
Gondolkodik nagy szemekkel
A kis bagoly csemete.
Időben kell megérkezni
A vasút állomásra
Mert ,ha késik elterelik
Egy mellék vágányra.
Mit látott egy kis uhu?
Ásított az alagút,
S az orrából füstöt fújt.
Ahogy felszállott a felhő
Egy gőzmozdony bújt elő.
Hosszú füttyel köszönt egyet,
Hogy megremegtek a zöld hegyek.
Fújtatva jött dübörgéssel
Kattogtak a kerekek,
S a vagonban nevetgélve
Ugráltak a gyerekek.
Acél sínek párosával
Kanyarogtak előtte
Mindenféle sok rakomány
Hosszan elnyúlt mögötte.
Pöfékelt és szuszogott
Ebben a nagy iramban,
Csak tüzelője legyen elég
A mindig éhes kazánban.
Erős ez a derék mozdony
Nem fárad el sohasem,
Ha beér egy állomásra
Egy kicsit csak ott pihen.
Gyorsan szaladt a völgy alján
Vajon miért siet ennyire?
Gondolkodik nagy szemekkel
A kis bagoly csemete.
Időben kell megérkezni
A vasút állomásra
Mert ,ha késik elterelik
Egy mellék vágányra.
Én szeretem a hazámat…
Ott fogok végig élni, ahol nekem tenni kell,
Vegye mindenki tudomásra, én nem megyek el!
Messzi földekről is a régi időkben, ős őseim korában,
Egyszerűbb volt az, az élet, de segített az emberek sorsában…
*
(Septolet duó)
Beszélek magyarul,
Élek magyarul,
Halálom majd magyarul!
Hazugok,
Árulók…
Megbüntet majd magyarok Istene,
Mindene!
*
Magyar vagyok, szeretem…
Hazát is szeretem…
Itt lélegzem!
Csak létezzem,
élvezzem.
Nem vétek,
Tévedek?
*
(Senrjon duó)
Bántanak itt ezerek,
Dőlhetnek bár, magas hegyek rám…
Én itthon vagyok!
Nem népmese… maradok,
Én is egy vagyok magyarok közt!
Én magyar vagyok!
*
(15 szavas-6 sorban)
Föld anyám!
Úgy
Szeretlek Hazám!
Magyarok közt idegenek
Itthon le pökhetnek,
Szállnak belőlem hazafias énekek…
*
(Anaforás senrjú)
Hazám el ne vessz!
Hazám itt vagyok veled!
Hazám: egy vagyunk…
Vecsés, 2019. október 23. – íródott: 1956 történelmi emlékére… [Én átéltem… Apám disszidálni akart, de addig zokogtam, amig maradt!] Alloiostrofikus versformában.
Ott fogok végig élni, ahol nekem tenni kell,
Vegye mindenki tudomásra, én nem megyek el!
Messzi földekről is a régi időkben, ős őseim korában,
Egyszerűbb volt az, az élet, de segített az emberek sorsában…
*
(Septolet duó)
Beszélek magyarul,
Élek magyarul,
Halálom majd magyarul!
Hazugok,
Árulók…
Megbüntet majd magyarok Istene,
Mindene!
*
Magyar vagyok, szeretem…
Hazát is szeretem…
Itt lélegzem!
Csak létezzem,
élvezzem.
Nem vétek,
Tévedek?
*
(Senrjon duó)
Bántanak itt ezerek,
Dőlhetnek bár, magas hegyek rám…
Én itthon vagyok!
Nem népmese… maradok,
Én is egy vagyok magyarok közt!
Én magyar vagyok!
*
(15 szavas-6 sorban)
Föld anyám!
Úgy
Szeretlek Hazám!
Magyarok közt idegenek
Itthon le pökhetnek,
Szállnak belőlem hazafias énekek…
*
(Anaforás senrjú)
Hazám el ne vessz!
Hazám itt vagyok veled!
Hazám: egy vagyunk…
Vecsés, 2019. október 23. – íródott: 1956 történelmi emlékére… [Én átéltem… Apám disszidálni akart, de addig zokogtam, amig maradt!] Alloiostrofikus versformában.
A szomszédban fölütötte a fejét a -vészjóslón veszélyes- háború és világháborús világhelyzet…
(leoninus csokor)
Már csak szellemfalvak, a már csak teljesen romfalvak…
Kietlen és csak sitt-törmelék őrző az egykor szép tájék… most már csak halom-törmelék…
Tégla, betontörmelék fedi bombáktól kialakult pusztaságot… vagyis lefedi…
Őrjítő ez a ’szívfacsaróan ronda’ látvány, ez magában már élet-zárvány…
Letarolt az itten volt lét, kik itt laktak kigyermeknek már nem fognak mondani mesét…
Odébb menve hatalmas törmelékhegyek… Ezt intézik népnek fekete-kos egyedek.
Lakótelep volt, emeletes házakkal… ki életben maradt, csak küszködik sírással.
Nyakunkon a tél, Ukrajnában kőkemény hideg… Kosok szíve meg üvegkemény-rideg.
Az Óperenciás-tengeren túliak, nem tudják hol van… elég, ha küldött fegyver van.
Letarolt országon, a bevételeik mámorítók… pénzük tapad rájuk, mint nyákok.
Csak tárgyaknak folyton fegyverszállítókkal… De itt ki, miként tárgyal hullaszállítókkal?
Kazettás bomba, gránát, rakéták, van bőven… pénzmágnás többet akar eladni, bőven?
Tartsa be, ki mond ígéretet… de fekete kos? Nem olyan, hogy végre tesz ígéretet.
Biztos vagyok benne, hogy egy gazdag bele se gondol… pénzmágnás nagy csendben: mit is mondol?
Gazdagék! Ki építi föl a falvakat? Kik lesznek, kik segítik lélek újítókat?
Folyvást' ágyúdörgésben ki segít új nemzedéknek, hogy ne roncsolja magát a lélek?
Naponta híradók tán' kéjben mutatják, e részleteket… de nem, mint ész veszejtőket…
Vannak TV -k amik a háborút bulvárosra veszik… és vannak nézők, akik ezt ’megeszik’?
Letarolt az életszemlélet a béke-nézet… ez bizony gyengíti emberiséget…
Vecsés, 2023. szeptember 19. – Kustra Ferenc József- íródott: íródott a világ, az emberiség jelen történelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről az eszkalálódás félelmétől. „Nyugaton a helyzet változatlan”, a nagy, ’művelt’ nyugatnak, csak a pénz számít!
(leoninus csokor)
Már csak szellemfalvak, a már csak teljesen romfalvak…
Kietlen és csak sitt-törmelék őrző az egykor szép tájék… most már csak halom-törmelék…
Tégla, betontörmelék fedi bombáktól kialakult pusztaságot… vagyis lefedi…
Őrjítő ez a ’szívfacsaróan ronda’ látvány, ez magában már élet-zárvány…
Letarolt az itten volt lét, kik itt laktak kigyermeknek már nem fognak mondani mesét…
Odébb menve hatalmas törmelékhegyek… Ezt intézik népnek fekete-kos egyedek.
Lakótelep volt, emeletes házakkal… ki életben maradt, csak küszködik sírással.
Nyakunkon a tél, Ukrajnában kőkemény hideg… Kosok szíve meg üvegkemény-rideg.
Az Óperenciás-tengeren túliak, nem tudják hol van… elég, ha küldött fegyver van.
Letarolt országon, a bevételeik mámorítók… pénzük tapad rájuk, mint nyákok.
Csak tárgyaknak folyton fegyverszállítókkal… De itt ki, miként tárgyal hullaszállítókkal?
Kazettás bomba, gránát, rakéták, van bőven… pénzmágnás többet akar eladni, bőven?
Tartsa be, ki mond ígéretet… de fekete kos? Nem olyan, hogy végre tesz ígéretet.
Biztos vagyok benne, hogy egy gazdag bele se gondol… pénzmágnás nagy csendben: mit is mondol?
Gazdagék! Ki építi föl a falvakat? Kik lesznek, kik segítik lélek újítókat?
Folyvást' ágyúdörgésben ki segít új nemzedéknek, hogy ne roncsolja magát a lélek?
Naponta híradók tán' kéjben mutatják, e részleteket… de nem, mint ész veszejtőket…
Vannak TV -k amik a háborút bulvárosra veszik… és vannak nézők, akik ezt ’megeszik’?
Letarolt az életszemlélet a béke-nézet… ez bizony gyengíti emberiséget…
Vecsés, 2023. szeptember 19. – Kustra Ferenc József- íródott: íródott a világ, az emberiség jelen történelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről az eszkalálódás félelmétől. „Nyugaton a helyzet változatlan”, a nagy, ’művelt’ nyugatnak, csak a pénz számít!
A szomszédban fölütötte a fejét a -vészjóslón veszélyes- háború és világháborús világhelyzet?
(senrjon trió)
Rengeteg -gyorsan- halál!
Segítség nincs... kit, hol ér utol.
Van-e szelleme?
*
Van sok-sok gyerekhalál!
Felnőtt kosok a felelősök.
Van-e szelleme?
*
Végül kihalt családok!
Fronton vagy otthon, 'nekik' mindegy...
Van-e szelleme?
*
(leoninus csokor)
A finomság lényege hiányzik a háborúból... mondom ki én nagy igazságból.
A fegyvergyáros kosok szerint élvezet a háború... ez az állitásom nagy bú.
A gazdagok háborúból tovább gazdagodnak... helyt adok emberi sajnálatnak!
*
Már megírtam, ez fekete kosok műve, az Óperencián túlinak koncert-műve!
A háborútól teljesen el-, és lepusztított lelkek, majd' bizton' lélekpuszták lesznek.
Borzalmas: gyerekek még ki sem fejlődtek, de már lélekpusztában, talán árván élnek...
*
Lőnek és bombáznak komótosan csak tovább! Katonák hullanak, mint ősszel a legyek...
Tv-ben mondják hátországban korrupció! Ez maga az önérvényesítő produkció...
*
Esti mesében néztem, messzebb is van korrupció: úgyhogy ez már alapkoncepció =
Nemcsak az Ópe' tengeren túl vannak korruptok, ha van még élő, ők is: bogumilok?
Mesében van azt is, hogy ez a nagy kreáció egy nagyon alávetett pozíció.
Valahol az üvegpalotában a király, akarja... degradáció... Ó, nagy király!
*
Mesében mondták, ?egy szó, mint száz?: Átvették máshonan, vágyjunk mi is úgy, ez már nagy ukáz!
Most is lőnek, Híradóban mutatja a film, ahogy katona összeesik... halódó!
Mesélték, irány a frontra az új tankok, mert tudniuk kell, ezzel működnek e harcok...
A mesélő narrátor hangja már csuklott, halottak száma, csak emelkedőt mutatott...
*
Hallottam a narrátor mély levegőt vett, mert napi esti mese, belőle is kivett...
Ő narrálja a front mozgását, meg elmagyarázza a páncélosok kigyulladását!
*
A háború nem maga a tökély, pedig a halál -nekünk- már kellően kevély...
A háború nem lehet nagy tökély, amikor az emberiségnek, gennyes fekély...
A háború nem jó, de fontos fegyvergyártóknak, akik imigyen, tovább gazdagodnak...
A háború nem jó, de fontos a sleppnek, mert hatalomra, milliókra is szert tesznek...
A háború nem jó, de fontos gazdagoknak, imigyen a klánok tovább gazdagoknak...
A háború nem jó, mert hullahegyek gyártója... gazdag meg otthon pénze számolója...
*
A háborúk, míg dolgoznak, halál őrzői! Sőt, a létrejött pusztaságok őrzői...
A háború maga a sötét éjszaka, főként, hogy a gazdag nem néz oda, oly' rosszként...
A háború idején napsugár bárányfelhők mögé bújik, utája mindezt, látszik...
*
A háború nem csak olyan, mint sötét éjszaka... de, mint a 'szenny egy vödörben' koromja!
A háború fekete-birka kosok játéka, pusztáikon 'hőség, fagy' csudasága!
Vecsés, 2023. szeptember 7. -Kustra Ferenc József- íródott: íródott a világ, az emberiség jelen történelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről. ?Nyugaton a helyzet változatlan?.
(senrjon trió)
Rengeteg -gyorsan- halál!
Segítség nincs... kit, hol ér utol.
Van-e szelleme?
*
Van sok-sok gyerekhalál!
Felnőtt kosok a felelősök.
Van-e szelleme?
*
Végül kihalt családok!
Fronton vagy otthon, 'nekik' mindegy...
Van-e szelleme?
*
(leoninus csokor)
A finomság lényege hiányzik a háborúból... mondom ki én nagy igazságból.
A fegyvergyáros kosok szerint élvezet a háború... ez az állitásom nagy bú.
A gazdagok háborúból tovább gazdagodnak... helyt adok emberi sajnálatnak!
*
Már megírtam, ez fekete kosok műve, az Óperencián túlinak koncert-műve!
A háborútól teljesen el-, és lepusztított lelkek, majd' bizton' lélekpuszták lesznek.
Borzalmas: gyerekek még ki sem fejlődtek, de már lélekpusztában, talán árván élnek...
*
Lőnek és bombáznak komótosan csak tovább! Katonák hullanak, mint ősszel a legyek...
Tv-ben mondják hátországban korrupció! Ez maga az önérvényesítő produkció...
*
Esti mesében néztem, messzebb is van korrupció: úgyhogy ez már alapkoncepció =
Nemcsak az Ópe' tengeren túl vannak korruptok, ha van még élő, ők is: bogumilok?
Mesében van azt is, hogy ez a nagy kreáció egy nagyon alávetett pozíció.
Valahol az üvegpalotában a király, akarja... degradáció... Ó, nagy király!
*
Mesében mondták, ?egy szó, mint száz?: Átvették máshonan, vágyjunk mi is úgy, ez már nagy ukáz!
Most is lőnek, Híradóban mutatja a film, ahogy katona összeesik... halódó!
Mesélték, irány a frontra az új tankok, mert tudniuk kell, ezzel működnek e harcok...
A mesélő narrátor hangja már csuklott, halottak száma, csak emelkedőt mutatott...
*
Hallottam a narrátor mély levegőt vett, mert napi esti mese, belőle is kivett...
Ő narrálja a front mozgását, meg elmagyarázza a páncélosok kigyulladását!
*
A háború nem maga a tökély, pedig a halál -nekünk- már kellően kevély...
A háború nem lehet nagy tökély, amikor az emberiségnek, gennyes fekély...
A háború nem jó, de fontos fegyvergyártóknak, akik imigyen, tovább gazdagodnak...
A háború nem jó, de fontos a sleppnek, mert hatalomra, milliókra is szert tesznek...
A háború nem jó, de fontos gazdagoknak, imigyen a klánok tovább gazdagoknak...
A háború nem jó, mert hullahegyek gyártója... gazdag meg otthon pénze számolója...
*
A háborúk, míg dolgoznak, halál őrzői! Sőt, a létrejött pusztaságok őrzői...
A háború maga a sötét éjszaka, főként, hogy a gazdag nem néz oda, oly' rosszként...
A háború idején napsugár bárányfelhők mögé bújik, utája mindezt, látszik...
*
A háború nem csak olyan, mint sötét éjszaka... de, mint a 'szenny egy vödörben' koromja!
A háború fekete-birka kosok játéka, pusztáikon 'hőség, fagy' csudasága!
Vecsés, 2023. szeptember 7. -Kustra Ferenc József- íródott: íródott a világ, az emberiség jelen történelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről. ?Nyugaton a helyzet változatlan?.
